Csütörtök (első stájer futás, napi menü...)

Étek hétfőn:
R: 4 piskóta.
U: kis darab kolbász, egy falat sajt.
V: fél tenyérnyi gombás hús, 2 tojás.
Részletek itt.

Kedd:

R: 2 lenmag kenyér, marék ribizli, kávé.

E: saláta, gombás hús, 1 tojás.

V: saláta, kolbász, 1 tojás.

Részletek itt.

Szerda:

R: marék málna, 2 lenmag kenyér, 1 főtt tojás, kávé.

E. sült csirke, saláta tökmagolajjal, fél avokádó, 1 tojás.

V: 1 tojás, saláta tökmagolajjal.

Részletek itt.

Csütörtök:

"Ne készíts nagyon szigorú terveket magadnak, mert könnyen lehet, hogy váratlan fordulatokat hoz az életed. Állj készen a változásra és légy nyitott minden kihívásra, amit az élet eléd állít, mert olyan tapasztalatokhoz juthatsz, ami örökre megváltoztatja az életedet és elindít egy úton, ami az álmaid megvalósulása felé visz téged."

Ezt ma kaptam. Oké, akkor még jobban felkötöm a gatyámat.

Amolyan furcsa delíriumban telnek most itt kint a napjaim. Fel sem fogom, milyen nap van, reggel van-e vagy este. Az evés iszonyatosan nehezen megy, az eddig is nagyon jó emésztésem felturbózódott, csak a vizet kívánom. Edzésre máig gondolni sem bírtam, hiszen olyan gyenge vagyok, hogy leginkább akkor vagyok biztonságban, ha ülök vagy fekszem. Öt nap alatt nem aludtam összesen nyolc órát. Ezek tények. De az is tény, hogy erős vagyok. Azért vagyok erős, mert már több mint egy évtizede dolgozom magamon, harcolok a belső csendemért. Nem kevés munkát fektettem bele és a kemény munkának megvan az eredménye. 

Reggel lehetőségem volt egy szabad órában azt tennem, amit csak akarok. Ülhettem volna itthon egy halom telefújt zsebkendővel körülvéve, nyalogathattam volna a sebeimet, siránkozhattam volna, hogy jaj, hogy történhetett velem mindez, de eszembe sem jutott ásni a saját síromat. Csodásan kelt fel a nap és azonnal erősen ontotta a melegét, a levegő hűvös volt még. Itt vannak ezek a fantasztikusan szép hegyek, a mesés táj, a friss levegő; végre kicsit egyedül lehetek, és van egy dolog, amit már régóta szeretnék: ebben a környezetben futni. Azért fizikailag most meglehetősen a béka hátsója alatt vagyok, így felöltöztem sportosba és sétálni indultam. Aztán olyan húsz-harminc lépés után azon kaptam magam, hogy futok. Körbe futottam hát a fél várost, csak 4.5 km volt 30 perc alatt, de nekem ez olyan volt most, mintha a maratont futottam volna le. Nem a problémák elöl rohantam, hanem azért, mert vitt a lábam. Szeretek futni. És közben sikerült kikapcsolnom. Olyan nekem a futás, mint másnak a meditáció. Kattintgattam közben, ha már egyszer nálam volt a fotoaparát.

Délutánra eltűnt a viszonylagos nyugalmam, és meglehetősen magam alá kerültem. Mivel boltban voltunk éppen, nem volt módom elbújni sehova, kénytelen voltam összeszedni a maradék összes lélekjelenlétemet.

Mostanra pedig szívesen  agydoktor kése alá feküdnék, hogy varrjon a fejembe egy új agyat, amivel nem fogok tudni erről az egészről, mert ez elviselhetetlen. Úgy jöttem fel bőgve a lépcsőn, hogy Istennel beszélgettem: Tudom, hogy csak annyi terhet raksz rám, amennyit elbírok, de ez már túl sok! Ezt nem bírom elviselni!.....................................................................................

R: kávé.
E: 2 tojás, kolbász, 1 mini alma, 10 szem mandula.
V: sajtos csirke, saláta.

(892 kcal, 73% zsír, 19% F, 8% CH)

Bölcs

Belső csend: Boldog vagy?

"A boldogságot nem megtalálni, hanem megteremteni kell. És nem kívül, hanem belül.

Mi is a boldogság? Vannak kivételes pillanatok, amikor az ember megszédül és napokig a föld felett jár. A rendkívüli alkalmak, az élet csúcspontjai azonban gyorsan elmúlnak, és nem lehet egy életen át megélni abból, hogy megnyertem ezt, megszereztem azt, kitüntettek, elismernek. A bölcs ember nem attól várja a boldogságot, hogy zsinórban egetverő dolgok történjenek az életében, mert azok is mindig beletorkollanak a hétköznapiságba. Hanem szeretne minden nap, ha nem is boldog, de legalább elégedett lenni.

Olvastam egyszer, hogy egy népnél az emberek minden nap végén egy fekete vagy fehér kavicsot dobtak a korsójukba asszerint, hogy rossz vagy jó napjuk volt. Amikor meghalt valaki, széttörték a korsóját és megszámolták, hány fehér és hány fekete kavics volt benne. Ha több volt a fehér, akkor tudták, hogy az elhunytnak boldog élete volt.

Van ebben a szokásban valami nagyon megszívlelendő. Ha volna ma is ilyen szokás, én a korsóm felett állva esténként mélyen átérezném annak a felelősségét, hogy miként ítélem meg a napomat. Csalni nem szeretnék, de jó lenne csak fehér kavicsot pottyantani a korsómba. Visszatérve a rendkívüli napokra: bármily fantasztikus győzelemért is csak egy fehér kavics jár. A boldog élet tehát nem a "nagy fehér kaviccsal", hanem a sok pici fehér kaviccsal azonos.

Hogy fehér vagy fekete kavicsokat gyűjtögetünk-e, nem a vak sorson, hanem rajtunk múlik. Saját életünk nem tőlünk függetlenül zajlik, hanem általunk valósul meg. Nem kívülállók vagyunk, akik esténként mérlegre tesszük a velünk történteket, hanem életünket mi magunk alakítjuk. Nem este, s pláne nem évek múltán kell valamit pozitívnak látnunk, hanem menet közben, ahogy alakulnak a dolgok. A folyamatos elégedettség, aminek a nap végén fehér kavics lesz a díja, nem más, mint a folyamatos pozitív áthangolása mindennek, ami történik velem. Nem a jó dolgokkal kell megküzdeni, hanem azokkal, amik elsőre negatív élményt jelentenek. Hangsúlyozom, hogy élményekről és érzelmekről van szó, nem pedig eseményekről. Mi más volna az elégedettség, mint életünk eseményeinek folyamatos pozitív értelmezése?

A sors mindig az önbeteljesítő gondolkodás következménye. Az élet percekből áll, és akár minden perc után születik egy döntés, egy értékelés, és a folytatás ettől függ. Ha azt gondoljuk, hogy "ezt nem lehet megcsinálni", vagy "ennek semmi értelme", vagy "ezt már nem bírom ki", ez eldönti, mi lesz a következő lépésünk. Felhagyunk a próbálkozással, elmegy a kedvünk, feladjuk a küzdelmet, és ez az, amire Henry Ford azt mondta: akár hiszel benne, akár nem, igazad lesz. A dolgok pozitív értékelése más tettekre sarkall minket, mint a negatív. Különös dolog, hogy az elégedettség sikert, az elégedetlenség pedig kudarcot szokott szülni.

Kudarc, veszteség esetén a pozitív hangszerelés fakadhat abból, hogy "sokkal rosszabbul is történhetett volna", vagy hogy "mit tanulhatok én ebből". Ez utóbbira szokás mondani, hogy nincs kudarc, csak tanulság. Sok embert az tesz boldogtalanná, hogy nem ismerik el, nem fogadják el, megalázzák. A negatív emberi viszonylatok kezelésében fontos felismerés, hogy mások véleménye sosem minket, hanem önmagukat minősíti.

Az élettel leginkább azok az emberek elégedettek, akik úgy érzik, életüknek értelme, célja van, valahonnan tart valahová. A közös bennük, hogy elégedettnek akarják érezni magukat... Nem feltétlenül a világot, elég csak magunkat átalakítani, hogy azt mondhassuk, boldogok, na jó, mondjuk inkább úgy: elégedettek vagyunk." (Szendi Gábor)

Motiváció: neki könnyű!

"Ne gondoljatok azt, h nekunk konnyu. Hogy mi, hivatasos versenyzok nem utaljuk a csirkemellet, minden nap dalolaszva allunk neki edzeni, hogy soha nincs izomlazunk, es legfokeppen azt ne, hogy nem akartuk soha feladni.

Dehogynem! En is szivesebben aludnek neha, minthogy a futopadon az izzadsag csipje a szemem hajnalban, ehgyomorra. En is szivesen majszolgatnek egy jo film kozben popcornt. En is szeretem a pogacsat, es minden nap,minden egyes perceben megkuzdok magammal,hogy nyomjam kemenyen.

De megis, ott lebeg a cel, legyozni sajat magamat, jobb lenni,mint tegnap vagy az elozo szezonban voltam, es higyjetek el, hogy megeri.

Megeri kilepni a komfortzonabol, mert olyan csodakkal talalkoztok ott, amivel maskent soha.

Nem masert. Magadert." Németh Dorottya (forrás a képre kattintva)