2014. szeptember 11., csütörtök

Csütörtök (Mo. 14/ 11.)


Edzés előtt: 1 tk kókuszzsír
Edzés: Asylum/Vertical plyo
Edzés után: 1 csokikrémes palacsinta
Ebéd: rántotta
Snack: -
Vacsora: -

Hatalmas fulladásrohamra ébredtem, zokogva. Azt álmodtam, hogy ott álltunk valahol együtt. Nem szóltunk, csak álltunk. Ha volt már fulladásos rohamod, tudod, hogy nem játék, levegőt kell szerezni, mindenáron. Ha ehhez jön egy heves zokogás, szinte esély sincs arra, hogy oxigént juttass a tüdődbe. És az istenért sem találtam a pipát. Eltartott egy darabig, de megoldottam. Amikor már rendesen tudtam lélegezni, a zokogás visszatért. Mintha rám ragasztották volna, mintha tőlem függetlenül történne, csak néztem, hogy ez most mi. Aztán abbamaradt. Majd újra kezdte. És ez így ment egész nap. Olyan dagadtak a szemhéjaim, hogy alig látok ki mögülük. És sajog a fejem (pedig az ivásra figyeltem, sok vizet ittam ma is). És nem megy az evés, egyszerűen nem megy. A mai "menüm" máskor egy reggeli... Ma meg az egész napi. Az edzés reggel jól ment. Közben egyszer megint jött a sírógörcs. Sírva ment az Asylum pár percig, aztán kifújtam az orromat és megparancsoltam az agyamnak, hogy akkor most belehúzni az edzésbe, de olyan keményen nyomni, hogy esélyem se legyen másra gondolni! Így is lett.

Képtelen voltam kimenni a lakásból. Délután volt már, amikor észrevettem, hogy még az edző cucc van rajtam. És hogy még le sem tusoltam. Meg hogy szó szerint disznóól a lakás. Így aztán elpakoltam, kitakarítottam, letusoltam. Átkerült a még G-nál lévő cuccom nagyon nagy része ide, az albérletbe, most megint költözős a lakás, tele a folyosó dobozokkal, zsákokkal... Nem írom le, mit gondolok a költözésről, pakolásról, dobozolásról, mert nem tudnék finoman fogalmazni. Azt se írom le, mi történt még ma este, mert egyszerűen nem bírom. 

Erről jut eszembe: tegnap még annyira dühös voltam (G-ra, magamra, mindenre), hogy legszívesebben névvel, címmel, telefonszámmal, fotóval írtam volna meg a történteket. Szerencsére nem tettem. Mert se bunkó nem vagyok, se rosszat nem akarok senkinek. Így is váltott ki épp elég kalamajkát.

A mai napból megint sokat tanultam. 

Z., köszönöm a könyvet, elolvastam, sokat segített!

6 megjegyzés:

  1. Miért ne írhatnád ki magadból a fájdalmat? Ki nem sz..ja le, hogy más mit gondol? Ez s te blogod nem kötelező olvasni. Ha névvel telszámmal nem is, de burkoltan írd csak le hadd okuljon belőle mindenki. Még annál is jobban megalázott G.? :-( Eni

    VálaszTörlés
  2. Ne zárd be, engedd szabadjára.
    Nagyon sajnálom, de talán nem ő az igazi.
    P.

    VálaszTörlés
  3. No de Timi, nehogy már azért ne merj írni az érzéseidről, mert macsó uraságnak nem tetszik és esetleg sérti a büszkeségét az igazság. Pffff az eszem megáll! Neked meg sok erőt kívánok! Andi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amit itt leírok, az őszinte volt és az is lesz. És köszönöm.

      Törlés