Hétfő: régi és új

Régi sztori: már lassan öt éve két országban dolgozom, hol Ausztriában, hol itthon. Nincs unalom, főleg, ami a hivatalos ügyintézést illeti. Elméletben már megittuk a pertut az ügyintézővel itthon, és a kinti hivatalnak több emailt írtam pár év alatt, mint az ismerőseimnek. Nem gond: halad minden szépen. Akárhányszor ki- és bejelentkezek a két ország egészségpénztáraiba, új rendelet van érvényben. Amiről persze -szinte- senki nem tud, így mindig dupla idő az ügyintézés. Ez sem baj, eddig minden rendeződött, remélem, továbbra is így marad.

Régebben is téma volt, hogy ma már sok mindent, az elektronikus eszközöket főleg, bizonyos időtartamra gyártják. A javíttatás vagy egy vagyon, vagy egyáltalán nem javítható: a pénz az atyaúristen ezen a bolygón, dübörögjön a gazdaság, ha valamid nem vagy nem jól működik, dobd el (vidd a kijelölt gyűjtőhelyre) avagy vásárolj újat. A telefonom kijelzője ment tönkre. Két és fél éves a készülék. Drága volt anno, de nagyon szeretem, tökéletes mindarra, amire használni szoktam. Megkérdeztem ismerősöket, szerelőt, mobilszolgáltatót a lehetőségekről. Úgyhogy javíttatás lesz nagy valószínűséggel, ami persze kisebb vagyon (de jóval olcsóbb mint egy új telefon), de ha nem üt be más hiba (és már miért ütne), akkor remélem, még sokáig kiszolgál.

Több éve már, hogy két évig szinte folyamatosan arcüreg-gyulladásom volt, amikor egyszer a háziorvosom elküldött allergia vizsgálatra. Hogy hátha van valami konkrét dolog, ami kiváltja. Volt. Vaskos listát kaptam a nálam tüneteket okozó elemekről. Ekkor derült ki az is, hogy nem csak úgy köhögök, hanem asztmás vagyok. A lista mellé recepteket is kaptam: inhalátorok, tabletták, orrspray. Az az igazság, hogy nem veszem véresen komolyan a dolgot. Az asztmára kapott gyógyszereket egy az egyben nem szedem, nem használom az inhalátort (tisztában vagyok vele, mit teszek). Az allergiát pedig kitapasztaltam: tavasszal és ősszel vannak időszakok, amikor érzem: kezd fájni az arcüregem. Ekkor azonnal elkezdem szedni az allergiagyógyszert, megy az orrspray, a minimális adag. Ha nem elég, felemelem a maximálisra, de csak egy-két napig, és ha enyhülnek a tünetek, jöhet a minimum adag, de amint nincs arcüregi fájdalom, abbahagyom a tablettázást. Évek óta így csinálom, és megúszom nagyon kevés gyógyszerrel. Pár napja kezdtem, remélem, most sem tart egy-két hétnél tovább.

A hétfő a suliban a "laza napom", csak 3/4 12-re kell bemennem. Tökéletes alkalom az ügyintézésre. És reggel van idő -mert rászánom- a mozgásra is. Igaz, hogy emiatt fél 6-kor vagy korábban kell kelnem, de nekem megéri. Nyolckor ugyanis már az OEP iroda előtt ültem, aztán telefon szervíz, Telenor...

A futásban a múlt héten sikerült ügyesen visszafognom magam. Kell, mert idén már majdnem 900 km-t futottam, a csontjaimnak (csípő) ez sok, vigyázni szeretnék magamra. Nem mindig sikerül, ma sem, az esti -kb 3 km- sétával együtt megint átléptem a 10 km-t. Plusz reggel hasizom.

Régi dolog nálam a zabálás. Így fogalmazok, mert az. Pici koromban sem fogadtam el a félig töltött cumisüveget, csak a teli jöhetett. Zabálás, mert ha elkezdem, nem elég egy, nem elég a kevés, nem elég a megfelelő mennyiségű, addig eszek, amíg van. És szinte mindegy, mi az. Évtizedekig így ment ez. És manapság is előfordul. Amikor "csak megkóstolom" a süteményt. Amikor "csak egyet" eszek. Ráadásul sosem ketós dolog ez, hanem amit nem tudok megemészteni: lisztes. És nagyon ritkán tejes. Na most az egy dolog, hogy az ember környezete olyan, amilyen, sokszor nincs tekintettel arra, ahogy az ember étkezik. Szerintem ezzel nincs probléma. A gond ott van, amikor nagyon jól tudom, hogy a liszttől, tejtermékektől rosszul vagyok, méghozzá napokig és iszonyatosan rosszul, de nem tudok ellenállni és elkezdem a csipegetést, ami átcsap zabálásba -ha lúd, legyen kövér, avagy most már úgyis mindegy, mert rosszul leszek- alapon. Mint szombaton. Mindig előre tudom, mi lesz a vége, embertelenül rosszul vagyok, nem mehetek el a wc mellől, úgy érzem magam, mintha mérget ettem volna (és nem túlzok). Azóta a 2. nap telik és még mindig nem ürültem ki. Mindig megfogadom, hogy soha többet, de most már jó lenne ezt komolyan is venni, ha 42 éves, felnőtt, értelmes embernek tartom magam...

R: keto kávé
E: keto kávé
(A gyomrom még mindig kemény és fel van fújódva, éhes nem voltam, de vagy 3 liter vizet megittam kora délutánig.)
V: rántotta (3 tojás, 1 tk zsír), sült bacon

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha