Orulok, amikor jon valaki a nenihez es meg este 8-kor kimehetek, de valahogy nem szivesen glasszalok meg ebben a kicsi faluban sem sotetben. Az elso par itteni napomon csak en voltam a sargas fennyel megvilagitott utcan. Aztan mindig talalkoztam egy cerfival, de o csak egy beugro garazsresznel maszkalt fel-ala, koszont, aztan rotta tovabb a kis koreit. Tegnap mar sokadszor mentem az egyik falutablatol a masikig, amikor ugy ereztem: valami jon utanam. Hatraneztem. Tisztes tavolban jott valaki. Mentem tovabb, amikor ereztem, hogy az a valaki kozelebb ert, kovet. Gyorsitottam a lepteimen, o is gyorsitott. Elokotortam a kapukulcsot a zsebembol, mikozben mar szinte rohantam. Igy is hallottam, hogy az illeto csak par lepessel siet mogottem. Imadkoztam, hogy elerjek a kapuig es rogton illeszkedjen a kulcs a zarba. Fogtam a kilincset, becsusztattam a kulcsot a helyere, a pasi mogottem megszolalt: Hova ilyen sietosen? Haza- mondtam ey beslisszantam a kapun. Sebteben bezartam belulrol, nekidoltem es igyekeztem lelegezni. Biztonsagban voltam vegre.
Fel ora mulva, fel 10-kor sikerult A-t agyba tennem. Rogton elaludt, de gyakran fent volt. Igy en is. Gyakorlatilag hajnali cel 4-ig folyamatos mozgas volt. Aztan en fel 8-ig aludtam, A. 8-ig. Ugyanolyan hisztisen ebredt, mint ahogy aludni ment... Es maradt is ilyen egesz nap. Iszonyat, komolyan, ez a betegseg...
A fenti sztorival kapcsolatban jutott eszembe, hogy a minap kitoltottem egy "pszichotesztet". Es az eredmenye sokkolt, mert -szerencsere mar kepes vagyok kivulrol/ratekintessek is latni magam, ha kell- igaz. Tenyleg legvarakat epitek. Alig akad olyan szituacio, ami ne lenne szamomra nagy jelenet, aminek en vagyok a foszereploje. Szamomra minden igazi konfrontalodas a valosaggal hatalmas jelenes, oriasi dolog, ami ugy log a fejem felett, mint Demokles kardja. Ennek a valosagtol valo felelemnek valoszinuen mely gyokerei vannak, viszont kilepve a multbol ra kell jonnom, hogy mar semmi valosagalapjuk nincs.
Igen. Van egy sajat valosagom, amit igaznak hiszek. De ennek sokszor nincs sok koze az igazi valosaghoz. Pl. bizom a lotto otosben, ami egy idore megoldana az anyagiakat, viszont erre normalis ember biztosan nem alapoz. Kinlodok a munkaval, legyek barmilyen munkahelyen, legyen barmilyen sz@r, barmennyire nehez, nekem megfelel, mert mindig megtalalom magamnak az okokat, amik miatt az egesz szitu nem is annyira sz@r. Ugyanezt teszem az emberi kapcsolataimban. Csernus mondana erre, hogy ez az ucsorges a meleg carban. Amirol az ember bemeseli maganak, hogy meg nem is annyira budos, hogy gyakorlatilag nem is olyan rossz, hiszen jo meleg... Felos vagyok. Fogalmam nincs, miert, de felek kidugni a fejem ebbol a posvanybol. Megszoktam. Talan attol felek, hogy johet valami mas, valami olyan uj, ami jo, nyugodt, ahol -ahogy a hugom mondja- a munka moka is. Sok szituacioba belemegyek mar, olyanokba, amiktol iszonyatosan felek, de egy emberi elet szempontjabol ezek nem igazan fontos dolgok /munkahely valtas, egyedul kikocsizni Ausztriaba.../. Nem fogom tulagonizalni: van meg dolgom magammal boven. Es nem szabad halogatni, ahhoz tul gyorsan telik az ido.
Na még csak ez hiányzik... Egyik faluban részegen randalírozó, másikban sötétben követő! Nem véletlen sosem, amikor az emberben beindul a vészcsengő. Legyél biztonságban!
VálaszTörlésÉrdekes ez a vészcsengő dolog, de örülök, hogy bekapcsolt. És köszönöm.
Törlés