Új fejezet / Az élet több területén

Nem hiába került fel a FB oldalam 2013 című mappájának leírásaként, hogy "Ez az év más lesz mint az eddigiek. Változások kívül és belül. A kis boszi felül végre a seprűjére és ... :)". Tényleg sok mindenen változtatni szeretnék, és konkrétan tenni is hajlandó vagyok a dolgok érdekében.

 



itt

1. Itt van egy szerintem -de sokak szerint nem- átlagos nőci, aki elhatározta, hogy az eddigi próbálkozások után majd most megmutatja, mire képes. Na, ez az első dolog, amin változtattam: nem akarom megmutatni. Nem akarok megmutatni semmit senkinek. Ha bármit szeretnék elérni, azt mind-mind magamért teszem. Ha bizonyítani szeretnék, akkor csakis saját magamnak.

 

2. Folytatom az életmódváltást. Ez így is van, év végéig megvan a terv.

 

3. Legyőzöm a saját félelmeimet. Mert hogy vannak. Ijedt kis boszi tudok lenni legtöbbször, így aztán van feladat bőven... Pl. régóta szerettem volna kipróbálni valami más frizurát. Aki ismer, tudja, hogy ilyen "hülyeségre" nem szoktam pénzt kiadni. No de volt egy -már vagy fél éve- elmentett fotóm egy frizuráról, ami rendesen piszkálta a fantáziámat. Hogy vajon nekem hogy állna, biztos jól, de hát mennyibe kerül egy vágás, jaj, ha mégsem sikerül, akkor mi lesz, mit fognak szólni, meg akkor ha így lesz, ha esetleg úgy lesz... Aztán ugye januárban országot és munkahelyet váltottam, és a buszon megismertem Dórit. nagyon csípom a csajt, és a haja!!! Valami mesésen vagány, irtó jól néz ki. És hasonlít az elmentett képen a frizura. Addig-addig érlelgettem magamban a gondolatot, amíg a múltkor, amikor jöttem hazafelé Ausztriából, láttunk egy balesetes autót a pályán. És valahogy bevillant, hogy bakker, amennyit én is utazom, bármikor történhet bármi (meg amúgy is), hát meddig akarok én várni arra, hogy az álmaimat megvalósítsam? Ha tudnám, hogy mennyi időm van hátra, akkor is csak halogatnék? Csak álmodoznék? Amikor nagyon sok esetben egyetlen kis döntésen, egy telefonon, pár szón múlik az egész? Hát csütörtökön elékrtem Dóritól a fodrásza elérhetőségét. Pénteken megkaptam. Hétfőn felhívtam Anikót (a fodrász), keddre -mára- kaptam időpontot. Elautóztam hozzá egy közeli faluba, és úgy izgultam, mint egy kisgyerek a játékboltban... És tessék: itt az új hajam, nem fájt, nem haltam bele, ráadásul nagyon keveset fizettem, és elmondhatom: egyik halogatós félelmemet legyőztem.

 

 

Ezek semekkora kis lépések az emberiségnek, de nagyok nekem. Menni fog ez, csak valami önbizalom-növelő csodaszert kellene még beszereznem...