Szerda (Ausztria)

Találtam egy párhuzamot az életemben. A lustasággal, a halogatással kapcsolatos. 

Sváb származású vagyok, de mivel apu és a keresztanyám nem az, a családban a magyar volt a használt nyelv, ám az anyai nagyszüleim egymással leginkább sváboltak. Így a fülemben volt a nyelv, de csak pár dalocskát és mondókát tanultam meg. Nyolcadikas koromban, mivel gimibe készültem, ahol volt német nyelv tantárgy is, német fakultációra kellett járnom, heti egy német óra, nagyon az alapok. Az első gimnáziumi napon mindenkivel megcsináltatták a német tesztet, ez alapján alakították ki az osztályokat. Fogalmam nincs, hogy történt, de a legerősebb németes osztályba kerültem. Nem nagyon foglalkoztam vele, ott voltam az órákon, nem értettem egy mukkot sem, ami ott rám ragadt, azt tudtam, de hogy én otthon ehhez hozzátegyek! Mindig utáltam az otthoni tanulást, a házi feladatokat, hiszen annyi más dolga van egy gyereknek: barátnőzés, játék az udvaron, rajzolás, egyebek. Minden nap megígértem anyunak, hogy holnaptól nekiülök és tanulok. Három évig simán elültem a hátsómon, amikor is kiválogatták, ki megy középfokú nyelvvizsgára. Halálos nyugalomban ültem a helyemen, hiszen kettesre-hármasra álltam németből, hát ez a tudás még az alapfokú nyelvvizsgára sem elég! Felolvasták a listát, és meghallottam a saját nevem. Jót nevettem és mondtam a tanárnőnek, hogy ez a legjobb vicc, amit manapság hallottam. Ő nagyon komoly arccal válaszolt: márpedig tanulok, felkészülök és elmegyek a vizsgára. Mert képes vagyok rá, jó nyelvérzékem van, csak egy lusta disznó vagyok, és ő ezt nem fogja hagyni. És elkezdődött a pár hónap rémálom. Ugyanis ennyi idő alatt kellett behoznom sok év lustaságát, halogatását. Ott maradt velem, álltunk a táblánál és írtam a mondatok különböző igeidejű változatait, szavakat magoltam, próbáltam a fejembe vésni a melléknév ragozást... És letettem a középfokú nyelvvizsgát.

És eszembe jutottak az eddigi kapcsolataim. Hogy miért így alakultak, miért nem élek egy szép, szerető családban boldogan. A kulcs az előző mondta utolsó szava. Mert mindig éreztem a bizonytalanságot, mindig voltak gyanús körülmények, de én még a sokadik gyanúsnál is halogattam megkérdezni magamtól egy nagyon egyszerű dolgot: Boldog vagyok? És halogattam erre őszintén válaszolni. Ha már az elején felteszem ezt a kérdést, ha már akkor őszintén válaszolok rá, ez a kapcsolat sem így ér véget. Mert két nagyon különböző dolog boldognak LENNI és boldogságot AKARNI.

Lehet tehát bármit halogatni. De az élet egyszer hirtelen benyújtja a számlát, amikor kénytelen leszel változtatni, és nagyon bánni fogod, hogy nem cselekedtél azonnal.

R: marék málna, 2 lenmag kenyér, 1 főtt tojás, kávé.

E. sült csirke, saláta tökmagolajjal, fél avokádó, 1 tojás.

V: 1 tojás, saláta tökmagolajjal.


( 1100 kcal, 70% zsír, 10% CH, 20% F)