Kedd, szerda, csütörtök

Kedd:

A fájdalmaim nem múltak. Segített a Flector tapasz, de kín volt a létezés. Elmentem orvoshoz. Egy szösszenetet írtam róla. És tényleg pihentem. Csak annyit mentem, amennyit nagyon kellett.

R: 3 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E: lebbencs leves (tésztát nem ettem), Budapest szelet, rizs

V: rakott palacsinta

Eljött az az idő, amikor keményen a pénztárcám mélyére kell nézzek. A húgom küldött még a múltkorjában némi étkezési utalványt, amit nem terveztem felhasználni, de most mégis megteszem. Eljött az idő, amikor elfogadom a meghívást, akkor is, ha nem mindig érzem ettől magam a legjobban. És az az idő is eljött, amikor vagyok már olyan éhes, hogy megegyem, ami van, amit kapok, szénhidrát ide vagy oda, akkor is, ha tudom, hogy egy óra múlva éhes leszek újra. És a boltban is csökkenő sorrendbe teszem a fejemben a felvágottak (!) ártábláit és a legolcsóbból kérek pár szeletet. Az eladók néha szólnak, hogy válasszam inkább a következő táblásat, mert az a legolcsóbb az ehetetlen kategória. Így került a rakott palacsintába sajtos párizsi az este. De még van mit ennem, van még a speizban is magliszt, amiből még tudok néhány adag kenyeret és palacsintát sütni, szóval semmi vész.

Szerda:

Nehéz éjszakám volt. Eleve a fájdalmaim miatt sehogy sem sikerült olyan pozíciót találnom, amiben viszonylag kényelmesen tudtam volna feküdni. Aztán megtaláltam: egy félig ülő, félig fekvő helyzet volt kicsavart lábakkal, így viszont nem tudtam elaludni. Sebaj: felkapcsoltam a kislámpát és a barátságos, melengető fényénél kiolvastam az aktuális könyvemet. Aztán -hogy spóroljak az árammal- lekapcsoltam a villanyt és az utcáról a redőnyön át beszűrődő fényeket figyeltem és gondolkodtam. A húgom mondatain. Amúgy is jól ismer, most pedig nagyon pontosan meghatározta a helyzetemet és tömören össze is foglalta, igaza van: szarban vagyok. Nem merültem önsajnálatba, nem pityeregtem, nem hasonlítottam össze fölöslegesen az életemet másokéval, hanem elmerengtem a "szarban vagyok" minden lehetséges aspektusán. Akadt néhány dolog. És mindegyik mellé fejben odatettem a számomra most látható lehetséges megoldásokat. 

R: 3 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E (meghívás): csípős csirke, rizs

V: 3 vajas-paprikás kenyér, keto kávé, áfonyás csokikrém

Csütörtök:

Ma reggel úgy ébredtem (nyolckor), hogy simán felültem az ágyban. Aztán simán felálltam, kisétáltam a mosdóba. Hinnye -gondoltam-, azt hiszem, szombaton megyek dolgozni. Mosdóból ki, át a szobán, és ekkor egyszerre visszatért a fájdalom a hátsómba, azonnal az addigi kisugárzásokkal. Mire még egy kört mentem a lakásban, már határozottan tudtam: ennem kell, hogy aztán bevehessem a fájdalomcsillapítót...

Határozottan javulgatok, de ez a jótól még irtó messze van. Viszont tegnap, a második adag Flector Rapid után éreztem, hogy a gyomromnak nem tetszik a dolog. Nem volt vészes, csak kellemetlen. (Az, hogy kiütéses vagyok tőle és okoz némi hörgőgörcsöt, nem adott okot arra, hogy ne igyam, de gyomorfekélyt a legkevésbé sem szeretnék szerezni.) Így elhatároztam, hogy ma addig tolom ki a 2. adag megivását, ameddig csak bírom. Így nem is került sor az adagra. Nem, mintha nem lett volna kellemesebb fájdalomcsillapítóval, de fogat összeszorítva kibírtam így is. Ha el tudok aludni: szuper, ha nem, jöhet egy adag gyógyszer.

Mozgás annyi van, amennyit feltétlenül kell. Futás a héten biztosan nem lesz, de gyaloglás, ha csak fél km is és ha lassan is, igen.

Érdekes, hogy mostanában előjönnek régi helyzetek, "megismétlődnek" régi érzelmek. És remélem, Dr S. nem csuklik, valahányszor gondolok rá. Mert nagyon sokszor hallom a hangját, látom magam előtt, a fülemben csengenek a szavai. Amik akkor fájtak, amiket akkor nem értettem, nem akartam elfogadni, képtelenségnek tartottam. Például emlékszem, amikor egyszer megkérdeztem tőle, lehetek-e még normális ember, azt mondta: eljön az az idő, amikor fel fogom ismerni azokat a helyzeteket, amikkel eddig is összefutottam, de eddig belementem a szitukba. Először felismerem, aztán sok gyakorlás után kezelni is tudni fogom. Igaza lett. Sok helyzet van, amik "leckeként" felbukkannak, és amikbe nem megyek bele. Sok mindent nagyon nem tudok még kezelni, de legtöbbször felveszem a kesztyűt és cselekszem. Utána sok esetben viszonylag hamar kiderül, jól tettem-e vagy nem. Sokat hibázok, de azt hiszem, ebből tudok tanulni. Ha ülnék csendben egy helyben, akkor nem hibáznék, viszont nem is tanulhatnék.

A helyzetfelismerésben sok esetben sokat fejlődtem. Hamarabb átlátok a szitán, mint korábban. A radarom jelez, ha valaki érdekből kedves, a hazugságot, mellébeszélést is sikerül sokszor kiszagolnom, és nem hőzöngök már, hogy hogy lehet velem valaki ilyen, hanem hagyom, nem szólok (tudom, ez sem mindig jó), alkalmazkodom a szituációhoz. Nem lehetek mindenki barátja és nem lehet mindenki a bizalmasom. 

Még mindig nem vagyok elég őszinte magamhoz. Már látom, hol a gond, de még mindig több dologban nem tudok cselekedni. Azt mondják, mert ilyenkor még nem fáj eléggé... Biztosan így van, és az Élet sorozatosan a segítségemre siet különböző történések, leckék, jelek formájában. Ezeket már -hála az égnek- nem sorscsapásként fogom fel, hanem jelekként, amik terelgetni próbálnak egyik vagy másik irányba. 

Hiszek abban, hogy ha önmagammal jól megvagyok, ha őszinte vagyok magammal, akkor minden megoldódik. És hogy ha szeretem magamat, akkor őszinte is tudok lenni magammal. Azt tudom, hogy hosszú évtizedekig utáltam magam. Minden és mindenki fontosabb volt, mint saját magam. Amikor tegnap bementem újra beszélni a főnökömmel, hogy menjek-e dolgozni, azelőtt jutott eszembe, hogy ilyen szituációkban az szokott bennem lenni: ha azt mondják, dolgozzak, megyek; ha azt mondják, maradjak, maradok. Hagytam, hogy mások döntsenek helyettem. Most úgy mentem oda, hogy tudtam: két-három napig még mindenképpen otthon maradok (pedig nagyon kellene a pénz, a csapat pedig számít rám hétvégén, mert megint nagy rendezvényük lesz). És nem változtattam a döntésemen, maradok még itthon. De még mindig nem szeretem magam eléggé, még mindig nem fáj sok dolog eléggé, na ezeken sürgősen változtatnom kell.

R: 3 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E: karfiol leves, töltött paprika

V: szelet sonka

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha