Péntek (Bécs 14/1.)

Liebe Grüße aus Wien! :)

Tegnap felpróbáltam az utazós ruhámat, ma hajnali fél 4-kor felvettem, 8-kor pedig már itt voltam.

Az út gyors volt, csak nagyon kicsit sikerült szunyókálnom. De -és ez egyszerűen szuper- MEGVAN A hónapokkal ezelőtt a buszon felejtett KISPÁRNÁM!!!

A sofőrt ismertem, egyszer már utaztam vele haza. Amikor nem aludtam, beszélgettünk.

Bécs hatalmas, én a 21. kerületbe kerültem.

Ide:

Ő L., az ápoltam és a férje, O., aki szintén itt lakik. L. most öreg és beteg, de határozottan állítom, hogy most sokkal szebb nő! O. ilyen, mint a képen, kéményseprő volt.

Amikor kedden megtudtam, hogy van új helyem, tudtam, hogy nyugis lesz és jó. Eddig tényleg az. Egyetlen dologtól tartottam: hogy a beteg Alzheimer kóros lesz. Kitalálod, mi L. betegsége? Bizony, süllyedt. Két éve felfedezett, gyorsan romló. De eddig ő a legtündéribb alzheimeres, akit valaha láttam. Az időskori elbutulás teljesen eluralkodott már rajta, de még tud -a lakásban, kapaszkodással- egyedül járni. Ő már egy másik világban él, csak ma délelőtt, egy-két óra alatt olyan nyolcszor mutatkoztam be neki. De nyugodt, egyelőre semmi agresszivitás. Inkább olyan, mint egy súlyos depressziós. A férje egy órára egyedül hagyott minket, hát új a szitu, volt kis szívdobogás, de L. tündér. Mindenféléket látott és összefüggéstelenül beszélt, keresve a szavakat, aztán nem mindig tudta kimondani, amire meglett volna, elfelejtette. De megfogtam és megsimogattam a kezét és azt mondtam: minden rendben. És erre mindig megnyugodott. (Én már mondtam a családomnak, hogy ha Alzheimerem leszek, tegyenek otthonba vagy elfekvőbe. Én nem akarnám ekkora feladatnak/stressznek/fizikai, szellemi és érzelmi megpróbáltatásnak kitenni őket.)

A napirendem meglehetősen durva. Reggel fél 5-kor kezdek, aztán alhatok 7-ig, onnan indul a folyamatosabb napom. Ebéd délben-fél 1-kor, aztán pihenőm van 1-től 3-ig. Nagy szó, hogy oda megyek, ahova akarok, ki is mehetek! Már ma mentem is kis felderítő sétára:

Két percre a Duna-part.

Van itt látnivaló bőven. No nem Bécsből konkrétan, maga a város szíve icipicit arrébb van...

Ez a hátsó bejárat, ez az "enyém". Kaptam kulcsot, szabadon járhatok-kelhetek.

Ja, van egy kutyus is, Adriano. Kapásból összebarátkoztunk, aranyos kutyi. O. szeret fotózni, így talán nem lesz baj, ha én is sokat fotózok.

3-tól lent kell lennem, kávé, süti, aztán ami jön. 6-7-kor vacsora, L. elkészítése alváshoz, utána feljöhetek.

A lakásban iszonyatosan meleg van. Zokni nélkül voltam és a legvékonyabb cuccosomban, minden terasz ajtó nyitva, hát fázni nem fogok...

Az emeleten van egy szobám, kényelmes, van benne minden, ami kell.

A fürdőszoba lent van, sajnos közös. De van mindenféle fertőtlenítő szer, megoldom.

A szobámba egy irtó meredek lépcsőn felmászva jutok.

A nagy piros táskámat úgy tudtam felhozni, hogy a hátizsákba átpakoltam, ami belefért, három kanyarral volt fent a pakkom...

Vadi új helyzet.

A mozgást fogalmam nincs, hogy oldom meg. Reggel fél 5-kor lent kell lennem, tehát nem alhatok igazán hosszan. Vagy utána csinálom a mozgást (khmm, félálomban?), vagy délután, a pihenőidőmben. Az meg közvetlenül ebéd után van... Vagy este, ha végeztem. Hát nem túl ideális, késő van. No majd megoldom.

Így az első napon úgy néz ki, hogy a kaját valahogy meg tudom oldani. Tudják a lisztet-tejet. Ebédre O. hozott ma étteremből. natúr sült húst kaptam krumplisalátával. A salinak csak a felét ettem meg.

Vacsorára átjött L. fia és barátnője, ők a ház másik felében laknak. Ők készítettek vacsit, a képen látszik, hogy fejedelmi volt.

Tudnék még mesélni, de 3-kor keltem és fél 5-kor reggel ismét jelenésem van, okosabb, ha vízszintbe helyezem magam.

R: szezám snack
E: sült hús, krumplisaláta
V: lazac, mozzarella, articsóka, olíva bogyó, 2 lágy tojás.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha