Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
2013. május 18., szombat
Motiváció, reggeles, megjegyzéses
Lehet-e jobban motiválódni annál, mint hogy az ember látja a saját fejlődését?
A sárga hátteres képek 2012 év elején készültek. . .
És az utolsó képen lévő nadrágomat már elajándékoztam: olyan nagy lett, hogy nem lehetett már belőle bevenni, át kellett volna szabni az egészet.
30 deka választ el az álomsúlyomtól. Ha meglesz, jó lesz, örülni fogok. Ha nem: úgy is jó, a felső képek nekem már simán igazolják, hogy alles in Ordnung.
A dolog neheze az agymunka rész: a fejemben sokszor még mindig a 79 kilós, zsíros boszi képe él. Igyekszem átprogramozni, hiszen semmi értelme egy már normál testalkattal a múltbéli kép miatt "siránkozni". Ezt viszont csak az tudja megérteni, aki valaha kövér/zsíros/túlsúlyos volt, aztán lefogyott.
Még otthon, amikor kábéra összeállítottam az eheti menütervet, odaírtam, hogy ez egy t e r v. Igyekszem követni a testem igényeit, akkor enni és inni, ha éhes vagyok. Gyakorlatilag igazán éhes csak este vagyok. De akkor rendesen. Nagyon rákattantam a zöldségekre, gyümölcsökre, és most jutott eszembe az is, hogy nyaranta leginkább a leves gyümölcsöket és a folyadékokat fogyasztom legszívesebben. Emlékszem, volt, hogy napokig a dinnye volt a fő eledelem. Sokan aggódnak értem, főleg, akik régóta ismernek és ismertek kövéren is: túl vékony vagyok. (Ha rám a vékony jelzőt használják, attól még a mai napig röhögőgörcsöt kapok, nagyon nehéz tényleg elfogadni, amikor a sok zsíros úszógumis, szégyenkezős év után egyszer csak ott van egy ép, normál emberi test a tükörben.) Aggódnak, hogy túl keveset eszem. Hogy kevés a CH. A menüterv összeállításakor is írtam: most nem számolok előre CH-t. Zöldségekből nehéz is lenne 170-200 g napi CH-t összehozni. Igen, van olyan nap, hogy kevesebbet eszem, és van, hogy többet. Hallgatok a szervezetemre. Nem vagyok gyenge, simán el tudom végezni a munkám, van energiám edzeni, füvet nyírni. . . Hogy tegnap reggel volt egy 10 perces rosszullétem? Átgondoltam, és sejtem, mi volt az oka: a vacsorára megevett sonka valami essszméletlenül, iszonyatosan sós volt, szerintem okozhatott némi elektrolit-háztartás-zavart. A juharszirup kúra miatt is kaptam (kapok) hideget-meleget, pedig régen éreztem magam olyan jól, mint a kúra alatt, sokkal jobban veszi a szervezetem a folyékony élelmiszert, mint a szilárdat. És teljesen elmúltak a kiütéseim, aminek az örömét szintén csak az tudja igazán értékelni, akivel már előfordult, hogy elviselhetetlenül kiütéses volt, aztán nagy nehezen sikerült elmulasztania.
Úton vagyok. Egy hosszú úton, amin sose lesz vége a fejlődésnek, a tanulásnak. És ezen az úton vannak mellékutcák, vannak göröngyös szakaszok, vannak árkok és szakadékok. De én végigmegyek rajta. És vigyázok magamra. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése