Hétfő, kedd

Hétfő

Csak tegnap volt, de a hétfőm mindig annyira hosszú és tömény, hogy alig tudok visszaemlékezni, mi minden történt. A fotózott dolgok a galériában segítenek.

Kaptam:

Reggel 7-től 15.20-ig munka. Bolt. Haza. Főzés.

A tusolóban a szilikonnak még holnap délutánig száradnia kell...

Kedd

Kaptam:

Ma Sz-ben kezdtem. A 3. órám az elsőben németen bemutató óra, igazgató, ig. helyettes és alsós németes kolléga nézte meg, hogyan tanítok. Ez az a gyerekcsapat, akikkel kegyetlenül kemény volt október közepén a kezdés. Azóta elértem, hogy a csapat egy része már szereti a német órát, a másik része, akik eddig csak ordítottak, veszekedtek, káromkodtak, piszkálták-verték-harapták a társaikat, ettek, mászkáltak, kimentek (...), is bevonható több órarészbe. És tényleg ügyesek és sok mindent tudnak. (Nálam főleg elsőben nincs 45 perc ülés, én nem bírok annyit ülni, jövünk, megyünk, jelmezek vannak mondóka eljátszáshoz, más versikét elmutogatunk, miközben mondjuk (van hangerőgyakorlatos is...), felállunk, leülünk, pörgünk-forgunk, macival dalolunk, színezünk (... ... ...), ők még kis ovisok. De a nagyobbakkal is van mozgás. Nem tartanám büszkeségnek, ha 100%-ban fegyelmezetten ülnének a gyerekek az órámon és végrehajtanák az utasításokat. (Ezért néhány pedagógus biztosan "meglincselne".) Írtam már: Ron Clark (és Sommerhill, Gordon, Waldorf...) nagy hatással volt rám, és látom a szemléletváltásom után a gyerekeken a hatást és érzem magamon. Épp az alsós németes kollégám mondta ma a bemutató óra után, hogy mennyire nyugodt vagyok a gyerekekkel és órán (pedig elszállt az internet, volt, aki jött, hogy kössem be a cipőjét, volt gyerek "rosszalkodás", de intéztem...). Valahogy azt érzem, hogy a tanító feladata az, hogy segítsen a gyereknek. Ha emellett még tanul is valamit (főleg elsőben németből), az már egy másodlagos siker. (Na nem ilyen sarkított ez, de késő van, nem tudok már gondolkodni, fogalmazni.)

Sz-ből rohanás át B-ra. Ott az órák után bekaptam két falat ebédet, rohanás vissza Sz-be, ott értekezlet, közvetlenül utána (újabb) továbbképzés. Ami jó volt, de olyan fáradt voltam, hogy az első felén még bóbiskoltam is. Az eleje roppantul nem érdekelt, akkor eszembe jutott, mennyire szenvedhetnek azok a gyerekek, akiket nem érdekel az adott tantárgy vagy témakör, de kötelezően ott kell ülniük... Aztán felébredtem és jó és hasznos volt a téma, jó az előadó, de egyszerűen nem bírtam már ülni. Nem gondolkodtam, felálltam, nyújtóztam, hajlítottam, csavartam. Már nem érdekel, ki mit gondol. Mosdóba is kimentem (megittam egy üveg vizet addig). 

Továbbképzés után bolt, 5-re értem haza.

A tusoló-szilikon megszáradt, így végre november 17. óta először itthon tusolhattam! :)

Nagyon gyors evés, mert 6-ra időpontot kaptam (tegnap!!) B-től pedikűrre. Nem szépítkezős, hanem életbe-, avagy húsbavágó volt. A nagy lábujjaim körmei idén elkezdtek nem egyenesen előre, hanem a húsba nőni... Most már annyira fájt, hogy sokszor menni alig tudtam, muszáj volt B-hez elmennem (a múltkor is gyönyörűen megcsinálta és adott tippeket), nem szeretnék a sebészetre menni vele...

Fél 7 után végre itthon. 

Készítettem még egy olvasást segítő feladatlapot a b-i 2.-osoknak, aztán néztem ki a fejemből. Próbáltam lazításnak egy filmet nézni, de arra sincs már energiám...

Aludás. Holnap megint hosszú és tömény nap...