Mérföldkő

Amikor még a régi városomban, Tamásiban éltem (igen, igen, Osvárt Andi, Brózik Klári, Würtz Ádám, Gőgös Ignác (...) is onnan származik), vettem egy akciós farmert. Megláttam, tetszett a színe, hogy nincs agyonfazonírozva. A cipzár nem működött csak, de azt meg mami ki tudja cserélni. Potom áron adták.Kihajtogattam, és azt mondtam (79 kilósan): ebbe egyszer bele fogok férni. Röhejesnek hangzott volna, így nem mondtam ki, csak magamban döntöttem el, hogy bizony én egyszer ekkora leszek. Megnéztem a számozását: 28. Gondolkodtam rajta, hogy elröhögjem-e magam vagy éppen ne, de a nevetés helyett akkor, 2007-ben eldöntöttem: jó, akkor a 28-asba fogok beleférni.

 

A nadrág azóta is jött velem, bárhova költöztem, de nem igazán vettem elő konkrétan, ám ha a kezembe került (mert pl. éppen költöztem, azóta már háromszor), mindig szerényen és nemes egyszerűséggel arra gondoltam: igen, bele fogok férni. Egyszer.

 

Telt-múlt az idő, és idén januárban végre megjött az a kattanás, ami elindított az otthoni edzések, a táplálkozás-reform, az élet-mód-váltás útján. Voltak hullámvölgyek, voltak buktatók, de júliusban több ismerős rábeszélt, és végül Cs., a "Blogkeresztanyu" segítségével elkezdtem a blogírást. Ami óriási fegyelmet adott a dolog mögé, és gyakorlatilag azóta töreltelnül haladok a célom felé.

 

Ma reggel kerestem az edzős rövidnacimat, hogy előkészítsem holnapra (ma pihenőnap van és be is tartom), amikor a kezembe került az egyik polc legaljáról az a bizonyos nadrág. Az is mutatja, hogy kezdem elhinni, hogy tényleg sokat fogytam és alakultam, hogy most nemcsak megnéztem, hanem fogtam és belebújtam. Mint kés a vajban, úgy suhant rám a nadrág, minden erőfeszítés, húzkodás, feszülés nélkül. Hát azt az érzést, azt nagyon kívánom mindenkinek. Szájtátva gomboltam be a gombot, és a cipzárt nem tudom ugyan használni, mert 2007 óta sem cserélődött ki magától, de csak forgolódtam ott a tükör előtt: jó derékban, jó combban, jó a fenék részen...

 

gyakorlatilag elértem a 2007-es célomat: hordható a 28-as farmer. fel még igazán nem fogom, de nagyon örülök neki, mert ezen kívül egyetlen farmerem van, és gyakorlatilag állandóan azt hordom.

 

Szóval.

Most őszintén.

Ki nem szarja le tojja le a mérleg kijelzőjét, ha egyszer JÓ RÁM A 28-AS NACI!!!!!???

(A comb-fenéken pedig dolgozom, gőzerővel.)

 

 

Bónusz: a hasam: alakulgat. :)