Itt volt az ejszakas. Este 10-tol reggel 3/4 6-ig aludtam, a vilagomat se tudtam. Mintha 1 perc lett volna csak... Tegnap ejjel nem foztem elore, nem mentem le mosni. Es reggel sem. Nincs ra energiam, egyszeruen nincs erom kipakolni a szaritogepbol, felhozni a cuccost, vasalni, elore fozni. Majd megoldom. Csak aludni vagyom es kihasznalom, ha van ra lehetosegem. Mert meg 9 nap van vissza.
Tobb embert ismerek, akik nem tudjak elviselni, ha valami nem ugy van, ahogy ok elkepzeltek, elterveztek, megalmodtak. Sokan a legaprobb dolgokban sem viselik el, ha a masik mashogy szeretne. Latszolag a legjobbat akarjak a masiknak, szivuket-lelkuket kiteszik es nem ertik, miert van az, hogy nem erik el a celjukat. Szamomra ez is az ego nagysagat jelenti. En tudom, en jobban ertek hozza, majd en megmutatom, szerintem, nekem, tolem, altalam-envelem-es-enbennem... En is ilyen voltam. Meg akkor is ragaszkodtam az igazamhoz, amikor mar rajottem, hogy tevedtem, de ezt be nem vallottam volna a vilag minden kincseert sem. Mint ahogy azt sem, ha valamit nem tudtam, nem ismertem. Ma mar eszreveszem magam. Es tudom: ahogy en elkepzelem, nem feltetlenul megfelelo a masiknak. Sot nincs is sok ertelme, hogy feltetlenul ugy legyen sok dologban, ahogy en szeretnem. Es ebben a temaban L-tol /!/ sokat tanultam.
Nem igazat mondani. Nem megmondani a tejes igazsagot. Hazugsag? Ma egesz nap tobbszor eszembe jutott ez. De arra jutottam: nem megyek bele filozofiai fejtegetesekbe. A blogon peldaul a munkahelyeimmel kapcsolatban nem irom, nem irhatom le a teljes igazsagot, mert szemelyisegi jogok is vannak a vilagon. Igy persze a naplom alapjan nem latszik minden kereken. Az sem, pontosan miert dontottem ugy, hogy nem jovok vissza legkozelebb. Es ez nem is fontos.
Belelatni, sot belecsoppenni csaladok eletebe nagyon erdekes dolog. Nekem ez az elso olyan -apoloi- munkahelyem, ahol nemcsak azt ereztem, hogy elvarasok vannak. Hanem hogy odafigyelnek arra, hogy kozben meglegyen a kenyelmem. Erdekes, hogy E-nel is valamilyen szinten megvolt ez. Es az is erdekes, hogy az ottani S. mennyire hasonlit az itteni S-ra. De ezt se fejtegetem. Ez volt a 13. munkanapom. Eddig 1 ora igazi szabadidovel /amikor egyedul mehettem ki, szerdan/, keves alvassal, allando figyelemmel, koncentralassal. Ma nincs ejszakas, igy megyek aludni lassan, mert L. nincs a legjobb allapotban, pihennem kell, amig nyugton van az agyaban.
R: ld. tegnap
E: cevap, zoldseg
V: szalami, sonka, cheddar, fott tojas
Mozgas: 5km seta kerekesszektolassal
/Es ma vettem eszre, mi olyan furcsa ebben a faluban. Az utcakon a kanyarok, fordulok, keresztezodesek mindenhol lekerekitettek. Mindenhol./
Tobb embert ismerek, akik nem tudjak elviselni, ha valami nem ugy van, ahogy ok elkepzeltek, elterveztek, megalmodtak. Sokan a legaprobb dolgokban sem viselik el, ha a masik mashogy szeretne. Latszolag a legjobbat akarjak a masiknak, szivuket-lelkuket kiteszik es nem ertik, miert van az, hogy nem erik el a celjukat. Szamomra ez is az ego nagysagat jelenti. En tudom, en jobban ertek hozza, majd en megmutatom, szerintem, nekem, tolem, altalam-envelem-es-enbennem... En is ilyen voltam. Meg akkor is ragaszkodtam az igazamhoz, amikor mar rajottem, hogy tevedtem, de ezt be nem vallottam volna a vilag minden kincseert sem. Mint ahogy azt sem, ha valamit nem tudtam, nem ismertem. Ma mar eszreveszem magam. Es tudom: ahogy en elkepzelem, nem feltetlenul megfelelo a masiknak. Sot nincs is sok ertelme, hogy feltetlenul ugy legyen sok dologban, ahogy en szeretnem. Es ebben a temaban L-tol /!/ sokat tanultam.
Nem igazat mondani. Nem megmondani a tejes igazsagot. Hazugsag? Ma egesz nap tobbszor eszembe jutott ez. De arra jutottam: nem megyek bele filozofiai fejtegetesekbe. A blogon peldaul a munkahelyeimmel kapcsolatban nem irom, nem irhatom le a teljes igazsagot, mert szemelyisegi jogok is vannak a vilagon. Igy persze a naplom alapjan nem latszik minden kereken. Az sem, pontosan miert dontottem ugy, hogy nem jovok vissza legkozelebb. Es ez nem is fontos.
Belelatni, sot belecsoppenni csaladok eletebe nagyon erdekes dolog. Nekem ez az elso olyan -apoloi- munkahelyem, ahol nemcsak azt ereztem, hogy elvarasok vannak. Hanem hogy odafigyelnek arra, hogy kozben meglegyen a kenyelmem. Erdekes, hogy E-nel is valamilyen szinten megvolt ez. Es az is erdekes, hogy az ottani S. mennyire hasonlit az itteni S-ra. De ezt se fejtegetem. Ez volt a 13. munkanapom. Eddig 1 ora igazi szabadidovel /amikor egyedul mehettem ki, szerdan/, keves alvassal, allando figyelemmel, koncentralassal. Ma nincs ejszakas, igy megyek aludni lassan, mert L. nincs a legjobb allapotban, pihennem kell, amig nyugton van az agyaban.
R: ld. tegnap
E: cevap, zoldseg
V: szalami, sonka, cheddar, fott tojas
Mozgas: 5km seta kerekesszektolassal
/Es ma vettem eszre, mi olyan furcsa ebben a faluban. Az utcakon a kanyarok, fordulok, keresztezodesek mindenhol lekerekitettek. Mindenhol./
/Este van. Ujraolvastam a mai bejegyzest. Iszonyatosan kusza, ahogy irok. Legkozelebb vagy megfogalmazom rendesen vagy talan nem is irok.../
Nem volt kusza. Kérlek, írj minél többet! Már csak 9 nap van vissza, 12-n már túl vagy. Mire hazatérsz, talán itt már kitavaszodik. Sokan várnak haza, addig pedig sok-sok erőt, energiát, kitartást kívánok! Puszi Fótról: Anett
VálaszTörlés