Péntek: így jó

"Ne hagyd, hogy elvegyék a kedved. 

Légy szemtelen. És vad. És csodálatos!" 

Astrid Lindgren

Ilyenek a mai gyerekek. És mi is ilyenek voltunk. Gyerekek. Csak pár évtizede volt, amikor bizony sokszor szemtelen voltam. Később vad. És csak nagyon későn, felnőttként jöttem rá, hogy csodálatos is voltam.

Ilyenek a mai gyerekek: szemtelenek, vadak. Sokuk igazi, saját család nélkül. Sokuk -ki tudja, hányadik- nevelőszülővel. Sokan apa nélkül, mások anya nélkül. Nagyszülőknél. Otthonban. Féltestvérekkel, patchwork családban. Szegényen. Gazdagon. Betegen, egészségesen. Ép vagy (k)éptelen lélekkel.

Szeretetre és figyelemre vágynak. Bármi áron. Mindenáron. Rendetlenkedve, szemtelenül. Vagy csak halkan, inkább egyedül, a folyosón tanulva. Ordítva. Csendben sírdogálva. Kérdésekkel. Hozzánk érve. Renitenskedve...

Zajlik az életük. A miénk is. Az enyém is. Hol jobban, hol kevésbé. Hol lassan, hol hosszúnak tűnő órákkal. A mostani huszonnégy óráim teljesek. Pörgősek. Nincs egy perc unalom sem. Szó szerint. Sőt programhegyek vannak. Sokszor alig összeegyeztethetők. Most ez van, így van. Most ez jó, így jó.

R: -

E: (munkahelyen) sült szalonna

V: pizza és egy hatalmas adag csokokrém

M-val, majd V-val nagy séta és kis Madison.

Mozgás: 6km séta

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha