Inkognitóban: 2. nap :)

Új rovat a blogon: Inkognitóban itt
Inkognitóban: 1. nap itt.

Az úgy történt, hogy reggel, a futás után a városba indultunk, Miss M. és én. Aztán a körforgalomnál másfelé kanyarodtam. És egy csajos-inkognitós napot kanyarintottunk :)

Oké, részemről volt ebben bizonyos tudatosság, de Miss M. nagyon meglepődött. Mert erről még neki sem szóltam :)

Nem volt az út se túl hosszú, se túl rövid. Vezethettem, ami az első plusz a kiruccanásban. Ugyanis imádok vezetni. Közlekedni nem, de vezetni nagyon. 

Na már most a második plusz is magából az útból adódott: ugyanis az úticél olyan helyen volt, ahol ugyan már jártam, de magát az útvonalat nem ismerem, eddig mindig volt velem olyan valaki, aki mondta végig az utat. Én viszont elhatároztam, hogy legyőzöm a félelmeimet, tehát nekivágtam, gondoltam, ha eltévedek, van szám, majd kérdezek. De nem volt gond :)

Ha már csajos nap, akkor tutira benne van a ruházat a pakliban. Őszintén bevallom: nincs sok ruhám. Egy normál komódban elfér az összes, a fehérneműktől kezdve a pólókon át a pulóverekig. Viszont amim van, az 99 %-ban sportos, egyszerű, rohangálós, kényelmes. A harmadik plusz a napban: igenis néha szeretnék csinos lenni. Csinos nő. Ruhában. Magassarkúban. Meddig akartam ezzel várni? Amíg 70 éves leszek? Most vagyok fiatal, most lehet még jól kinézni egy-egy elegánsabb, szebb ruhában. Be is szereztem párat. Ráadásul mindenhol kiárusítás van, így most duplán megérte. :) Ez az egyik: előtte, utána.

 

Miss M. folyamatosan evett. Én az otthoni reggeli után délben ettem, két szelet cigánypecsenyét. Újabb plusz: isteni kaja, amit nem nekem kellett elkészítenem, mennyei volt, fenomenálisan fokhagymás és a szalonna amolyan kimondottan perfektre megsütve rajta :) Elnyammogtam rajta jó ideig, élveztem minden egyes falatot, az ízlelőbimbóim olyan hangosan sikoltoztak örömükben, hogy biztosan többen is meghallották :)

Én pedig attól sikoltottam fel majdnem, hogy végre találtam olyan helyet, ahol ugyan gépből adják a kávét, de nincs benne se tejpor, se tejszín :) (Imádom a kávét, i-má-dom!)

Miss M-val ellentétben én nem ettem, hanem ittam egész nap. Amerre jártunk, nem volt éppen kánikula, de hideg sem. A kocsimban mindig van víz, most teát is vittem magammal, hát mind elfogyott. Mielőtt átmentünk volna a program következő helyszínére, elintéztem, ami csurrant-cseppent. Aztán irány aaaaaaa mozi!!! :)

Már Ausztriában olvastam egy új filmről, és már ott eldöntöttem, hogy ezt meg fogom nézni: igazi nappali kikapcsolódásnak ígérkezett. A cikkből annyira emlékeztem, hogy a téma a zene és egy lemez kiadása szinte pénz nélkül. Tényleg erről IS szól. Ám a sztori másik része nagyon ismerős volt: a főhős csajt ugyanis megcsalja a párja... No, nekem több sem kellett, egy hét könnymentesség után gyakorlatilag a film nagy részét végigbőgtem. Igyekeztem feltűnésmentesen törölgetni a könnyeimet, de azok csak patakzottak, fel is adtam a harcot. Hagytam, hadd folyjanak.

De tényleg aranyos kis film volt, tényleg amolyan délutáni kiruccanásos kis örömke, mert azért közben-közben sikerült kikapcsolnom is. És a zenét igazán élveztem. Az jó volt, nagyon.

És ami még érdekes: a szerencseszámom a 7. A film a 7-es teremben volt, a helyem a 7. sorban a 7. széken :)

Hazafelé még volt fotózás. Habár nem osztrák hegyes itt a táj, de a színek nagyon szépek voltak.

Én meg merész. Mert megvettem ezt a rucit. Pont jó, hátul kivágott, kényelmes (!), puha anyagból készült, de merész, mert azért a csülkeim még -khmm- nem egészen olyanok, mint amilyennek szeretném. De megvettem, és ha alkalom adódik, fel is fogom venni. (Akinek meg majd nem tetszik, az nem néz rám :-) ).

Nagyon-nagyon jó kis nap volt ez, igazi csajos, lazulós, semmi feszkó. Igazán rám fért a 14 napos kinti folyamatos meló után. Miss M. is jól érezte magát, ezúton is köszönöm neki ezt a napot! Tettem is, vettem is, pihentem is, igazán örülök, hogy így történt :-)

Facebook odal: Boszorkánykonyha