A reggelt egy kis futással szerettem volna indítani. De benne volt a 'bugi' a lábamban, így kicsit nagyobbra sikerült a kör: 7.4 km 50 perc alatt, szuper könnyen, az első fele megállás nélkül, egy szuszra. Aztán háromszor sétáltam bele kicsit. Nagyon, nagyon jó volt!
Aztán reggeli: zabkása fél adag fehérjeporral, kávé.
Tízórai: fél saját müzliszelet.
Ebéd: halászlé sok hallal.
Ebéd után pedig újabb álom valósult meg: még sosem jártam Horvátországban, hát most átmentünk, Eszékre. Odafelé én vezettem, de hazafelé G., így tudtam nézelődni.
"Osijek (Eszék) Szlavónia fővárosa. Egy termékeny síkság közepén fekszik, ipari központ, élénk közép-európai kapcsolatokkal rendelkező egyetemi város, amely három kerületből áll. Az Erődöt (Tvrda) az Alsóvárost (Donji grad) és a Felsővárost (gornji grad) széles utak kötik össze. a város 1786-ban indult fejlődésnek, amikor ezt a három városrészt egyesítették. A Dráva partján fekvő település mindig is fontos stratégiai szerepet töltött be. 1806-ban adományozott I. Ferenc császár szabad királyi városi rangot. 1991-ben Horvátország függetlenségének kihirdetése után több, mint egy évig bombázták a várost a jugoszláv erők, ami miatt a Felsőváros nagy része elpusztult. A város 1995-ben szabadult fel, s 1998-ban lett ismét a horvát állam része.
Az Erőd Eszék megerősített magja, melyet 1712-ben építettek az osztrákok, miután a török hadakat sikerült kiűzni 1687-ben. Szerencsére az 1991-es háborúban nem szenvedett súlyosabb károkat, sikerült megőrizni a barokk épületeket, melyeket a korra nem jellemző módon, egyszerű dísztelen vonalak jellemeznek. A díszítés hiányának oka az lehet, hogy ezeket az épületeket a katonaság és a tisztviselők részére emelték. Eszék főterén, a Szentháromság téren (Trg Sv. Trojstva) azonban különböző barokk épületek sorakoznak, például az őrség épülete, melyet egy 18. századi óratorony díszít, illetve a Szlavóniai Katonai Főhadiszállás, amely ma az egyetem része, s monumentális barokk bejáratáról könnyedén felismerhető. Az Erőd (Tvrda) megerősített központja a városnak, amely Mursa, egykori római település helyén építették. Mursa i.sz. 131-ben lett Alsó-Pannónia fővárosa Colonia Aelia Mursa néven. Az avarok azonban lerombolták a települést, amit később a horvátok ismét újjáépítettek és egészen a törökök megjelenéséig katonai és adminisztratív központ volt. 1526-ban az oszmán csapatok felégették a várost, de az erődöt újra felépítették stratégiai fontossága miatt. II. Szulejmán ideje alatt pedig hidat is emeltek a Dráva felett. Miután 1687-ben kiűzték a törököket, az osztrák császár parancsára lerombolták a dzsámikat, mecseteket és a török jelenlét egyéb emlékeit, majd olyan megerősített épületek sorát emelték, amely inkább egy városra,mintsem egy erdőre emlékeztetett. A Tvrda ad ma otthont a városházának, az egyetemi fakultásoknak és a Szlavóniai Múzeumnak. A falaké s a bástyák ma már csak a Dráva felőli oldalon állnak, közöttük a „Vízi kapu”(Vodena Vrata) is.
A város szíve a Felsőváros főtere, a Trg. Ante Starcevica. Üzleteivel, bárjaival és éttermeivel ez mutatja meg Eszék modern képét, hiszen ez a rész a 19. század második felében és a 20. század elején épült.
A Szlavóniai Múzeum (Muzej Slavonije) a város keleti részén áll, a régi városháza ad otthont a benne található kiállításnak 1946 óta. A kiállítótermekben geológiai, őstörténet, görög, illír és római emlékek találhatók. A települést a 8. században Augustus alapította Mursa néven, ennek emlékére külön kiállító terem került berendezésre, ahol szobrok, síremlékek, kőtár és éremgyűjtemény is megtekinthető. A múzeum más részeiben látható néprajzi gyűjtemény is, ahol gazdagon díszített népviseleti darabok láthatók. Ma ezek a darabok jelentenek mintát a virágzó kézművesiparnak, mely nagyszerű selyemkelméket állít elő.
A főtértől északkeleti irányban középkori egyházi épületek állnak, többek között a ferencesek által 1709 és 1720 között emelt Szt. Kereszt templom. Emellett áll a kolostor, ahol Szlavónia első nyomdája működött 1735-ben, majd a 18. század közepétől filozófiai és teológiai iskoláknak is otthont adott. A templomban egy 15. századi Szűz Mária szobor, illetve néhány liturgikus tárgy látható.
A tértől kissé hátrébb található a Szent Mihály-templom. Ezt a jezsuiták emelték, homlokzata két oldalán egy-egy harangtorony áll, a kolostor bejárata, amely 1719-ben készült, csodálatos látványt nyújt. Az utcaszint alatt a 17. századi Kászim pasa-dzsámi alapjai ma is jól látható.
Az Európa sugárút Eszék főutcája, ez köti össze az Erődöt (Tvrda) és a Felsővárost (Gornji grad). Az út átszeli a város néhány parkját, például a Kralja Držislava parkot is, ahol egy különleges bronz emlékmű ál a 78. gyalogos ezrednek emléket állítva. Ezt, Robert Frangeš-Mihanović 1898-as (Haldokló katona) művét tartják Horvátország első modern szobrának.
A Szépművészeti Galériát (Galerija likovnih umjetnosti 1954-es alapítását követően egy elegáns 19. századi házban került elhelyezésre. Gyűjtemnyében 18. és 19. századi festmények, valamint kortárs horvát művészek alkotásai is megtalálhatók. Külön rész foglalkozik az „eszéki iskolá”-hoz sorolható művekkel.
A város legrégebbi épülete a Szent Jakab-templom, amely 1702 és 1727 között épült, mellette kapucínus kolostor áll.
Az impozáns neogótikus templomot Szent Péternek és Pálnak szentelták, bár a helyiek csak „Katedrala”, azaz székesegyházként emlegetik, méretei miatt: a homlokzati tornyok 90 méter magasak. Az épületet a 19. század végén emelték, s 40 festett üvegablaka van, melyek nagy része megsérült a bombázásokban, helyreállításukat megkezdték már.
A Horvát Nemzeti Színház a 19. század elején épült mór stílusban. Szeptembertől májusig opera- és drámaelőadások helyszínéül szolgál." (forrás)
A centrumon kívül parkoltam le, egy sűrű hársfa alá (parkolóban természetesen), itt még nem kellett a parkolásért fizetni.
A város nagyon nyugodt, szinte csendes.
Megnéztük a főteret, a katedrálist.
Rengeteg ember volt az utcákon.
Lépten-nyomon esküvői szalonokba ütköztünk. ;-)
Egy nagyon hangulatos kis kávézóban ittunk egy kávét. Nekem roppant furcsa volt, hogy egy mukkot sem értek és nem is beszélek horvátul, komolyan egyetlen szót sem értettem abból, amit a pincér mondott, sem abból, amit más. De megértették a németet, én meg megértettem, ha angolul mondtak valamit. A kávézó tökéletesen rendben volt: tiszta, a pincér gyors, kedves, udvarias, előzékeny. A wc valami álomszép volt: fa burkolatok, papír, kézmosó folyadék, világítás, higiénia: minden csillagos ötös. És a kávé is isteni volt.
A Dráva partján is sétáltunk kicsit. Az egész városban is és itt, a parton is egymást érik a pubok, a kávézók, és MINDEGYIKBEN fiatalok, idősebbek nyugodtan, mosolyogva kávéznak, teáznak, nevetnek, beszélgetnek.
Nagyon (!) meleg volt. Legszívesebben fejest ugrottam volna a szökőkútba.
A Horvát Nemzeti Színház előtt is kértem egy fotót :)
Visszafelé kipróbáltuk az eszéki villamost. (A vezetővel simán lehetett angolul kommunikálni.)
Uzsonna: 1 banán.
Ezt az oszlopot látom otthon, a teraszunkról :) :
És mit vesz egy boszi egy külföldi kiránduláson? Hát radicchiot! De komolyan! :)
Vacsora (már itthon): saláta (persze, hogy radicchio is volt benne), kolbász, sonka és barackos horvát sajt (mert hogy G. ezt vett) :)
Aztán hivatalos ügyben kért segítséget a közös képviselőnk, most pedig szerintem a reggeli futás és a délutáni négy órás séta után nem kell altató :)
"Csak egyet kérj az élettől: mindenből eleget!
Annyi napfényt, hogy ragyogóbbnak lásd az életet,
Annyi esőt, hogy értékeld a napsütést,
Annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelked,
Annyi fájdalmat, hogy értékeld az élet apró örömeit,
Annyi nyereséget, hogy elérd a vágyaidat,
Annyi veszteséget, hogy értékeld, amid van..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése