2013. szeptember 14., szombat

Új fejezet 34. nap / Nyaralós menü 3. nap

Reggeli:
 
 
A tízórait megint elfelejtettem, pedig elvittem a narancsot...
 
Ebéd: gyümölcsös pulykamell, rizs.

 
Uzsonna: 90g lakt.mentes túró, 30g ribizli, 1 kiwi, kávé.

 
Vacsora: 3 ek-nyi tárkonyos pulykaragu leves; gombával töltött csirkemell, párolt brokkoli, karfiol.


 
Persze a bunda maradt a tányéron.

 
És a választék:
 
somlói galuska, töltött képoszta, tejföl...

 
... harcsa magvas bundában, krumplipüré, borsós sertésszelet, túrós derelye ...

 
... gyümölcs ...

 
... sült krumpli, tárkonyos pulyka ragu leves, barack krémleves, kenyerek, saláta, savanyúság ...


 
Tapasztalat: nézni kell az órát, meg kell enni azt a tízórait, mert délben már kopogott a szemem az éhségtől. Az uzsonnám ebédre volt tervezve, nem kellett volna gyümölcsözni már délután. És éhes voltam estére már nagyon... A vacsi sztem oké volt.
 
Mozgás: rengeteg, gyakorlatilag délután 4-ig aerob edzés, volt benne egy kis lépcsőzés is (egri minaret) ;-)
 
Folyadék: iszonyat kevés...

Nyaralás, 2. nap - avagy péntek 13., ami sajnos beigazolódik...

Csodálatos reggeli után a meseszép erdős és szerpentines hegyi úton -naná, hogy én vezettem!- célba vettük Kékestetőt. Sosem jártam még itt, Magyarország legmagasabb pontján, 1014 méter magasan.
 
 
Sok fokkal lett hűvösebb fent, a torony teteje már a felhőket kóstolgatta. :)

 
És a kő, amit eddig csak könyveb láttam :)
 
 
A kilátás pazar. Szemmagasságban felhők, és nagyon-nagyon messze ellátni.

 
És még világítótorony (szerűség) is áll a torony mellett :-)

 
A fedett kilátóban mini üveg kiállítást lehet megnézni, több mint 100 apró üveges ital, még olyan régről is, amikor 9 Ft-ba került.

 
Paleósoknak:

 
Csak nézelődtem és nézelődtem, gyakorlatilag tátott szájjal telt a délelőtt.
 


 
Gyöngyös felé Mátrafüreden megnéztük a Palóc múzeumot, ahol egy nagyon lelkes néprajzos emberke mesélt a palócság viseleteiről, szokásairól.


 
Aztán tovább autóztunk Gyöngyösre, megvettük a jegyet a kisvasútra, majd kerestünk egy utazási irodát, ahol nagyon kedvesen tájékoztattak minket a környéken fellelhető szépségekről, érdekességekről.
 
Majd kerestünk egy helyet, ahol enni lehet. Egy pizzeria mellett döntöttünk, és nem bántuk meg. Mennyei volt az ebéd, az árak itt is a földön járnak, nagyon gyors, kedves volt a kiszolgálás, tiszta a mosdó, tehát pörfikt.



 
És mivel csak akkor létezhet magasság, ha van mélység is, hát a nagy magasság után elkezdődött a zuhanás, csak akkor még nem tudtunk róla...
 
Gyanútlanul megnéztük a katolikus templomot, egy hölgy körbevezette minket, mesélt.

 
Napoztunk a 48-as emlékparkban...

 
... hiszen volt még egy kis időnk a kisvonat indulásáig. És itt még mindig nem sejtettünk semmit...
 
Gondoltuk, hogy visszamegyünk a kocsihoz, és akkor...
 
Nincs.
Itt sincs.
Kipakolás.
 
EZ NEM LEHET IGAZ!!!!
 
ELHAGYTAM A KOCSIKULCSOT!!!!!
 
Fent az Északi középhegységben, a szállodától több 10 km-re, behúzott kézifékkel, sebességben...
 
Életemben ilyen gyorsan nem száradt ki a szám és sztem a nyáron felszedett barnaságom hófehérbe válthatott... M. már tervezte, hogy mit kell majd tenni (csörlős tréler, busszal vissza a szállodába...) és hogy mennyibe fog kerülni. Persze rögtön rohanni kezdtünk vissza az eddig megtett útvonalon, néztük a járdát, talán... Utazási hivatal, kérdezem, nem látták. Nyomás tovább. Egy hang sem jött ki a torkomon, csak belül koncentráltam teljes lényemmel arra, hogy meg kell lennie. Futólépés, nem lehet, hogy egyszer jutok el pihenni, és így legyen vége! Pizzéria: arra emlékszem, hogy itt még a kezemben volt. Talán. M. be sem jött velem, nekem pedig nem volt időm azon gondolkodni, hogy éppen összeroppanok a feszültségtől. Bekukkantottam futtomban a teraszra: valami ismerős dolog a széken. Vagy csak SZERETNÉM látni? Rohanás be, az asztalunk... Semmmi. A szék, ahol a szatyrom volt:
IGEEEEEN!
Felkaptam, és rohantam vele kifelé: M., megvaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan!!!!!!!
Csodálom, hogy nem fajadtm sírva a megkönnyebbüléstől és az örömtől...
csak szorongattam a kulcsot, puszilgattam, és hálát adtam mindenféle égi szerzeményeknek, szenteknek, a tízmillió őrangyalomnak, a sorsnak, az univerzumnak (... ... ...)...
 
Ránéztem az órámra: van 4 percünk, akkor elérjük a kisvonatot. Vgtába csaptunk, keresztül Gyöngyös belvárosán. Szép lett volna a sztori vége, ha most jönnének a vonatos képek, de lekéstük.
 
Mákunkra viszont visszaadták a jegy árát :-)
 
Iszonyatosan remegő kezekkel és lábakkal ültem be a kocsi csomagtartójába kicsit megnyugodni, aztán újraterveztünk...
 
Így jutottunk el Gyöngyöspatára, egy nagyon érdekes templomban. A Kisboldogasszony római katolikus templom oltára (Jessze oltár) fából készült, Jézus családfáját ábrázolja. Maga a templom is egészen különleges kint is, bent is.
 



 
Majd hazafelé betértünk Mátra-Sástón az Oxygen Adrenalin Parkba, ahol ugyan már nincs szezon, de néhány játék még működik. Így megejtettem életem első bobozását, hát szörnyen féltem, de szuper volt :)



 
Volt állatsimogató is, ahol ...

 
.. lakik Gigi, a Tündér Lalából! :)

 
Szemben csodás volt a kilátás.

 
Hát minden jó, ha vége jó...