itt Ma 7 hónapja indult az én kis virtuális naplóm. Azóta eszement sok dolog történt velem, bennem, körülöttem. Ez az első hónapforduló, amikor nem cuki cicusos képet tettem fel, hanem ezt. Mert hűen tükrözi azt, ami bennem mostanában zajlik. Kábé egy hete már, hogy kicsit túl sok volt minden, a tennivalók, a rohanás, az intézkedés; annyira szerettem volna jól csinálni mindent, pedig ideje elfogadnom, hogy nem lehetek tökéletes, és hogy a maximalizmusnak is vannak határai. Elfáradtam, belefáradtam, nem volt napi menü, mert nem mutatnék vele jó példát. Semmi "tiltottat" nem ettem ugyan, de ugye a JÓból is megárt a SOK... Az elmúlt 2 napban aztán összeraktam a fejemben megint (vezetés közben, mosogatás közben, elalvás előtt, ébredéskor...), mi is az, ami fontos, mi is az, amit akarok, és hogy mindezekért mit kell tennem. A csodaserpenyőmmel úgy fejbevágtam a kisördögömet, hogy akkora púp nőtt a fején, hogy jó darabig nem fog nekem susmorogni a fülembe. A kifogásaimnak pedig kinyitottam az agyam egyik fiókját, becsalogattam őket, aztán bezártam a fiókot. De úgy becsaptam, hogy csak úgy nyekkent. Leültem, és összeraktam az első heti kinti étrendemet, holnap meglesz a második heti is. Az Asylum étrendi alapjait vettem figyelembe, az a rendszer nagyon jól hatott anno a szervezetemre. Az edzésterv is meglesz holnap. A motivációm változatlan: hiszem és tudom, hogy tiszta étkezéssel és a határaimat feszegető, kellően megterhelő edzéssel elérhetem, amit szeretnék. A lehetetlen nem létezik! Ma 7 hónapja indult ez a kis blog. 101186 oldalmegjelenítés. Köszönöm! |
Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése