Élet(kedv)mentő puncs szelet

Kegyetlen nehéz nap volt ez. 2013-ban az első, és biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Emberből vagyok. Ha gép lennék, más lenne, de nem vagyok az. Nem edzettem végül. Fáradt és nagyon nyűgös voltam egész nap. Egész nap a kaján járt az eszem, hogy mik lennének, amiket megennék. Olyan dolgok is szerepeltek a sorban, amiket eddig nem is szerettem. Aztán egész délután azt soroltam, miket szeretnék enni. Szó szerint soroltam. Ott volt M., és végül elvitt cukrászdába.

 

 

Egy puncs szeletet ettem, a tetejét M-nak adtam, mert a tömény cukrosat sosem szerettem, de maga a puncsos-mazsolás sütirész isteni volt!!! No meg cukrászdában sem jártam évek óta így beülni sütizni :) Amikor hazaértünk, már röhögtem magamon, mert akkor meg elkezdtem gyűjteni azokat a dalokat, amik kajáról szólnak!!! :) Buggy-buggy, kicsi boszi, így jár az, aki 100 g körülire csökkenti a napi szénhidrátbevitelét! Mert közben rájöttem, hogy már próbálkoztam ezzel, de mindig ez a vége: depi, kiakadás, rossz kedv, blabla, megzizzenés. Jól van, túléltem. Levontam a következtetést, pont. A sütit nem bánom, jólesett. :)