Tegnap késő este volt már, amikor a munka végeztével kiültem a hűvös teraszra. Kuporogtam a kis sámlin, a lábaimat magam alá húzva és próbáltam a szívdobogásomat a mellkasomban tartani. Nyugodtabb volt már, nem az a hevesen kiszakadni akaró, de azért dübörgött még. Csend volt. Csak néhány madárka szállt el arra, néha hallottam, ahogy csicseregve pár szót váltanak. Csend volt és szürkület. A magas hegyek úgy vonták be magukat csillagpárával, ahogy az édesanyák takargatják esténként a gyermeküket a puha , illatos paplannal, tele féltéssel, nyugalommal, szeretettel. Egyre nagyobb csend volt, egyre sötétebb. Megpróbáltam a lehetetlent: kiiktatni a gondolataimat. Ha ez nem is sikerült, annyit elértem, hogy a szívem csendes patakká változott, csak néha csobbant nagyobbat, amikor egy kisebb sziklához ért; és végre elmosolyodtam. Megéltem azt, amit már olyan rég nem: a tökéletes pillanatot a Jelenben.
Étek hétfőn:
R: kávé.
E: 2 tojás, 10 szelet kolbász, saláta tökmagolajjal.
V: meggy, 2 szelet kék sajt, 2 szelet cheddar sajt.
974 kcal, 68% zsír, 19% F, 13% CH
(tavalyi fotó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése