"Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátják a holnapot.
Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása, s a remény éltet bennünket.
Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát.
Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni.
Higgy a csodában, mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai."
(Ron Cristian)
Még mindig vastag a combom. És még mindig hallom, hogy "az onnan neked sosem megy le", "ilyen tipus vagy, ne kinlódj vele!"...
Csakhogy ez egy olyan dolog, ami másoknak már sikerült (combot alakítani), tehát még csak úttörőnek sem kell lenni a témában vagy világmegváltónak.
Tudom és hiszem, hogy tudok még lefaragni a combomból. A fülem csukva, süket béka vagyok, nem érdekel, ki mit mond vagy ki mit duruzsol a fülembe.
Reggel 6 óra 10, anyu is felkelt, végre van egy üres szoba, úgyhogy hamarosan mehetek és indulhat a mai reggeli edzés!
Combokra fel!