Péntek: angyalok, csodák...

Vannak az élet(em)ben dolgok, amik nem kézzelfoghatóak, amiket még nem bizonyítottak tudományosan, amikről nincs statisztika, így ezek a fizika törvényei szerint gyakorlatilag nem léteznek. Ilyenek a megérzéseim, ilyen a húgommal való kapcsolatom nem fizikai síkja... Vannak, akik nem hisznek ezekben, talán azért, mert nincs tapasztalatuk. Korábban én sem hittem az angyalokban, az "égi segítő(k)ben", csak akkor kezdtem egyáltalán gondolni rájuk, amikor jöttek a megtapasztalások.

2016-ban eddig sok csodás dolog történt velem (repülhettem, meghívtak egy főzőshow castingra, nyertem a lottón...) és egyre gyakrabban tapasztalom, hogy minél nagyobb, keményebb leckét kapok az élettől, annál több a segítség is. Valahogy minden megoldódik. Nem mindig az, amire éppen számítok, nem úgy, ahogy elképzeltem volna, nem akkor, amikor jónak gondolnám, de mindig időben. Viszont csak akkor, ha megoldottam/megtanultam egy leckét. 

(Órákig gépelhetnék, ha mindent le szeretnék jegyezni, ez képtelenség.)

A madártoll már két éve fel-felbukkan az életemben. Mindig érdekes helyen, fura körülmények között és általában akkor, amikor valóban nagy szükségem lenne segítségre. Ma kettőt is találtam, és érdekes módon nemsokára hatalmas "ajándékot" kaptam egy újabb leckével: elfogadom-e, vagy maradok olyan, mint eddig és nem fogadom el. Nem volt egyszerű, de döntöttem: megtanulom a leckét itt és most és elfogadom, amit kaptam. Nem akartam "jó" lenni, úgy döntöttem, saját magamnak kell csak megfelelnem. (Dr S. büszke lenne rám.)

Irtó kemény napom volt lelkileg. Mert tényleg nagyon sok leckét kapok mostanában, napról-napra keményebbeket és nem mindig értem, mit akar tanítani, így sokszor csak gondolkodom és gondolkodom eze(ke)n és egyre rosszabbul érzem magam. Van egy kollegám, aki totálisan más beállítottságú mint én, nagyon nehezen kezelem a természetét, viszont gyakran vagyunk egy műszakban. Biztosan ennek is oka van, és ma rájöttem, hogy őt is azért sodorhatta mellém a sors, hogy segítsen, hogy tanuljak tőle. Mert bizony lehet. Főleg azt, hogy az ember mondja ki kerek perec, mit szeretne és ne vegye a szívére, amit nem érdemes. 

Amellett, hogy gyakorlatilag egész nap barnulok (és hőgutát kapok) a teraszozástól, rengeteg embert is látok. Tegnap olvastam egy "furcsa zarándokról", ma egyszer csak ott volt velem szemben.

"... Shahin Tivay Sadatolhosseini neve hangzása ellenére Németországból érkezett. Az Iránban született, most 45 éves, perzsa felmenőkkel büszkélkedő Shahin egészen a belga-német-holland hármashatár közelében fekvő Aachen óta hajtja maga előtt a kereket, melyen látható nyomot hagyott a Szekszárdig megtett mintegy 2300 kilométeres gyalogút. Pedig mint kiderült, még igen hosszú távolság áll előtte és az egyébként cirkuszokban használt, Németországban közkedvelt artista eszköz, a „rhönrad” előtt.

A korábban szólóban és csoportok tagjaként táncoló, illetve a „rhönraddal” akrobata mutatványokat bemutató Shahin terve ugyanis az, hogy egészen születési helyéig, Teheránig vándorol, vagy inkább zarándokol a kerékkel. A jelenleg koreográfusként és fotósként dolgozó férfi, aki decemberben indult útnak, 21 országon és két kontinensen átkelve, egy év alatt összesen 7000 kilométert tesz meg.

A kör akár az óra, ami körbe és körbe jár, vagy akár a naptár, mely évente ismétlődik. A kerék a kört jelképezi, ami a ciklusok változását, mégis egyben azok folytonos ismétlődését szimbolizálja. Az életben minden ismétlődik, minden visszatér a kezdetekhez, és előröl indul a körforgás. Noha minden nap ugyanaz, mégis minden nap más és más – magyarázta Shahin, miközben a közlekedők rendre lassítottak, vagy éppen megálltak autójukkal a szokatlan szer(ke)zet láttán.

Ezért is terveztem úgy, hogy kerékkel, egy év alatt teszem meg a Teheránig vezető utat. Ez számomra egyben visszatérés, zarándoklat az őshazába, ahol az életem kezdődött. Miközben gyalogolok és újra meg újra megforgatom a kereket, észreveszem az élet szépségeit, értékeit.

Zarándokutam közben van időm alaposan megfigyelni, felfedezni az engem, minket körülvevő tájat, világot és embereket. Vagy akár csak azt a fadarabot – mutatott a földön heverő kis fadarabra Shahin. Néha ki kell szakadnunk a megszokott környezetünkből, abból a körforgásból, melyben élünk, hogy helyesebben lássuk a dolgokat – mondta..." (Teljes cikk és forrás itt.)

Intettem, visszaintett. Ő görgette tovább a kereket, én is mentem a dolgomra. Örülök, hogy láthattam, hogy megismerhettem a történetét.

A munka után csak mosakodás, átöltözés, aztán irány B. ballagására. A lufik szépek voltak, szépen repültek a felhők közé.

R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé
E (munkahelyen, két részletben): 2 szendvics, keto kávé
V: marék mogyoró, 10 deka parizer

Mozgás:
- R. Réka 2010/ 20 perc felsőtest
- 7.7 km



Facebook oldal: Boszorkánykonyha