2017. március 24., péntek

Ausztria 14/8.

A bejegyzések most is részletenként -sokszor mondatonként- születnek. Egy hosszabb szöveghez tovább fent kell maradnom, ami azért nem jó, mert nekem itt semmi más regenerálódás nem jut, mint az alvás. És az alvás nagyon fontos. Sajnos nincs időm írni. Sajnos egyáltalán nincs időm olvasni a Facebookon vagy máshol. Ha befutnak üzenetek, látom, hogy vannak, de maximum egybe tudok belenézni. A válasz nem mindig azonnali, mert egy mondatban nem tudom és nem akarom letudni a dolgot. Szeretek segíteni, szívesen teszem, de itt egyszerűen nem megy. De mindenkinek válaszolni fogok.

Hihetetlen, de az első kinti hét -egy demens beteg ápolásához viszonyítva- nyugodtan telt. Ilyen még sosem volt. Ma már többször felkaptam a vizet, de még mielőtt megszólaltam volna, lehűtöttem magam, hiszen itt aztán végképp semmi értelme az ellenvetésnek (persze ha nagy hülyeségre készül, azonnal és határozottan közbelépek, de ilyen mostanában nem volt). Minden délután bepróbálkozom egy kis szundítással, legtöbbször már 5 perc elteltével jön A. valami badarsággal, vagy át kell öltöztetni, vagy menni akar... Pedig nagyon kellene az a kis fél óra ebéd után, hiszen hol van még az este 10... És hol van még a 31-e, amikor hazamegyek...

A gyógyszerbevevős trükköm iszonyat jól bevált, leginkább szó nélkül vagy egy-két megjegyzéssel beveszi A. a gyógyszereit -miközben én az enyémeket-, ez nekem irtó nagy megváltás az eddigi napi négyszeri, legalább fél órás hisztis gyógyszerlenyelés után (hogy ez miért nem jutott előbb eszembe?!).

A kajáimat eddig még egy nap sem sikerült folyamatában lefotóznom, egyszerűen nincs hozzá erőm, máskor kedvem, vagy banális -és itt nem csoda-: elfelejtem.



Egész héten téma a cukorbetegség, itt rámentek az elrettentésre (minden nap látok diabéteszes lábat -keress rá a neten, de csak ha van hozzá gyomrod-), és nagyon kemény hadjárat, szó szerint támadás megy a cukor, a cukorfogyasztás, a megmérgezett élelmiszerek ellen. Mondjuk én támogatom, amellett marad a véleményem: mindenki éljen úgy, ahogy jónak látja.

Kis szépség a betonrengetegben:



És 6km.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése