Határozottan utáltam, amikor hazudtak nekem. Mérges voltam, dühös, csalódott, kétségbeesett, amikor kiderült a hazugság. Felháborodottan konstatáltam, kikértem magamnak, hogy valaki átvert. Hogy merészeli?! Hogy tehette ezt velem?! Már pedig én régen sokat füllentettem. Egészen egyszerűen azért, mert unalmas kis szürke egérnek tartottam magam és azt hittem, ha kicsit kiszínezem a sztorit, ha felturbózva adom elő, akkor érdekesebb leszek. Ez egészen odáig fajult, hogy remekül tudtam előadni mesésebbnél mesésebb és viccesebbnél viccesebb történeteket. És emiatt egyre jobban utáltam magam. Néhány éve került a kezembe Csernus egyik nagy sikerű könyve, A nő. E., aki olvasásra ajánlotta, mondta nekem, hogy földhöz fogom csapdosni, hogy a fejemet ütögetem majd "Basszus!" felismeréses felkiáltásokkal. Ez tényleg így volt. Aztán jött az a rész, amitől elnémultam és megbénultam. Mert totálisan magamra ismertem. Én, aki szinte mestere lettem a füllentésnek, a hazugságnak, rájöttem, hogy kinek hazudtam folyamatosan: önmagamnak. Naponta köpdöstem szembe magam, napi szinten hazudtoltam meg önmagam. És ez sokkal rosszabb, mint amikor másnak nem mondtam igazat.
Lehet a dolgokat szépíteni, lehet kifelé azt mutatni, hogy minden a legnagyobb rendben, aztán csodálkozni, hogy semmi nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Attól, hogy nagyanyáink így csinálták, aztán anyáink is, nekünk nem kell ezt folytatnunk. Mert ha így teszünk, ha nem vagyunk őszinték önmagunkkal, ezt tanulják el a mi gyerekeink is. És teszik tönkre az életüket. Egy családban minden másolódik. A lányok leginkább az anya mintáit veszik le. Látva és tudat alatt is. Nem hiába tartja a mondás is így: "Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!". A gyerekek érzik, ha a szülő nem őszinte. Leveszik azonnal. És megtanulják. És nagy eséllyel ők is ilyenek lesznek.
Hogy hogy jön ez a mai naphoz?
Ma itthon tevős-vevős, kicsit városos napom volt. Sokat voltam egyedül és jártak-keltek a gondolataim. Jött egy-két ötlet, ami nem tetszett ugyan, de már-már majdnem belementem. Aztán tudatosan kellett magamnak mondanom: "Nem!". Nem, mert nem ezt szeretném. Nem, mert ha így tennék, megint csak nem lennék őszinte magamhoz. Nem, mert becsapnám magamat. Nem és kész.
Rengeteg évem ment el azzal, hogy hazudtam, sok ideig sokan hazudtak nekem. Már senkitől nem várom el az igazmondást (csak a juhásztól) egyetlen személyen kívül, az pedig én vagyok. Egyetlen dolog miatt. Hogy ha este aludni megyek, nyugodtan tehessem, lelkiismeret-furdalás nélkül. Tiszta szívvel és tiszta lélekkel. Magam miatt. Sokszor úgy gondoljuk, van időnk. Végtelen. Hogy majd holnap ez meg az lesz, majd holnaptól megteszem ezt vagy azt, holnaptól változtatok. Soha nem tudhatjuk, lesz-e holnap. Nem tudhatjuk, van-e még egy esély. Szeretném, ha majd eljön az időm, ne kelljen semmit megbánnom. Azt sem, hogy esetleg nem voltam őszinte magammal. Ma is nyugodtan szeretnék ágyba menni.
Mozgás: (tervezett pihenőnap) 3 km séta
Reggeli: 2 ek krémsajt magokkal (10-kor)
Ebéd: baconbe csavart hagymakarikák és kék sajt, zöldség ragu, marék mandula
Vacsora: 2 szelet kék sajt, ebédről maradt zöldség ragu
És este egy tea, újra a fiúkkal, újra mosolyos bögrével.
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése