Péntek

Ennyit ettem egész nap, ami a két képen van. Meg egy nagy marék mandulát. Iszonyatosan kevésnek tűnik, bár tényleg nem vagyok éhes.

R: 2 tojás, 2 szelet sonka marék cheddarral sütve. 

E: kávé.

V: fél doboz tonhal, 5 oliva bogyó, marék cheddar, 5 szelet kolbász, saláta tökmagolajjal.

(968 kcal, 78% zsír, 20% fehérje, 2% CH)

Testmozgás: 1 óra fűnyírás, és:

E-nek nem volt kedve sétálni. Így elkéretőztem és elmentem én, egyedül. Kerek egy órát bóklásztam a városban, benéztem ide-oda. Jólesett embereket látni, más arcokat, szóba elegyedni egy-egy eladóval, levegőn lenni, érezni a nap melegét, használni a lábaimat...

Még fáradt vagyok, mert két hete nem alszom, keveset eszem, de ma már kezdtek kinyílni az érzékeim: hallom a madarak csicsergését, éreztem a bőrömön, hogy tűz a nap, érzem a sebet a talpamon, bedagadt a fogamtól az arcom, és végre a vacsoránál éreztem ízeket, nagyon finom ez a kolbász!

Egész nap telefonáltam Magyarországra albérlet ügyben. Még mindig minden nagyon bizonytalan, még mindig nem tudok aludni, enni, de az atomjaira való széthullás kellett ahhoz, hogy elkezdődjön a mindenféle kötések kialakítása és önmagam újraépítése. A szívem még mindig a megszokottnál hevesebben kalapál, de a kétségbeesést, a döbbenetet, a fájdalmat most már kiegészíti egy kis bizakodás és remény is. Még ha csak halvány is.

Két nap és utazom. Még sosem gondoltam ezelőtt arra, hogy bárcsak egy icipicit lassabban telne itt kint az idő...