Cukor, az édes méreg

Tegnap este egy nagyon jó műsor volt az ORF2-n. Cukor, az édes méreg, a diabétesz volt a téma. Hogy miért érdekelt? Hogy miért érdekel a cukorbetegség? Totál átlagos család voltunk átlagos életvitellel, átlagos betegségekkel. Egészen négy évvel ezelőttig. Akkor nyáron a húgom egyszer felhívott. 

- Mizujs? -kérdeztem.

Csönd, majd a húgom totál kétségbeesetten megszólalt:

- M. (a fia) cukorbeteg.

- Na jó, ez nem vicc, ne hülyéskedj! -mondtam totál nyugodtan, mosolyogva.

- De, M. cukorbeteg, a kórházban vagyunk, inzulin pumpán van.

A szívem majdnem megállt, annyira letaglózott a hír. Tudtam, mi a cukorbetegség, hat éve foglalkozom már élelmiszerekkel, étkezési formákkal, allergiával, betegségekkel. Abban a pillanatban tudtam, hogy M. élete, az egész családjáé, és az enyém is megváltozott. Egyszer s mindenkorra.

Azóta élesben átélhetem a cukorbetegség minden velejáróját. Főleg, amikor nyáron egy hétig nálam vannak a húgom gyerekei. Grammra kiszámolt szénhidráttal főzni, így összetenni a reggelit, vacsorát; hipós csomagot készíteni (Hypoglikémia: kórosan alacsony vércukor, ami kómához és halálhoz vezethet, ilyenkor gyors felszívódású szénhidrátot kell adni azonnal, legyen éjjel vagy nappal); a napi sokszori vércukormérés értékéhez igazítani egy-egy indulást vagy étkezést; vércukrot mérni az alvó gyereknél bizonyos esti, utolsó, 10 órás mérés után éjfélkor és hajnali 3-kor... És nem folytatom, mert ezek szinte vég nélküli dolgok, mert a húgom nem egy hétig, hanem negyedik éve minden nap eszerint él (egyedül nevelve a gyerkőcöket leginkább alig él), mert M. az, aki megéli, fizikailag és lelkileg is átéli ennek a betegségnek minden apró kellemetlenségét, kegyetlenségét. Mert ez a betegség kegyetlen. És -eddig úgy tudni- visszafordíthatatlan.

Hát ezért (is) örültem, hogy foglalkozott a témával az osztrák tévé. Nagyon sok témát érintettek, itt is kiderült, hogy az emberek zömének fogalmuk sincs róla, mit esznek, és hogy rengeteg egészségesnek kikiáltott ételben mennyire sok a cukor. A pizzában? Hogyan? A narancslében? De hiszen az egészséges! A szalámiban? Hogyhogy? A jog-hurt-ban?!...

Bemutattak több 2-es és 1-es típusú cukorbeteget is. (2-es típus: még termel inzulint a hasnyálmirigy, gyógyszerrel, életmódváltással karbantartható, 1-es típus: nincs saját inzulin, mesterségesen kell bevinni.) Kegyetlen képeket, felvételeket mutattak a diabétesz szövődményeiről. Amik nem azonnal jelentkeznek, de irtó nagy esély van diabosoknál a kialakulására: sebek, amik nem gyógyulnak és pl. a lábon amputációhot vezetnek; leálló vesék - dialízis; vakság...

Volt egy 2-es típusú meghívott vendég, aki ugyan megreformálta az életvitelét, de a maga módján. Számomra szörnyű volt, hogy BE-t, Brot Einheitot, azaz kenyér egységet számol és emellett fogalma sem volt arról, melyik étel körülbelül mennyi szénhidrátot, mennyi cukrot tartalmaz...

Az 1-es típusú diabos meghívott Matthias Steiner volt, aki könyvet is írt a mozgás-táplálkozás fontosságáról, megmutatta az inzulinpumpáját is és nagyon sok jó dolgot elmondott nem csak diabososknak az étkezésről, a mozgás (az izmok karbantartása, fejlesztése) fontosságáról.

Egy cukorbeteg naponta többször, néha nagyon sokszor mér vércukrot. Ettől az értéktől függ, megeheti-e az adott és -jó esetben- előkészített étkezést, ebből (is) tudni, fennál-e hypoglikémia vagy túl magas-e a cukor (hyperglikémia)... Vércukormérő a szerkezet, amivel a mérések történnek. A műsorban szó volt ezen készülék fejlődéséről is. Egy sportriporter mesélte, hogy 40 éve neki még egy sporttáskányi volt a készülék, és hogy az inzulin üvegben volt, amit egy hatalmas, vastag tűvel kellett felszívni és beadni. Ma pedig tenyérben elfér a készülék, a pen pedig diszkrét, gyakorlatilag bárhol, szinte észrevétlenül beadható magunknak az inzulin.

És bemutatták a legmodernebb mérőeszközt,a FreeStyle Libre szenzort. Ez is azért érdekes, mert amikor legutóbb kint voltam dolgozni, akkor hallottam erről. Aztán a húgom épp a napokban írt erről a blogjában (Sweetmami). Van egy tenyérben elférő készülék, amihez tartozik egy chip, amit az ember saját maga fel tud helyezni a felkarjára. Akár ruházaton keresztül is, bökés nélkül, 14 napig mérhető a cukor. Kicsit más értéket mutat, mint a vérből mért, de meg lehet szokni. A műsorvezető, Barbara Stöckl kipróbálta, elmesélte a tapasztalatait. A készülék Asuztriában TB támogatott, így 60 Euróba kerül. Sajnos egyelőre többet nem tudok róla, de utána fogok érdeklődni. M. sportol is, a Malévben kosárlabdázik, edzés és meccs napokon rengetegszer böknie kell magát a mérések miatt. És tapasztalatból tudom, hogy éjjeli mérésnél nem egyszerű egy alvó gyerek kezét előbányászni és megmérni a cukrát.

Egészséges embernél is jó, ha a vércukor a nap folyamán stabil. Ha nincsenek nagy inzulin-kiugrások, hiszen ez éhséghez is vezet, az inzulin gátolja a zsírlebontást, így a fogyást is. Szó volt a low carb, azaz alacsony szénhidráttartalmú étkezésről, élelmiszerekről, és egyszer csak megláttam az ismert logót: U1. Egy Norbi bolt tulajdonosával is beszélgettek az ételek szénhidráttartalmáról, a boltban kapható ételek áráról, előnyeiről.

Engem sokkolt a műsor, megijesztett, még úgy is, hogy van cukorbeteg a családban. Még úgy is, hogy alacsony szénhidráttartalmú az étkezésem. Úgy is, hogy jól vagyok.

A diabétesz egy alattomos betegség. Mert nem fáj. Konkrétan nem érzi az ember, hogy baja lenne. Nem érezni, ha a hasnyálmirigy béta sejtjei nem termelnek elég inzulint. Az IR (inzulin rezisztancia) és a 2-es típusú cukorbetegség a diabétesz (1-es típusú, inzulinos) előszobája. Amikor száraz a bőr és kicsit viszket, amikor hirtelen megnő a folyadékfogyasztás és a vizeletürítés, esetleg nagyon rövid idő alatt minden indok és változtatás nélkül fogy az ember néhány kilót, elkap egy fertőzést és nehezen mászik ki belőle, de akkor ott van újra egy fertőzés, akkor már késő. Amikor M-nál megjelentek ezek a tünetek, a húgom felfázásra gyanakodva vitte orvoshoz a gyereket. A háziorvos vércukrot mért, ami irdatlan magas volt, azonnal kórház, azonnal életmódváltás, azonnal egy életre megváltozott minden. Gyakorlatilag egy pillanat alatt.

(A képek a húgom engedélyével, ebben a bejegyzésben írta le a szörnyű napot.)

Túlsúly, készételek, finomliszt, túlzott cukorfogyasztás, sörhas, mozgásszegény életmód, üdítők, gyakori falásroham, túl sok tejtermék fogyasztás... Ausztriában 600ezer regisztrált cukorbeteg van, a világon félmilliárd (!). És a szám nő. Napról napra. Nem kímél se gyereket, se felnőttet. Mindenki úgy él, ahogy jónak látja. De mindenkinek lehetősége van a változtatásra. Amíg még nem késő.