2016. március 28., hétfő (Húsvét)
Nem volt meglepő, hogy a négy generációs csajos hétvége és azt megelőző "fáradt vagyok, megérdemlem a sütit", "annyit dolgoztam, ez igazán belefér" után ezt láttam. Bevállalva a következményeket ettem, sütiztem, csokiztam, természetes, hogy meglett az eredménye. No de innen szép győzni...
2016. március 29., kedd
2016. március 30., szerda
2016. március 31., csütörtök
2016. április 1., péntek
Hogy a bolondok napja miatt volt-e? ...
A tegnap esti blogbejegyzés után ettem még egy kis szalámit és egy darab csokit. És fáradt voltam, hamar mentem aludni. Éjjel fél 11-kor arra ébredtem, hogy fáj mindenem. Elsősorban az emésztőrendszerem. Hányingerem is volt, úgyhogy mondhatom: a számtól a hátsómig sajogtam. A gyomorszájamtól a végbélnyílásomig mindenem telis-tele volt levegővel, nyomott, hasogatott, azt hittem, ha megmozdulok, kidurranok. Akkora voltam, mint két kilencedik hónapos terhes nő, olyan kemény volt mindenem, mintha én lettem volna a farkas a Piroska meséből, akinek a vadász telerakta kővel a hasát és bevarrta. Vert a víz, olyan gyenge voltam, mintha az izmaim gyurmából lettek volna. Úgy éreztem, rögtön hányok, elvergődtem a mosdóba, de nem történt semmi. Alig tudtam a fejemet a nyakamon megtartani. Visszavánszorogtam az ágyba. De nem tudtam feküdni, így ülő helyzetet vettem fel hátam és fejem mögött az összes párnával, vacogtam és közben folyt rólam a víz. De megint kimentem a mosdóba, semmi. Ez ment hajnali fél 1-ig, akkor alulról elkezdtem kiürülni. Olyan gyomor- és bélgörcsök kíséretében, amilyet utoljára akkor éltem át, amikor a 2010-es évek elején rosszul lettem a vacsorára megevett túrótól. A köztes "szünetekben" el-elszunyókáltam.
A dolog folytatódott egész pénteken, wc-ágy volt a napi történés. Ahogy telt az idő, egyre kevesebbet voltam a mosdóban és egyre többet az ágyban. Délután beugrott M., aztán kora este újra, hozott almát, krumplit, zéró kólát, ezt kértem, az almán és a vízen kívül mást nem kívántam. Még este is puffadt voltam és kőkemény volt a hasam, messze volt ez még a jótól.
Volt időm gondolkodni, kigondoltam, hogy idén lefutok-gyaloglok 2016 km-t.
2016. április 2., szombat
Nem sokat aludtam, hol itt szúrt, hol ott fájt, de reggelre a tegnapinál sokkal jobban lettem. Folytattam az alma-háztartási keksz és főtt répa-krumpli "diétát". És megcsináltam 10 km-t.
2016. április 3., vasárnap
Hétfőn kezdtem ezt a bejegyzést, minden nap hozzátettem az aznapit. Akkor még volt bennem lendület az "innen szép győzni" témával kapcsolatban. A "gyomorrontás" (mégis inkább benyelhettem valamit, mert még mindig nem vagyok 100 %-ig rendben) teljesen másfelé terelte a gondolataimat. A mérlegelést meg fel kell írjam, hogy ne felejtsem el, annyira elszoktam már attól, hogy naponta mérlegre álljak. Valahogy olyan ez, mintha minden nap megmérném a hajam hosszát. Növesztem, de hát látszik az a tükörben, mennyit nőtt. Ugyanígy a kilók alakulását is mutatja a tükör és a ruhatár, és ez különben is csak egy szám. Ha az ember "normálisan" (= önmagának megfelelően, életszerűen, nem végletekbe esve...) eszik és mozog (meg lelkileg jól van), a szervezete az egyensúlyra törekszik és rááll egy saját, speckó, egyéni "normalitásra". (Nem okoskodni akarok, ez tapasztalat.) Szóval marad az "Innen szép győzni" cím, mert megszoktam a héten és így találom meg könnyen a többi között ezt a bejegyzést.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Volt időm gondolkodni, kigondoltam, hogy idén lefutok-gyaloglok 2016 km-t.
2016. április 2., szombat
Nem sokat aludtam, hol itt szúrt, hol ott fájt, de reggelre a tegnapinál sokkal jobban lettem. Folytattam az alma-háztartási keksz és főtt répa-krumpli "diétát". És megcsináltam 10 km-t.
2016. április 3., vasárnap
Hétfőn kezdtem ezt a bejegyzést, minden nap hozzátettem az aznapit. Akkor még volt bennem lendület az "innen szép győzni" témával kapcsolatban. A "gyomorrontás" (mégis inkább benyelhettem valamit, mert még mindig nem vagyok 100 %-ig rendben) teljesen másfelé terelte a gondolataimat. A mérlegelést meg fel kell írjam, hogy ne felejtsem el, annyira elszoktam már attól, hogy naponta mérlegre álljak. Valahogy olyan ez, mintha minden nap megmérném a hajam hosszát. Növesztem, de hát látszik az a tükörben, mennyit nőtt. Ugyanígy a kilók alakulását is mutatja a tükör és a ruhatár, és ez különben is csak egy szám. Ha az ember "normálisan" (= önmagának megfelelően, életszerűen, nem végletekbe esve...) eszik és mozog (meg lelkileg jól van), a szervezete az egyensúlyra törekszik és rááll egy saját, speckó, egyéni "normalitásra". (Nem okoskodni akarok, ez tapasztalat.) Szóval marad az "Innen szép győzni" cím, mert megszoktam a héten és így találom meg könnyen a többi között ezt a bejegyzést.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Nem vagy véletlenül glutén- és/vagy laktózérzékeny? Puszi Fótról: Anett
VálaszTörlés