2016. január 2., szombat

Szombat: Mese, mese, mátka..., Magyarország 77.

Egyszer volt, hol nem volt, Mohácsról nézve a Dunán innen, Szegedről nézve a Dunán túl, volt egyszer egy Hercegnő. Élt, éldegélt a nagyvilágban. Napok teltek, hónapok, évtizedek múltak. A Hercegnő élete hol szép volt, hol kevésbé az. Legutóbb a legkisebb királyfi módjára megvívott a százfejű sárkánnyal, egyes egyedül szembeszállt a várat őrző óriással, kiszabadult tömlöcből, veremből, és közben nagyon elfáradt. Utolsó erejével még visszadobta az aranyhalat a Rejtélyes tóba, majd megpihent. És álmodozott. És várt. Tudta, hogy a következő évben újabb próbák várnak rá. Próbák, amikkel bebizonyíthatja magának, hogy nem volt hiábavaló a sok vívás, harc, szabadulás.

Elérkezett az új esztendő. Rögtön az első napján belenézett a Lelkek tavának tükrébe és azon melegében hátra is hőkölt: a Lelkek tava ugyanis sosem azt mutatta, amit a Hercegnő látni szeretett volna, hanem mindig az igazat, a színtiszta igazat. Ahogy most belepillantott, a tó sötét vize hirtelen aranyfényűvé vált, zavaros lett, majd egy szempillantás alatt tükörré változott. A Hercegnő hatalmas, ijedt szemekkel nézett a víztükörre. Azt látta ugyanis, hogy mindkét kezét a szájára tapasztja, miközben vérvörös, hatalmas szíve alig fér el a testében. Hirtelen hátrahőkölt, éppen a Nagy Megmondó Varangy mellé.

- Vedd el kezed (brekk), nyisd ki (brekk) szádat, amit érzel, mondd ki (brekk) bátran!

Ebben a szempillantásban eltűnt a Varangy és ott termett egy Vándor.

- Hogy vagy? - kérdezte a Hercegnőt.
- Köszönöm - mondta a Hercegnő még mindig halálra válva, hatalmas, riadt szemekkel, és azzal akarta folytatni, hogy jól van, de eszébe jutott a Megmondó Varangy tanácsa, ezért hát így szólt:
- Nem is tudom, miért éppen erre vándorolsz, különben is... - de nem tudta folytatni, mert a Vándor fejét leszegve tovább indult.
- Várj, Vándor, ne haragudj! Nem így akartam! Nem tudom, miért voltam ilyen, bocsáss meg, kérlek! Kezdhetnénk előről?

A Vándor lassan megfordult, felemelte a fejét.

- Hogy vagy? - kérdezte.

És a Hercegnő válaszolt:

- Megijedtem a Lelkek tavának tükrétől. Soha nem tudtam elmondani, ha valami bántott, és a tükör most ezt megmutatta nekem. Tudod, féltem, mert... - és csak mondta és mondta, miközben elsétáltak a friss, harmatos füvön a Jósda felé. Nagyon hamar rájött, hogy ha nem változtat, az egykori Hercegnőből hirtelen, minden átmenet nélkül átlátszó ismeretlen válhat. (...)



R: 2 vajas-paprikás kenyér, kávé
E: a kreálmány a képen
V: 2 vajas-paprikás kenyér, kávé


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése