Nyár van. Meleg, sokszor hőség. Nagyon nehezen viselem a 20 fok feletti hőmérsékletet. Ha futni szeretnék, reggel kell mennem, a délutáni futás kizárva, mert az nem kikapcsolódás és feltöltődés, hanem nekem sivatagi teljesítménytúra, harc az elemekkel. Mivel a munkába is oda kell érni, az a reggeli felkelés inkább hajnali. Bemelegítés, futás, nyújtás, kiizzadás, tusolás, öltözés kell: 4 óra- fél 5-kor kell ilyenkor kelnem. Szeretek aludni, nagyon jól is alszom, általában magamtól ébredek fél 6 táján. És amíg hőség van, hagyom, hogy a testem mondja meg az ébredés idejét. A fél 6-os keléssel pont van időm egy kisebb tornára, ami ugyan nem komoly edzés (ezért is nevezem mocorgónak), de nagyon jólesik, beindítja a szervezetemet, kitisztítja az agyamat, átmozgat, előkészít a napra.
Múlt héten ezeknél a kisebb edzéseknél váltottam tabatára. X perc munka, y perc pihenő. A munka pontos végrehajtással az adott idő alatt elvégezhető legtöbb gyakorlatot jelenti. Leírva/olvasva ez pitiánernek tűnik, de még a súlyzó nélküli gyakorlatoknál is rendesen megdolgoztat. A pihenő idő pedig elrepül (aktív pihenőt szoktam tartani: terpesz-zár lépések, helyben járás, helyben kocogás). Ha van idő, több kört is csinálok, ha nem, egyet, az bemelegítéssel-nyújtással 20-25 perc.
Nincs mindig kedvem reggel mozogni, de az edzőcuccom látható helyre kikészítem, és totál egyszerűen átfut az agyamon: ez nem kedv kérdése. Már öltözök is és indulhat a torna. Utána pedig sokkal jobban érzem magam és örülök, hogy nem halogattam, hogy nem maradt el, hogy ma is megcsináltam.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése