Csütörtök (első stájer futás, napi menü...)

Étek hétfőn:
R: 4 piskóta.
U: kis darab kolbász, egy falat sajt.
V: fél tenyérnyi gombás hús, 2 tojás.
Részletek itt.

Kedd:

R: 2 lenmag kenyér, marék ribizli, kávé.

E: saláta, gombás hús, 1 tojás.

V: saláta, kolbász, 1 tojás.

Részletek itt.

Szerda:

R: marék málna, 2 lenmag kenyér, 1 főtt tojás, kávé.

E. sült csirke, saláta tökmagolajjal, fél avokádó, 1 tojás.

V: 1 tojás, saláta tökmagolajjal.

Részletek itt.

Csütörtök:

"Ne készíts nagyon szigorú terveket magadnak, mert könnyen lehet, hogy váratlan fordulatokat hoz az életed. Állj készen a változásra és légy nyitott minden kihívásra, amit az élet eléd állít, mert olyan tapasztalatokhoz juthatsz, ami örökre megváltoztatja az életedet és elindít egy úton, ami az álmaid megvalósulása felé visz téged."

Ezt ma kaptam. Oké, akkor még jobban felkötöm a gatyámat.

Amolyan furcsa delíriumban telnek most itt kint a napjaim. Fel sem fogom, milyen nap van, reggel van-e vagy este. Az evés iszonyatosan nehezen megy, az eddig is nagyon jó emésztésem felturbózódott, csak a vizet kívánom. Edzésre máig gondolni sem bírtam, hiszen olyan gyenge vagyok, hogy leginkább akkor vagyok biztonságban, ha ülök vagy fekszem. Öt nap alatt nem aludtam összesen nyolc órát. Ezek tények. De az is tény, hogy erős vagyok. Azért vagyok erős, mert már több mint egy évtizede dolgozom magamon, harcolok a belső csendemért. Nem kevés munkát fektettem bele és a kemény munkának megvan az eredménye. 

Reggel lehetőségem volt egy szabad órában azt tennem, amit csak akarok. Ülhettem volna itthon egy halom telefújt zsebkendővel körülvéve, nyalogathattam volna a sebeimet, siránkozhattam volna, hogy jaj, hogy történhetett velem mindez, de eszembe sem jutott ásni a saját síromat. Csodásan kelt fel a nap és azonnal erősen ontotta a melegét, a levegő hűvös volt még. Itt vannak ezek a fantasztikusan szép hegyek, a mesés táj, a friss levegő; végre kicsit egyedül lehetek, és van egy dolog, amit már régóta szeretnék: ebben a környezetben futni. Azért fizikailag most meglehetősen a béka hátsója alatt vagyok, így felöltöztem sportosba és sétálni indultam. Aztán olyan húsz-harminc lépés után azon kaptam magam, hogy futok. Körbe futottam hát a fél várost, csak 4.5 km volt 30 perc alatt, de nekem ez olyan volt most, mintha a maratont futottam volna le. Nem a problémák elöl rohantam, hanem azért, mert vitt a lábam. Szeretek futni. És közben sikerült kikapcsolnom. Olyan nekem a futás, mint másnak a meditáció. Kattintgattam közben, ha már egyszer nálam volt a fotoaparát.

Délutánra eltűnt a viszonylagos nyugalmam, és meglehetősen magam alá kerültem. Mivel boltban voltunk éppen, nem volt módom elbújni sehova, kénytelen voltam összeszedni a maradék összes lélekjelenlétemet.

Mostanra pedig szívesen  agydoktor kése alá feküdnék, hogy varrjon a fejembe egy új agyat, amivel nem fogok tudni erről az egészről, mert ez elviselhetetlen. Úgy jöttem fel bőgve a lépcsőn, hogy Istennel beszélgettem: Tudom, hogy csak annyi terhet raksz rám, amennyit elbírok, de ez már túl sok! Ezt nem bírom elviselni!.....................................................................................

R: kávé.
E: 2 tojás, kolbász, 1 mini alma, 10 szem mandula.
V: sajtos csirke, saláta.

(892 kcal, 73% zsír, 19% F, 8% CH)