Csodálatos reggeli után a meseszép erdős és szerpentines hegyi úton -naná, hogy én vezettem!- célba vettük Kékestetőt. Sosem jártam még itt, Magyarország legmagasabb pontján, 1014 méter magasan.
Sok fokkal lett hűvösebb fent, a torony teteje már a felhőket kóstolgatta. :)
És a kő, amit eddig csak könyveb láttam :)
A kilátás pazar. Szemmagasságban felhők, és nagyon-nagyon messze ellátni.
És még világítótorony (szerűség) is áll a torony mellett :-)
A fedett kilátóban mini üveg kiállítást lehet megnézni, több mint 100 apró üveges ital, még olyan régről is, amikor 9 Ft-ba került.
Paleósoknak:
Csak nézelődtem és nézelődtem, gyakorlatilag tátott szájjal telt a délelőtt.
Gyöngyös felé Mátrafüreden megnéztük a Palóc múzeumot, ahol egy nagyon lelkes néprajzos emberke mesélt a palócság viseleteiről, szokásairól.
Aztán tovább autóztunk Gyöngyösre, megvettük a jegyet a kisvasútra, majd kerestünk egy utazási irodát, ahol nagyon kedvesen tájékoztattak minket a környéken fellelhető szépségekről, érdekességekről.
Majd kerestünk egy helyet, ahol enni lehet. Egy pizzeria mellett döntöttünk, és nem bántuk meg. Mennyei volt az ebéd, az árak itt is a földön járnak, nagyon gyors, kedves volt a kiszolgálás, tiszta a mosdó, tehát pörfikt.
És mivel csak akkor létezhet magasság, ha van mélység is, hát a nagy magasság után elkezdődött a zuhanás, csak akkor még nem tudtunk róla...
Gyanútlanul megnéztük a katolikus templomot, egy hölgy körbevezette minket, mesélt.
Napoztunk a 48-as emlékparkban...
... hiszen volt még egy kis időnk a kisvonat indulásáig. És itt még mindig nem sejtettünk semmit...
Gondoltuk, hogy visszamegyünk a kocsihoz, és akkor...
Nincs.
Itt sincs.
Kipakolás.
EZ NEM LEHET IGAZ!!!!
ELHAGYTAM A KOCSIKULCSOT!!!!!
Fent az Északi középhegységben, a szállodától több 10 km-re, behúzott kézifékkel, sebességben...
Életemben ilyen gyorsan nem száradt ki a szám és sztem a nyáron felszedett barnaságom hófehérbe válthatott... M. már tervezte, hogy mit kell majd tenni (csörlős tréler, busszal vissza a szállodába...) és hogy mennyibe fog kerülni. Persze rögtön rohanni kezdtünk vissza az eddig megtett útvonalon, néztük a járdát, talán... Utazási hivatal, kérdezem, nem látták. Nyomás tovább. Egy hang sem jött ki a torkomon, csak belül koncentráltam teljes lényemmel arra, hogy meg kell lennie. Futólépés, nem lehet, hogy egyszer jutok el pihenni, és így legyen vége! Pizzéria: arra emlékszem, hogy itt még a kezemben volt. Talán. M. be sem jött velem, nekem pedig nem volt időm azon gondolkodni, hogy éppen összeroppanok a feszültségtől. Bekukkantottam futtomban a teraszra: valami ismerős dolog a széken. Vagy csak SZERETNÉM látni? Rohanás be, az asztalunk... Semmmi. A szék, ahol a szatyrom volt:
IGEEEEEN!
Felkaptam, és rohantam vele kifelé: M., megvaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan!!!!!!!
Csodálom, hogy nem fajadtm sírva a megkönnyebbüléstől és az örömtől...
csak szorongattam a kulcsot, puszilgattam, és hálát adtam mindenféle égi szerzeményeknek, szenteknek, a tízmillió őrangyalomnak, a sorsnak, az univerzumnak (... ... ...)...
Ránéztem az órámra: van 4 percünk, akkor elérjük a kisvonatot. Vgtába csaptunk, keresztül Gyöngyös belvárosán. Szép lett volna a sztori vége, ha most jönnének a vonatos képek, de lekéstük.
Mákunkra viszont visszaadták a jegy árát :-)
Iszonyatosan remegő kezekkel és lábakkal ültem be a kocsi csomagtartójába kicsit megnyugodni, aztán újraterveztünk...
Így jutottunk el Gyöngyöspatára, egy nagyon érdekes templomban. A Kisboldogasszony római katolikus templom oltára (Jessze oltár) fából készült, Jézus családfáját ábrázolja. Maga a templom is egészen különleges kint is, bent is.
Majd hazafelé betértünk Mátra-Sástón az Oxygen Adrenalin Parkba, ahol ugyan már nincs szezon, de néhány játék még működik. Így megejtettem életem első bobozását, hát szörnyen féltem, de szuper volt :)
Volt állatsimogató is, ahol ...
.. lakik Gigi, a Tündér Lalából! :)
Szemben csodás volt a kilátás.
Hát minden jó, ha vége jó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése