Szerda (Mo. 14/3.)

Jelentem: mindenféle szer nélkül, magamtól aludtam kilenc órát :)

Kellett vagy fél óra, amire ki tudtam kászálódni az ágyból, aztán még fél óra, amire megerőszakoltam magam, hogy felöltözzek és elmenjek a piacra, de megérte: csodaszép, hatalmas házi tojásokat kaptam, és beszereztem némi szénhidrátot is (krumpli, cékla).

Majd edzés, mivel helyre jött a bokám, mehetett:

VÁLL-HÁT-BICEPSZ-VÁDLI (3x15)

Bemelegítés

- vállból nyomás

- döntött törzsű oldalemelés

- döntött törzsű evezés

- merev lábas felhúzás

- koncentrált bicepsz ülve

- bicepsz hajlítás állva

- vádli állva

Nyújtás

Meg kell jegyezzem, hogy a majdnem egy hét kihagyást iszonyúan megérezték az izmaim. Szegények sipítoztak rendesen, olyanok voltak, mint akik még életükben nem láttak súlyzót...

Heti edzésterv itt.

Reggeli: sonkás rántotta (2 tojás, 2 sonka, 1 ek kókuszzsír).

Ebéd: tegnapi aji káposztás hús (köszönet érte J-nak), ma pár falat krumplival.

Vacsora: (szintén aji) csuka pörkölt (köszönet érte K-nak), cékla.

Heti menüterv itt.

Mindig is egy kicsit túl sokat gondolkodó hölgyemény voltam, de amióta pszichológushoz járok, a helyzet nem lett kellemesebb. Főként akkor tudom ezt magamon -akaratlanul is- megfigyelni, amikor próbálok elaludni. Jönnek a gondolatok. Tolonganak, tülekednek, egyik fellöki, félrerúgja a másikat. Olyan forgalom van a fejemben, hogy ott belül, az agyamban szikráznak a kapcsolódások, és fizikailag is szó szerint megfájdul a fejem. Próbálok a légzésemre koncentrálni, és hogy lecsendesítsem a szívdobogásomat, aztán a gondolatokat. Arra fókuszálok, hogy a gondolatok csak olyanok legyenek, mint amikor autót vezetek és közben szól a rádió: csak suhanjanak át az agyamon, mint amikor sokáig észre sem veszem, hogy a kocsiban a horvát rádió szól (amiből egy mukkot sem értek). 

Ma délután ledőltem kicsit, és habár aludni nem tudtam, a gondolataimat figyelni igen. Aztán mosogatás közben ugyanez volt. Amikor valamit rutin szintjén csinálok, az agyam "hangjai-képei" felerősödnek, ilyenkor szinte kívülről tudom magam figyelni.

A pszichodokinál rengeteg dologról beszélgetünk. És most már túl vagyunk jó pár teszten, vizsgálaton is, így vannak "részeredmények". Vannak dolgok, amikről mindig is éreztem, hogy valahogy nem stimmelnek, és most a doktornő konkrétan meg tudja nekem mondani, miért volt így. Legtöbbször csak tátom a számat, hogy én ezt miért nem vettem észre, és nagyon sok időbe telik, amire konkrétan felfogom, hogy igen, ezek tények. Az pedig még hosszabb idő lesz, amire tanulok technikákat azért, hogy a régi, nem jó mintákat újakra tudjam cserélni. Nem csoda hát, ha az agyam fénysebességre kapcsolva végzi a maga dolgát. És még csak az elején vagyunk...

Egy nagy káosz vagyok, maga a gordiuszi csomó. Egyáltalán nem látok fényt az alagút végén, még csak pislákolót sem. De azt érzem, hogy valami "felsőbb hatalom" gondoskodik rólam. Pl. kint igaz, hogy nagyon elfáradtam, de E. aranyos volt és nyugodt két hetem volt. Szuper. Lehetett volna alkalmam a régi énem szerint kiakadni, sírni, sajnáltatni magam, mártírkodni, amikor a munkaadóm kint elmondta a véleményét nekem. De átgondoltam és kiálltam magamért. Haladás. Kissé hadilábas az anyagi helyzetem, erre a fűtésszámlára van támogatás, csak a felét kell fizetnem; isteni kajákat kaptam ajándékba, így gyakorlatilag négy napi étkezésem megoldódott. Lenyűgöző. Hetek óta mindenkinek csak arról tudok beszélni, mennyire fáradt vagyok, és hogy mennyire jó volna magam "kivonni a forgalomból" egy kis időre, pihenni, aludni, kényeztetődni. Erre kaptam egy három napos wellness meghívást. A régi énem még valami lökött indokkal tutira visszautasította volna, de most elfogadtam. December első három napja a töltődésé :) 

Nem leányálom az életem, de sok dolog miatt szerencsésnek érzem magam. És remélem, hamarosan hinni tudok majd magamban és hogy eljön az az idő, amikor nem cserélném el az életemet senkiével.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha