Reggel A. iszonyatosan nyűgös volt, akaratos, követelőző. Hiába mostam meg és csavartam be a haját tegnap, addig hisztizett, míg a hazaindulás előtt negyed órával megmostam és becsavartam a haját. Újra. Amint rátettem a szárítósapkát, megérkezett a busz. Két szót váltottunk a váltótársammal, aztán már a buszban ültem. Végre.
Jó kis csapat volt, M-val ökörködtünk Bábolnán.
Nyolc emberke két heti cuccal: a busz sokszor így néz ki, de a kemény munkával letelt etap után ezt már mi is csak a fotón láttuk, elhihetitek, hogy hulla fáradtan senkit nem igazán érdekel, rend van-e, amíg hazaérünk.
Az üvegben kóla van, de mi borosüvegnek hívtuk és jót nevettünk ezen (is). Hazafelé sokszor kicsit "megbolondulunk" a fáradtságtól. M-val megbeszéltük, hogy ha legközelebb együtt utazunk haza, igazi buli lesz, pezsgővel, pálinkával :)
Majd Pakson is folytattuk.
Itt készült életem egyik főműve, egy cicás szelfi, amin nincs rajta a cica feje, az enyém se, viszont megvan egy lábam meg a hajam vége. :)
Ugyanilyen citromdíjas a pályáról leérő naplementés fotóm. Pedig tényleg szép volt. :)
Jó időt futottunk, jó hangulatban utaztunk, H. biztonságban hazahozott minket.
Itthon...
Két hete vártam már, M., A., T., telefonok a családdal, csönd, nincs tévé, nincs A., beszélhettem -és mondtam is, csak meséltem, meséltem-, nincs bébifon, nincs pisiszag, nem KELL takarítani, lehet csak úgy lenni, ülni és nézni ki a fejemből (...).
Nem vettem elő a listát, amit már kint összeírtam az itthoni teendőkről. Csak kipakoltam a pár mosnivalót, a többi holnapig ráér. Most minden ráér. Itthon vagyok. Nem gondolkodok. Nem tervezek. Ma nem. Csak alszom egy nagyot. A. nélkül, bébifon nélkül, órabeállítás nélkül, figyelem nélkül. Ma csak pihenek. Ma -kicsit önző módon, de csak ma- kicsit én vagyok a fontos. Csak pár órára. Csak amíg egyszer alszom egy jót. Aztán holnap indulhat a mandula. Itthon. Végre itthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése