Belső csend

"Mi történne ha többé nem menekülnél a negatív elől? Nem menekülnél a félelem, a szorongás, a stressz elől... hanem egyenesen meghívnád őket az életedbe! Igen... jelentsd ki, hogy félelmet akarsz, szorongást, pánikot, hívd meg őket az életedbe és amikor jönnek, nyílt szívvel fogadd, érezd őket. Minél intenzívebben.

Van ebben az egészben egy hatalmas paradoxon. Mégpedig az, hogy a szorongás, a stressz, a félelem az ellenállás, a valóság letagadása, vagy a menekülési kényszer miatt alakul ki. De vajon mi van akkor, ha beengeded az életedbe mindezt? Nem csak, hogy beengeded, de külön meghívót is küldesz nekik! A megengedés fényében nem maradhat fent hosszútávon az elme által negatívnak bélyegzett állapot. Próbáld csak ki... kísérletezz vele! Mondd a félelemnek, hogy gyere, itt vagyok; mondd a stressznek: gyere, uralkodj el rajtam, szorongani akarok, meg akarom tapasztalni ezeket az érzéseket. Meg fogod látni hol a trükk: a szorongás pont azért erősödik, mert ellenállsz, menekülsz valami elől. Hagyd, hogy legyen, hívd meg az életedbe, ne küzdj ellene és nézd meg mi történik."

- Mooji

Még mielőtt ezt a gondolatot megtaláltam volna, rájöttem, hogy ezt így kell/lehet csinálni. Sokan badarságnak, pszichoszarságnak tartják ezeket a dolgokat, a blogban közzétett bölcseket és belső csendeket. Egészen addig, amíg fejbe nem kólintja őket egy nem várt esemény, amíg nem kerülnek olyan szituációba, amikor hirtelen beugranak ezek a bölcs idézetek. Talán mindenki csak akkor kezdi megérteni az Univerzum törvényszerűségeit, ha valamilyen szinten érintett lesz, ha meg kell járnia a poklok poklát, ha kap egy hatalmas pofont. Addig minden nagyon egyértelműnek tűnik. De ha itt van az idő, érdemes leülnünk magunkkal, segítséget keresni, akár például bölcs idézeteket olvasni, nálunk az életben biztosabb talajon álló, pozitív emberek véleményét meghallgatni, és dolgozni magunkon. Saját bőrömön tapasztalom, hogy a problémákat egy darabig lehet nem figyelembe venni, de eljön az idő, amikor megtelik a szőnyeg alatti tér és már képtelenség oda söpörni, amiről nem szeretnénk tudni. Azt is tapasztalom, hogy a megoldás, a kulcs legtöbbször bennünk van, ott van közvetlenül az orrunk előtt, csak észre kell venni, meg kell keresni. Nem vadsággal, nem dühösen, nem akarva, nem türelmetlenül, hanem csendben, figyelve, bizalommal.