2016. július 29., péntek

Péntek, nyaralás 4.

A tegnap esti séta előtti hintázás:



És a ma esti séta. Először a Dunára.



Aztán a munkahelyemre, a gyerekek kérésére. (update 2016.08.22.)
És beszélgettünk, majdnem egy órát. Aztán elsétáltunk egy sarokkal arrébb a sváb utcabálba.



A mai punyis nap volt, azaz punnyadós, pihenős. Én speciel reggel nyolcig aludtam, amikor felébredtem, M. ott feküdt mellettem, mint amikor kicsi volt, P. pedig az ágyában pihent. Délelőtt ébredeztünk, beszélgettünk, megterveztük az ebédet, megvettük a hozzávalókat, főztem. Kizárólag a gyerekek kedvéért voltam hajlandó nekiállni ebben a melegben palacsintát sütni. Kétfélét, M-nak szénhidrát-számolva. Délután átjött M., mivel játszott a gyerekekkel, ledőlhettem kicsit, aludtam is picit, aztán közösen megvacsoráztunk és a gyerekekkel indult az esti program a városban.

Mint minden este, M. ma is beadta magának az esti inzulint 22 órakor, mérés után. ettől az értéktől függ, hogy kell-e neki mérni éjfélkor. Jó volt az érték, de ekkor jött az, ami minden este:

én: - Jöjjek mérni éjjel?
M.: - Nem kell.
én: - Egész biztos?
M.: - Igen.
én: - Száz százalék?
M. (rám néz, mosolyog): - Igen.
én: - Ezer százalék?
M.: - Hááát... 950.
én: - Akkor ha "véletlenül" még fent leszek, mérek éjfélkor.
M. nem szólt, csak mosolygott és belecsapott a tenyerembe.

Kaland ma is volt, ebéd utáni hipo (fránya gyors szénhidrát és még ki tudja, mi miatt), amit érzett M., csak megmérni nem tudta, ugyanis nem működött a vércukormérő... Megoldottuk, de ijesztő volt. Emellett sokat beszélgettünk, nevettünk, pihiztünk, fotókat nézegettünk, sztorizgattunk...

Imádom, amikor itt vannak, amikor együtt vagyunk. Pedig már nagyok, nem lehet őket babusgatni, de azért azt még mind a kettő megengedte, hogy este betakarjam őket és jó éjt puszit adjak. 

Holnap összepakolunk és visszautazunk a Nagyihoz. Folytatódnak a kalandok, Nagyi "strandot" épített nekik a kertben, még pihenhetnek, nyaralhatnak ott pár napig.

Csütörtök, nyaralás 3.

Kalandos reggel, ugyanis a tegnap említett két fürdőnadrág sztorija háromra duzzadt, eközben pedig hatalmas felhőszakadásban indultunk szénhidrátbeszerző utunkra. Amire mindenki jól elázott, elállt az eső is. Hűvös maradt, de mi strandolni mentünk, ma Magyarhertelendre. Útközben Belvárdgyulán ebédeltünk (M. fizette ma az ebédet és a belépőt is, itt is köszönöm!).


Szép a strand, már az elején, a kipakolásnál folytatódtak a nyaralásos kalandok, M. ugyanis otthon hagyta a törölközőjét, én meg a papucsomat. Megkapta az én törcsimet, én meg mezítláb óvatoskodtam bent, kint a betonon nem volt gond, amikor már felszáradt az eső.






Nem volt olyan intenzív mozgásos nap, mint a tegnapi, itt nincs csúszdapark és nem lehet beleugrálni egy medencébe sem. A két gyerek ott van a következő képen, általában így lehetett látni őket: a víz alatt, irtó nagy vízicsibe mind a kettő.


Egyik kedvenc volt a sordófolyosó. 140 centis víz, tehát lehet benne úszni is, merülni is, kézen állni (...), a sodrás nem erős, de azért szembe menni vele nem kis mutatvány. A gyerekek és M. ment így egy kört, nekem nem volt hozzá türelmem, inkább úszkáltam.




Több szintes az épület és kint is elég nagy, de átlátható.




Sokan voltak, de eloszlott a tömeg, nem volt zsúfoltság. 

Egy délutáni pancsikáláshoz elég ez a strand, de inkább annak ajánlanám, aki szeret a vízben ücsörögni, napozni, nyugton lenni, pihenni.

A fürdés után a végén a fiúk csobbantak még egyet a leghátsó medencében, ami egyébként gyönyörű: a széléről szép panoráma nyílik a környező tájra. P-val mi meg csajos napozást tartottunk a napozóteraszon, ahol rajtunk kívül nem volt senki.


Nyaralásos hagyomány, hogy dal íródik, általában egy ismert szám dallamára, vicces szöveggel. Idén nem lett új dal, csak egy szlogen, a Rakéta című dal négy sora. És egy kedvenc, a Yellow submarine a Bealtes-től, amit még este fél tízkor együtt énekeltünk a konyhában (a szomszédok nagy örömére). 

A hazaérkezés után angoloztunk. P. iskolát vált, ahol augusztusban angol "felvételire" megy. Úgy belejöttünk, hogy megnéztük a Cheap thrills videóját is, M. is olvasta a szöveget (neki sem árt az ismétlés), a címen kívül én értettem, azt meg közösen megkerestük. 

Hogy ne szökjön fel a vércukor és hogy mozogjunk is egy kis konkrétat, no meg mert P. kérte, este még elmentünk sétálni. Elég szép kört mentünk, hazafelé M. érezte, hogy lement a vércukra túlságosan is, de nem vészesen. Hipo-ellátás, aztán ment tovább az este.

Jó volt az esti mérés, de M. kérte, hogy "ha véletlenül fent maradsz, ugye mérsz nekem egyet éjfélor?". Hát "véletlenül" még fent voltam és mértem, de minden rendben volt.

Holnap lesz az utolsó teljes nap a nyaralásból, szombaton visszaviszem a gyerekeket a Nagyihoz, maradnak még ott pár napot.

2016. július 28., csütörtök

Szerda, nyaralás 2.



Nem tudom, kinek mit jelent a nyaralás, nekem a világon az egyik legnagyobb boldogság együtt lennem azokkal, akiket szeretek. Mindez vízközelben, együtt játszva, nevetve, beszélgetve, sztorizgatva, utazva földön és vízen, önfeledten, kötetlenül, őszintén, tabuk nélkül. Ez a két gyerek az életem szerves része, valami "földöntúli kapocs" köt össze velük. 

Négyen strandoltunk Dávodon, szuper nap volt: autózás (ez a pesti, BKV-hez szokott gyerekeknek nagy élmény), kompozás, fürdés, csúszdázás, sodrófolyosózás, mély vízbe ugrálás, úszás, strandröplabdázás; sok nevetés (egy, avagy két fürdőnadrág sztorija), mozgás és pihenés, fejes ugrás tanulás, Jordan ugrás...

Nincs anyagi bőség, a finanszírozásba a család keményen besegített, a gyerekek két éve vágytak vissza például Dávodra. (Ez egy tünemény fürdő csúszdaparkkal, tiszta, rendezett, átlátható, tágas, nincs tömeg, kicsi és nagy is jól tudja érezni magát.)


A diab vonalat meg kell említsem. Mert ha egy családban valaki cukorbeteg, akkor az a család nem él, nem élhet úgy, mint egy "hagyományos". Kicsit több figyelem kell, több szervezés és előre tervezés kell, grammra kiszámolt szénhidrát kell, néha későbbi az indulás a tervezettnél, mert vércukrot kell mérni vagy inzulint beadni, az inzulint hűteni kell ebben a melegben a strandon is, nem árt, ha van kéznél pót inzulin, megfelelő mennyiségű stix; fel kell készülni a magas és az alacsony vércukor kezelésére is (itt nincs kecmec, azonnali ellátás kell a hiponál). És ha valaki minden előírást betart, akkor jöhet egy front, egy időváltozás, csak egy kicsivel több élmény vagy stressz és borul minden. M. hihetetlenül értelmes és fegyelmezett gyerek. Minden fogyókúrázó álma lehetne a kitartása, az önfegyelme, nincs melléevés, nincs nassolás, megeszi az előírt szénhidrát mennyiséget és pont. Sokszor éhes, sokszor csorog a nyála, amikor a húga mellette nutellás palacsintát eszik, de ő már tudja, hogy nem éri meg. Ma azt mondta: "ha egyszer lenne olyan, hogy nem vagyok cukorbeteg, én már akkor sem ennék cukrosat és fehér liszteset, csak nagyon ritkán". Mert pontosan tudja, mi az a gyors(an felszívódó) szénhidrát, hogy mennyi ideig tart a feldolgozása a szervezetben, hogy utána milyen gyorsan leesik a vércukorszint és éhséget produkál. (...) 

A másik vonal a húga, akit fényevőnek szoktunk titulálni, mert a tíz éve alatt nagyon keveset eszik, gyakorlatilag pár étel van, amit megeszik, a gyümölcs és a zöldség kizárva. És emellett van egy cukorbeteg testvére, így P. is pontosan tudja, mit jelent enni, nem enni, mennyire nem mindegy, mit eszik az ember, de ő alapból "fényevő". És alapból szereti a nutellát, a palacsintát, a spagettit, a kakaót. Tünemény (hisztis) kiscsaj, izgő-mozgó, csupa izom, ritkán látni egy helyben ülve, kúszik, mászik, lóg, ugrik, fejen áll, szökken, táncol...

Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy mindkét gyereknek jó legyen. M. eleve a betegsége miatt máshogy él mint egy egészséges gyerek. P-nak rengeteget kell hozzá alkalmazkodnia. Mindketten máshogy esznek. És P-t néha nehéz megnyugtatni, hogy igen, megeheti azt az egy palacsintát, amíg a testvére mellette egy kis öntet nélküli salátát majszol vagy éppen nem eszik semmit.

A dávodi strandon, amikor a salátát kértem, olyan voltam, mint bármelyik ételrendelésnél: totál alaposan megkérdeztem, miből készül, hogyan, mit tesznek rá. És tündérek voltak a büfések, még az öntet dobozát is előkeresték és megmutatták nekem mindenféle fintor nélkül. És elmondtam, hogy akkor hogy kérem, és pontosan úgy is kaptam. Sőt volt egy csomó kérdésük a cukorbetegségről. M-nal ketten ettük a salit, P. kapott egy palacsintát. Amikor hozták, a hölgy megkérdezte, hogy arra tehet-e porcukrot. Mondtam: igen, az a beteg gyerek húgának lesz. Nem kell, hogy mindenki otthon legyen diab témában, de mindig hálás vagyok, amikor megértésre, elfogadásra lelek, mert ez nagyon megkönnyíti az ember mindennapjait.


A nap zárásaként elmentünk "kocsmázni", ahol hatalmas csocsóparti is kerekedett. Nem kellett altató. P. be is ájult, M-nak még mérnie kellett 22 órakor, pótvacsorát ennie és beadnia az esti inzulint. Hipó közeli volt az érték, így éjfélkor meg kellett mérnem az alvó gyerek vércukrát. Akkor már szerencsére jó volt az érték, így hajnali 3-kor nem kellett kelnem mérni.

Csoda jó nap volt. :)





2016. július 27., szerda

Kedd, nyaralás 1.

Reggel a biológiai órám keltett fél 6-kor. Gyors kis lakásrendezés után indultam anyuékhoz. A húgomék már vasárnap ide utaztak, neki is kell kis változatosság, rokonlátogatás, a gyerekek pedig imádnak Hőgyészen lenni a Nagyinál és a Dédinél. Keresztszüleim is épp ott voltak, aminek nagyon örültem.


Anyu ebédet készített, mi pedig össznépi kocsimosást rendeztünk (összegyűjtött esővízzel), amiből spontán vízipisztoly csata kerekedett. "Vidéken" (ahogy a pesti húgomék mondják), nyári hőségben, családi háznál aztán lehet "hancúrozni", vizezni, spriccelni.


Az ebéd megint mennyei volt, húsleves, sült hús, rizs, uborka saláta, nulla szénhidrátos piskótatekercs (ez a tészta) és tönkölyből pogácsa (4g CH/db) a cukorbeteg M-nak, hagyományos piskótatekercs és fehér lisztes pogácsa.

Ebéd után a gyerekek bepakolták a saját bőröndjüket, mi összeszedtük M. diabos dolgait és anyu csomagolt nekünk rengeteg élelmiszert is. A kicsi kocsi hosszú idő óta újra megtelt csomagokkal. Tettünk még az útra mindenkinek friss vizet az autóba és lejöttünk Mohácsra.



Idén nem szerveztem agyon a pár nap nyaralást a gyerekekkel, van egy-két fix pont, a többit rögtönözzük. A Mohácsra érkezés után felpakoltunk, inzulinok és hűtős dolgok a hűtőbe, gyors vacsora, aztán összeírtuk, mi hiányzik, elmentünk a boltba, onnan a munkahelyemre, mert még M-n kívül nem látta más. 

(update 2016.08.22.)



Aztán sétáltunk egyet a Dunánál, kell a mozgás is és este tízre kellett hazaérnünk, M. akkor szúrja az esti inzulint. Bizony ezzel fekszünk, ezzel kelünk... (És éjfélkor is volt mérés.)






2016. július 25., hétfő

Hétfő



(Update 2016.08.22.)

Holnap megyek anyuékhoz, a húgom és a gyerekek már ott vannak, onnan hozom el őket. Én, aki alapból szereti, ha minden pontosan, részletesen meg van tervezve, egyedül a legfontosabbakat fixáltam le a húgommal (diab téma), ezen kívül annyi a biztos, hogy egy nap megyünk a dávodi strandra. Ezen kívül minden spontán mód alakul majd. (Ezt kettő, de akár csak egy évvel ezelőtt még egyszerűen képtelen lettem volna megcsinálni. Hogy nincs minden alaposan megtervezve? Hogy nincs A, B, C (...) és X verzió? Á, rosszul lettem volna a gondolatától is.)

Ma megtoltam kicsit a futást, mert a nyaraltatás alatt maximum gyaloglás lesz, de ez rendjén is van így. Pihenni ugyan nem fogok, de az egyik kedvenc elfoglaltságom: együtt lenni azokkal, akiket szeretek, kárpótol majd.

R: 2 vajas-felvágottas-sajtos-paprikás saját kenyérke, kávé
E (este 5-kor): zöldbabfőzelék, 2 tükörtojás, 2 kenyérke
V: -

Mozgás: 9.7km

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha




2016-ban 2016 km/17. heti összefoglaló

1. heti összefoglaló itt
2. heti összefoglaló itt
3. heti összefoglaló itt
4. heti összefoglaló itt
5. heti összefoglaló itt
6. heti összefoglaló itt
7. heti összefoglaló itt
8. heti összefoglaló itt
9. heti összefoglaló itt
10. heti összefoglaló itt
11. heti összefoglaló itt
12. heti összefoglaló itt
13. heti összefoglaló itt
14. heti összefoglaló itt
15. heti összefoglaló itt
16. heti összefoglaló itt


17. heti összefoglaló:



2016. áprilisában elhatároztam, hogy lefutok-gyaloglok 2016 km-t. 
A januári 100, a februári 102, a márciusi 125, az áprilisi 222, a májusi 159, a júniusi 257 km után júliusban megvan 127 km. 

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2016. július 24., vasárnap

Csütörtök, szombat, vasárnap...

Nincs péntek, mert arról külön bejegyzés született. Na jó, a csütörtök kimaradt. Ma milyen nap is van?? Ilyen kusza vagyok. A meleg kikészít, fel- és elforr az agyam...

Úgyhogy most kis vegyes felvágott, heti képekkel.

Tíz éves az én kicsikém:


Itt lenne az ideje befejeznem a második részt...

A héten belenéztem a blog statisztikába. Tényleg szinte a Föld összes országából benéznek ide.



Ettem is, hol jobban, hol kevésbé.


Voltam a Szepessy parkban, a kezdeteknél ide jártam munka előtt futni.




Dolgoztam is. Irtó meleg volt a héten, feldobtam kicsit a vizemet:

(update 2016.08.22.)

Szerveződik a nyaralás: kedden jön a húgom a gyerekeivel.





(update 2016.08.22)

Aztán beszereztem anyunak a listája alapján a cuccost, mert nála is lesznek a gyerekek.



Sokan érdeklődtök, hogy miért tűntem el, miért nem írom a Boszorkánykonyha blogom Facebook oldalát. Jelentem: vagyok, írom. Kérlek, nézzetek utána, be van-e kapcsolva az, hogy értesítést kértek, ha megjelenik egy új bejegyzés.


Vasárnap. nekem ez is munkanap. Kegyetlenül meleg volt. Már a kezdésnél arra vágytam, hogy folyjon rám a hideg víz, csöpögjön a hajamból és levehessem a zoknit és a zárt cipőt. Amint hazaértem, teljesítettem a vágyamat.



A lábam. Munkahelyi velejáró: kék-zöld az asztalcipeléstől. De legalább nem fáj.


Holnap is dolgozom, aztán keddtől szombatig nyaralás a húgom gyerekeivel, majd vasárnap meló.




Day 8.:The Perfect Upperbody Workout ♥ Arm Flab Toning 101

A 2. hétre, így erre a napra is javasolt videót nem találtam, így ezt választottam helyette:


2016. július 23., szombat

Bölcs: A terheket letenni




"Régóta cipeljük, talán túl régóta. Hozzászoktunk, magunkra öltöttük, mint egy vásott kabátot. Minden reggel gondosan begomboljuk, szépen megigazgatjuk, és aztán elindulunk. A nap folyamán akár több kabátot is magunkra kapunk. Találkozunk emberekkel, őket érintő körülményekkel, helyzetekkel. Fájdalmukat meghallgatjuk, így segítünk, ha az együttérzés mellett a terheiket felvesszük. S aztán már azt is gondosan cipeljük.

Talán vannak a te életedben is olyan emberek, kiknek fájdalmát mintha neked is meg kellene élned. Szeretetből teszed ezt. Így mutatod ki a szereteted. Feladod önmagad könnyedségét, hogy ezzel megmenthesd…, de aztán ő mégsem menekül meg. Rabságába esett a terheinek, s most már te is fogságba estél mellette. Együtt vagytok a bajban, az ő terhében. Feláldoztad magad ő érte. S, hogy ő mit tett? Hagyta, hogy mindez megtörténjen. Szeret-e az az ember, aki mindezt megengedte? Talán szeret, de magánál jobban sosem szeretett. Önmaga fájdalmát feladni nem volt képes érted.

Talán még a mai napig bizonygatod az együttérzésed. Mutatod, és megnyugtatod, hogy a bajban nem hagyod cserben, hogy mellette állsz, s hogy ha kell, vele süllyedsz el. Ott állsz, fogod a kezét, de valahogy mégsem változik semmi. Nem lett könnyebb az élete. Te már fáradsz, a vállaid napról napra nehezebbek. A hátadon mintha száz éves terheket cipelve tennéd a lépéseket. Egyre kevesebb az életerő benned. Még most sem látod, hogy ő változtatna bármin, hogy végre könnyebb legyen. Ragaszkodik a fájdalmához, a terhéhez. Ragaszkodik a saját szenvedés történetéhez.

Most rajtad áll a döntés! Meddig teszed ezt? Meddig áldozod fel a saját életedet? Lásd meg, hogy ahhoz, hogy neki könnyebb legyen, neki kell megtennie a lépéseket! Önmagáról kell a láncokat letépnie. Te már mindent megtettél érte… önmagától senkit nem menthetsz meg. Talán már az ő lelke sem bírja látni ezt, hogy az ő fájdalma további áldozatokat szedett. Engedd el végre! Engedd, hogy azt tegye, ami az ő döntése! Tiszteld a sorsát, és hajolj meg előtte! Fogadd el, hogy ő így éli az életet! Ha mindezt megteszed, neked is újra könnyebb lehet.

Ahhoz, hogy a terhek alól feloldozást nyerj, bele kell szippantanod a szabadság levegőjébe. Saját régi vásott kabátodat tedd végre le, vagy egyszerűen a következő reggel már ne vedd fel! Ne vegyél magadra évszázados terheket! Itt és most dönthetsz a sorsod felett. Választhatod a könnyed, szabad életet. A magadra szedett terheket add vissza a megfelelő helyre! A régi családi mintákat az ősöknek. Tiszteld őket így ezzel, hogy visszaadod mindazt, ami már nem szolgál téged! Az ő sorsukért ők maguk már megszenvedtek.

Lélegezd be a szabadságot, oldozd fel a szívedet! Ez a legtöbb amit megtehetsz!

Végtelen szeretettel:

Dömötör Aletta"

2016. július 22., péntek

Péntek, Trinidad ...

A húgom írta a minap, hogy a blogját Mauritiusról is olvassák. Én már nagyon régen néztem meg, az enyémet honnan keresik, tegnapelőtt rákattintottam:


Ez pedig a tegnapi:


Őszintén bevallom: fogalmam nem volt, hogy létezik Trinidad és Tobago. De rákerestem. És kicsit ledöbbentem. 


Mert én már jártam itt. Pár napja. Álmomban.


Meséltem M-nak, hogy azt álmodtam, hogy Gy-n voltunk egy baráti társasággal, ahol nem bírtam magammal és egész nap ugráltam be a vízbe, Cs. "rám is szólt", hogy fejezzem már be, mert ő fekve attól elfárad, hogy engem lát állandóan ugrálni. Számomra az volt a furcsa, hogy nem egy hagyományos, magyar strand volt, de nem tudtam felidézni, milyen.

És akkor rákerestem Trinidadra és Tobagora, és tátva maradt a szám, mert ez volt az a hely, ahonnan álmomban a vízbe ugráltam:


És nem tudom, véletlen-e, de tegnap olyan filmet néztem (Szitakötő), aminek a vége Venezuelában játszódott.

Ráadásul ez az egész összefonódik azzal, ami már nagyon régóta, kb 1 éve pedig egyre erőteljesebben foglalkoztat: miért is élek? És hogy miért is dolgozok?

Egyre intenzívebben kattog azon az agyam, hogy ahogy most van, annak nincs túl sok értelme. Hogy gyakorlatilag azért járok dolgozni, hogy ki tudjam fizetni egy számomra túl nagy albérlet költségeit. És ezen kívül másra nem jut. Mi lenne az a "más"? Például hobbi: úszás. Egészség: masszázs, gyógytorna, normális étkezés. Pihenés, utazás. Kultúra: könyvvásárlás. Szórakozás: mozi. (...) Szoktam "viccesen" mondani, hogy elmegyek Bora Borára élni és fűszoknyában fogok vezetni egy mini koktélbárt. Víz, szabadság, kevés felelősséggel járó és nem túl sok munka, mosoly... Valahogy egyre idegenebb nekem ez az értelmetlennek tűnő hajtás. Hogy szinte állandóan elérhető vagyok. Hogy ennyire a bioritmus megerőszakolásával telnek a mindennapok. Hogy ez az egész egy nagy kalitka. Hogy biztosan nem ez az élet értelme...

Addig is, amíg nem jutok el Bora Borára és /vagy Trinidadba, megelégszem azzal, ami van. És megpróbálom kihozni belőle a legjobbat. 

Három nap még és jönnek a húgom gyerekei nyaralni. :)




Jó reggelt!


Ki korán kel, kenyeret süt. ;) És gőzölgő kenyeret reggelizik. Akciós áfonyával. És friss szendvicset (és nyers zöldséget) csomagol a munkába. :) Jó reggelt, szép napot!


Szükség törvényt bont alapon a kenyérben most lenmagliszt és tökmagliszt van, felturbózva kis zabliszttel. (Így már nem paleo és nem ketogén!)