Szerda, Magyarország 5. Kérdések és válaszok

Mivel ma semmi extra nem történt (délelőtt még iszonyat rossz közérzet, kajára gondolni sem tudtam, így házimunka, ügyintézés itthonról; délután megettem vagy egy kiló szőlőt, volt is gyomor-, bélkoncert, de sokkal-sokkal jobban lettem), itt válaszolok/reagálok azokra a kérdésekre/gondolatokra, amiket többen is feltettetek/megemlítettetek.

1. "Bocs, hogy ilyen sokat írtam. De olyan jó, hogy te el is olvasod, hogy meghallgatsz. Mindig ilyen voltál?"

Nem. Csak gyakran tapasztaltam a következőt, sőt magamon is észrevettem, és változtattam:

"Ha tele van a fejünk a saját előítéleteinkkel, hiába beszélnek mások igaz dolgokat, el fog menni a fülünk mellett.

Társalgás során a legtöbb ember csak arra vágyik, hogy elmondja a saját véleményét.

Így aztán saját hangján kívül mást nem is hall."

Tsai Chi Chung: Beszélő zen 28. old.

2. "Szerinted mindig számolni fogom a makrókat? Mert most nagyon élvezem!"

    "Úgy érzem, amíg csak élek, RR-ra fogok tornázni!"

    "Amikor a fiam meghalt, bánatomban enni kezdtem. Szerintem ez mindig így marad..."

"Kezdem gyanítani, hogy mindabban, ami fontos és másíthatatlan, nincs véletlen. (…) 

Vannak pillanatok, amikor játszik velünk az élet, s kissé összecseréli bennünk mindazt, amiről azt hittük, hogy végleges."

Márai Sándor

3. "Ilyen béna nem lehetek. Megint odaégett a palacsinta..."

   "Annyira szégyenlem magam. Nem fog nekem menni ez a séta dolog. Még ehhez is túl kövér           vagyok..."

"Az vagy, akinek hiszed magad. 

Ne ismételgesd folyton, amit a "pozitív gondolko­dás" hívei sulykolnak, hogy "igen, szeretnek, igen, erős vagyok, igen, meg tudom csinálni". 

Nem kell mondogatnod, hiszen ezt már tudod. (...) 

Ahelyett, hogy megpróbálnád bebizonyítani, hogy jobb vagy, mint gondolod, egyszerűen nevess. 

Nevess az aggodalmaidon, a bizonytalanságodon. 

Nézd humorral a gyötrelmeidet.

Kezdetben nehéz lesz, de lassanként hozzászoksz."

Coelho

4. "Jobb lenne, ha csak receptek lennének a blogban."

    "Nem kritizálni akarlak, de az ételfotóid nem túl kreatívak."

    "Azért a te blogod nem olyan, mint X-é és Y-é..."

"A kreativitás a létező legnagyobb lázadás. 

Ha teremteni akarsz, meg kell szabadulnod minden beléd nevelt meggyőződéstől; máskülönben kreativitásod nem lesz más, mint másolás – mindössze egy indigómásolat lesz. 

Csupán akkor lehetsz kreatív, ha egyén vagy."

Osho

5. "Ritka a mai világban, hogy nem akarod mindenáron a ketót ráerőltetni mindenkire!"

    "Köszönöm, hogy akkor hagytál menni a saját fejem után. Kellett az a sok buktató ahhoz, hogy     most már megértsem, amikről régebben írtál."

    "Miért nem tudsz egy egyértelmű étrendet írni nekem?"

"Egyetlen dologra nem vagy képes: mások helyett élni és teremteni, hiszen nem gondolkozhatsz az ő fejükkel. 

Ha megpróbálod rájuk erőltetni a saját véleményedet, hasonló helyzetet szabadítasz magadra. 

Hagyd, hogy mindenki a saját sorsának a kovácsa legyen."

Rhonda Byrne

6. "Egyedül élsz. Nem vagy magányos?"

    "Felmondtál, aztán a bécsi dolog sem jött be. Nem sok kudarc ez egyszerre?"

    "Jól vagy?"

Igazán megtisztelő és nagyon kedves, ahogy ilyen sokan érdeklődtök felőlem. Akik régebb óta olvastok, tudjátok, hogy sok dolgon keresztülmentem. Ugyanúgy, mint bárki más. Talán annyi különbséggel, hogy hiába voltam biológiailag negyven éves, a lelkem lemaradt valahol az alsó tagozatban. Tudjátok, hiszen nyíltan vállaltam, hogy olyan mélyre jutottam, hogy pszichológus segítségét kértem. Az irtó vastag falú burkot, amit az évtizedek során magam köré építettem, Dr S. kívülről vágta fel, én pedig belülről kapartam mindaddig, amíg kinyílt. Ez egy nagyon mély, nyílt seb volt, ami begyógyult ugyan, de még érzékeny. Az egyedülléttel semmi gondom. Szeretem a saját társaságomat. És szerencsére nem is vagyok állandóan egyedül. A knittelfeldi felmondást egy cseppet sem bántam meg. Lezártam azt a korszakot, ideje volt a váltásnak. A bécsi egy hét nagyon megviselt. Akkor éreztem, hogy sajog a heg. Kezdődtek volna megint a "Miért?"-feltevések, néhány napja legszívesebben feltéptem volna a sebet és visszamenekültem volna a burkomba, és itt van az, ami nekem még meló: megbízni a döntésem helyességében, nem azt nézni, másnak mit okoz, hanem magamra gondolni, azzal foglalkozni, aki én vagyok, azt nem feladni. Még néha ijesztő, ha nem akarok másoknak megfelelni, ha fontosnak magamat, nem a másikat tartom. De gyakorlom és azt hiszem, jó az irány. Az élet sorra tolja elém, zúdítja rám a feladatokat, a döntéshelyzeteket, hol lelkileg, hol fizikailag. Hiszem, hogy minden okkal történik, sőt tapasztalom is. És úgy látom: ha magammal határozottan tisztában vagyok, akkor a sorompók sorra felemelkednek és mehetek tovább az utamon, a megoldásokon nem kell agyalnom, jönnek maguktól.

Épp ma volt egy kis beszédem önmagammal. A rossz közérzetem, a gyomorfájásom miatt. Bécsben tényleg botrányos disznóólban dolgoztam egy hétig. Attól is lehet ez az egész. De ma M. mondta, hogy K. (akitől a kocsonyát kaptam és aki a halászlevet szokta főzni nekem) is hasonlóan érzi magát. Szóval valami baci/vírus is lehet. De a lényeg: meggyőződésem, hogy a betegségek nagy része lelki eredetű. És mivel nálam a gyomorról van szó, valószínű, hogy valamit nem tudok meg-e-mész-te-ni. Gyorsan végiggondoltam, mi lehet az. Hamar rá is jöttem. Nem volt nagy dolog, de tényleg régóta foglalkoztatott. Ekkor jött hamar a Byron Kathie féle gondolat: "Fordíts meg!". A következő pillanatban pedig már sikerült mosolyognom rajta. Rá fél órára megéheztem. Igaz, hogy megint csak a szőlőt kívántam, de legalább már tudtam ételre gondolni. Estére elfogyott a szőlő (az is, amit tegnap vettem és az is, amit ma P-től kaptam) és tudom, hogy holnap már fogok tudni valami értelmesebbet is enni.

7. "Most már nem tudok kiigazodni rajta, hogyan eszel és mit edzel. Egyáltalán érdekel még a célod? Szeretnél még fogyni?"

Tegnapelőtt reggel történt, hogy egy szempillantás alatt döntöttem.

Előzmény: az utolsó knittelfeldi hetemen volt 3 edzés, kaja keto; az itthoni első hetemen 2 edzés, kaja keto alap; aztén no edzés, kaja keto - majd ezen a héten kezdtem Bécsben. A bécsi 1 hét alatt cart nem ettem, de kevés volt a zsír, konkrét edzés nem volt, de minden nap legalább egy óra tempós séta megvolt. Pénteken hazajöttem. Hétvégén edzés nem volt, a kaja nyögvenyelős, mert irtó rossz volt a gyomrom. De kinéztem magamnak, hogy ha rá tudom venni magam, akkor a saját, tavalyi súlyzós edzéstervem lesz soron.

És ekkor jött el a tegnapelőtt, azaz a hétfő. Amikor sutty, döntöttem. Rossz a gyomrom? Igen. Fáradt vagyok? Igen. Tudok az edzésre időt szánni? Igen. Van két karom és két lábam a mozgáshoz? Igen. Akkor hát nincs apelláta meg üntyümpüntyüm: mától felkelés után lenyomod az edzést, kisanyám. Pont.

Így ma reggel is megvolt:

Hogy van-e még célom? Persze: tovább tónusosodni. Ha iszonyat lassan megy is, nem vagyok elkeseredve. Látom magam a tükörben. És láttam a strandon a velem egykorúakat, semmi takargatnivalóm nincs, sőt. Korántsem vagyok tökéletes, de látszik rajtam, hogy nem a tévé előtt chips-en élek.

Étkezés: Lassan másfél éve konkrétan elkezdtem azt enni, amit a szervezetem kíván. Sok zsír, kevesebb fehérje, minimális szénhidrát volt a tányérjaimon. Ez leginkább a ketogénnek nevezett étrendnek felelt meg. Továbbra is a szervezetemre hallgattam, aztán "így maradtam". Nem vagyok fanatikus. Sokszor említettem már a blogon is, hogy nem egy bizonyos étrendet akarok követni vagy tartani, hanem megeszek mindent, amit meg tudok emészteni, ami jót tesz. Volt a nyáron gyümölcsevés, előfordult, hogy ettem egy aldis laktózmentes jégkrémet vagy bevágtam egy kis zacskó mogyit. Most második napja kizárólag szőlőn élek. Nem rohangálok a keto stick-kel, nem tudom, mikor lila, mikor rózsaszín, mert -nálam- nem ez a lényeg. Jól akarok lenni, jól akarom érezni magam a bőrömben. 

Fogyás: A fogyás képlete egyszerű, vigyél be kevesebb energiát, mint amennyit felhasználsz. A ketóval nagyon ügyesen lehet fogyni is, hízni is, súlyt tartani is, főleg, ha az ember számolja a makrókat. Tettem én is, amíg célom volt vele. Ha a szervezetemre hallgatok, jól teszem, hiszen gyakorlatilag állandó a súlyom nagyon régóta. A testem mégis alakul. A ruhákon érzem, hogy a karom-vállam lassan, de biztosan szélesedik, a derekam keskenyedik. Ez a mozgásnak köszönhető. Mérlegre ritkán állok, egyszerűen nincs rá szükségem, hogy tudjam, mit mutat. És hogy válaszoljak is a kérdésre: nem, nem akarok fogyni.

8. "Van már új munkád?"

    "Mikor kezdesz megint? Maradsz Ausztriában?"

Vannak terveim, B is, C is, D is. Az A terv egyelőre még Ausztria, betegápolás. De ha bármi történik, úgyis megírom majd. Addig is legyetek türelmesek. Én az vagyok.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha