Ma reggel elfutottam a szomszéd faluba, Lánycsókra. Laza volt, tempóváltásos. Nagyon jólesett. Aztán más úton futottam hazáig, mert éreztem, hogy ma több van bennem, a lábaimban. És nem hagytam ki a fújást sem:
R: 2 vajas-paprikás-sós kenyér, keto kávé
E: (későn, délután) 2 szendvics (kenyerem, vaj, sonka, sajt, uborka) és keto kávé
V: 2 lágy tojás, 2 ek krémsajt magokkal
Mozgás: reggel futás, délután tempós séta
Mozgás összesen:
Sokan írtok a pszichológus-pszichiáter témáról. És kérdeztek. És féltek segítséget kérni, pedig úgy érzitek, szükségetek van rá. Vannak, akik meg tudják oldani a dolgaikat egyedül. Vannak, akik látszatmegoldásokkal élnek, kompenzálnak. Hogy anno én miért kértem segítséget, Feldmár András nagyon szépen megfogalmazza:
*** Azért jönnek az emberek egy pszichoterapeutához, mert valami fáj, valami problémájuk van az élettel. Erre nincs megoldás, ez nem technikai dolog. Azért jönnek, hogy legyen egy olyan kapcsolatuk, ahol megáll a világ egy kicsit. Ahol először talán az életükben elgondolkodhatnak azon, ki is vagyok, és mit akarok én. Mik az én vágyaim, ahhoz képest, hogy milyen vágyakat injekcióztak belém, miután már kiszívták az én vágyaimat, hogy másoknak elfogadható vágyaim legyenek. Miután abból, ami valóban vagyok, már kiürítettek, és teletöltöttek olyan dolgokkal, amit elképzeltek, hogy az jó nekem.
És akkor úgy 30-40 éves korunkban minden nagyon fáj. Össze vagyunk keveredve, semmi sem jó, meg akarjuk magunkat ölni, unatkozunk, beszorulunk. Miért? Mert nem tudjuk, mit akarunk. Mert elfelejtettük, kik vagyunk. Mert eddig senkit sem érdekelt, ki vagyok, mindenki csak azt akarta, hogy legyek neki valaki. Szerencsére a világon van egy-két olyan ember, akihez el lehet menni, aki valóban nem akarja, hogy én bárki más legyek, mint önmagam, és ad egy kis időt, hogy megtaláljam magamat.
Az angol „nowhere” azt jelenti, hogy sehol. A „now here” pedig azt jelenti, hogy itt és most. Ez a pszichoterápia lényege. Hogy az ember ott úgy érezze magát, hogy sehol sincs, és remélhetőleg a terápia végére megérkezik. Itt lesz. Most és ő. Nem valakinek a vetülete, valaki vágyának a vágya, nem a dédapukájának az ideája vagy szelleme, amit neki el kell játszania. Tehát egy színdarabból az ember kiszállhat, és nem kell mindig színészkednie. Egy rettenetes terhet rak le az ember, amikor azt mondja, hogy én nem fogok többet színészkedni. Ez volna a vége a szorongásnak. Bevehettek annyi tablettát, amennyit akartok, a szorongásnak soha nem lesz addig vége, amíg színészkedésnek nincs vége. Addig, amíg nem kell így meg így tenni, amíg nem veszed magad körül emberekkel, akik megengedik, hogy önmagad légy. ***
Feldmár András: Ekkor lesz vége a szorongásnak
Dr S. fantasztikusan jó szakember. Hálás vagyok, amiért anno segítséget kértem és hogy őt választottam. Nekem tudnom kellett, mi mit okozott, mi miért történhetett így vagy úgy. Ő maximálisan jó partner volt ebben. Elterelt addig, amíg kiderült: minden, ami történt, miattam volt úgy. Hogy a kulcs én vagyok. És hogy bizony van mit csiszolni ezen a kulcson. Sokszor tűntek a módszerei "csernusosnak", sokszor rosszabbul éreztem magam egy-egy megbeszélés után, mint előtte, de aztán az utolsó beszélgetésünkkor elmondta, mit miért és miért úgy tett. Nem vártam meg a folyamat végét vele, mert ez egy soha véget nem érő fejlődés/változás. Idegenvezetőm volt egy (élet)útszakaszon, az eddigi legnehezebb ösvényen. De aztán elváltak útjaink. Mert a hátralévő útszakaszt már meg tudom tenni egyedül, sőt egyedül akarom megtenni. Nehezebb így, de ez így van jól.
Úgyhogy ha már felismerted, hogy valami nagyon nem kerek az életedben és úgy érzed, a megoldáshoz segítségre van szükséged, ne habozz. Tedd félre a félelmeidet és a kifogásaidat és kérj segítséget. Semmi vesztenivalód nincs. Maximum választ kapsz néhány kérdésedre, tanulsz néhány -az életben jól használható- praktikát. Vagy rátalálsz a saját ösvényedre. A kulcsra, a mi Te magad vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése