Hétfő

Leültem, hogy írok, de nem megy.

(Népismeret 1.-2. osztály, összefoglalás csoportmunkában.)

 

Vasárnap

Reggel óta sajog (!!) a majd' 1 éve letört fogam. (Eddig semmi gond nem volt vele, nem fájt. Az egyik fogorvos azt mondta, azért ki kellene húzni, a másik azt,hogy stabil, építeni is lehetne rá.) Vettem be gyógyszert, mert valamennyit aludnom kellene, holnap munka... 

Csüt-pént-szombat

Csütörtök. Munka. Bolt. Utána ebéd.

Péntek. Munka. Bolt. Új lakótársak:

Szombat. A 12 napos "munkahét" után reggel 6-kor keltem fel. Már régen ébren voltam, de vízszinteskedtem még kicsit.

Temető-körút.

Nem sokat fotóztam, a sírok szerencsére rendben vannak.

Apai nagypapám sírja Nagyszokolyban (akit nem ismertem, de még apu sem, aki egy hónapos volt, amikor az apukája meghalt (30 évesen...)).

Anyai nagyszüleim sírja Hőgyészen. Érdekes: itt még van hó.

Keresztanyum isssteni ebéddel várt minket.

Náluk is megmaradt a hó.

Itthon, majd' 300 km vezetés után. Lassan végez a mosógép, teregetés, aztán alvás. Nagyon fáradt vagyok.

Megfontolásra

 “Életem legnagyobb tévedése az volt, hogy sokáig azt gondoltam, hogy akkor vagyok igazán jó ember, ha mindenkit magam elé engedek. Ha minden vágy, óhaj, sóhaj prioritást élvez az enyémmel szemben. De az igazság az, hogy nagyon sokszor kell kiszorítani magad, kispadra ültetni és akárhányadiknak pozicionálni, hogy az ember rájöjjön, amit csinál, attól nem jó emberré válik, hanem egy idiótává. Ebből a tévedésből lett aztán a legnagyobb ajándék önmagam számára: az ígéret, hogy mostantól jó leszek magamhoz, jó ember leszek saját magam számára.”

(Lőrinczi Emese)

Az összes reak

Mai cuki

💗

(2. osztályos, SNI gyerkőc)

 

Szerda

10. folyamatos munkanap...

(Rajz órán.)

A cipekedést nagyjából megoldottam.

Minden nap üres hátizsákkal megyek le a garázshoz és 2 szatyorral, hazafelé a csomagtartóból felhozom, amennyit "kényelmesen elbírok" vagy/és ami éppen kell. Úgy, hogy munkából hazafelé a ház elé megállok, kirakom a lépcsőházba az aktuális felcipelendőt, elviszem a kocsit a garázsba, hazagyalogolok, felveszem a lépcsőházban a cuccost és felcipelem. (Ha nagy ritkán minden nélkül megyek valahova, nem tudok mit kezdeni magammal, "hiányzik" a csomag, a súly.)

.......

Keményen tolja elém az élet a leckéket. Kisebbeket is, nagyobbakat is. És csak tolja, tolja és tolja. Annyit elért, hogy az apróbbakat hamar megtanulom. A nagyobbaktól viszont félek, halogatom. Ötven elmúltam, ha változtatni szeretnék, már nem kellene sokáig húzni. A vicc az, hogy mindegyik csakis rajtam múlik.

 

Hétfő

Nyolcadik munkanap zsinórban. Pöppet fáradt vagyok...

 

Tyű... A mostani hét

Eszem.

Főzök.

Pakolok.

Dolgozom.

Valentinra kaptam.

Voltam alvásklinikán.

Voltam továbbképzésen.

Farsang szombaton B-on.

(A kolléganőm mesés műsorral készült a gyerekekkel.)

Farsang szombaton Sz-on.

A 64-essel megnyertem a fődíjat. 🙈

Éjjel életem egyik legrosszabb alvását produkáltam: villanykapcsoló: 5 perc alvás, 5 perc fent. Végig. Komolyan: kínzás.

A 7 munkanap után még 5 jön.

Borrrzasztóan fáradt vagyok...

 

Megfontolásra

 Annyi sz@rsággal foglalkozunk...

Idegeskedünk, szorongunk, bánkódunk olyan dolgokon és dolgokért, amiknek az égvilágon semmi jelentőségük ahhoz az aprócska tényhez képest, hogy

az időnk véges.

Tudjuk jól és mégis úgy élünk, mintha mindig lenne majd egy új holnap. Pedig valahol mélyen, jól eltemetve - hogy ne is kelljen tudomást vennünk róla - pontosan érezzük, hogy aminek kezdete van, annak bizony vége is lesz.

És akkor, ott a végén nem számít majd,

majd igazán semmi.

Csak az olyan dolgok, minthogy éreztük-e elégszer a nap melegét a bőrünkön vagy áztunk-e bőrig a nyári esőben? Csodáltuk-e a szivárványt, hallgattuk-e a madarak énekét?

Jártuk-e az erdőket, szagolgattunk ezernyi virágot a réten, hallgattuk a szarvasok bőgését? Éreztük-e egy háziállat, gyerek, családtag, barát, (bárki) őszinte szeretetét?

Vesztünk el egy ölelésben? Csókoltunk hosszan, sohavégetnemérősen?

Hát éltünk mi egyáltalán?

A végén csak ez számít majd.

Ahogy most is csak ezek a dolgok számítanak igazán.

Hiszen annyi csoda van az életben,

csak meg kell tanulnunk észrevenni őket.

Horváth Szilvia

- Lélekhatár blog -

Az összes reakc

Kedd (alvásklinika) (és "hirdetés")

Van időpontod az orvoshoz, de korán érdemes menni, mert a recepción sorszámot kapsz, bár nem is az alapján hívnak be...

A lényeg: a második kör kék zónában (olcsóbb) parkoló keresés után találtam egy 3/4 helyet, oda a "kis" kocsim befért. Újabb ezres csak a parkolásért... Órákig várakozás. Az első óra után annyira fájt az üléstől a hátsóm, hogy muszáj volt kimennem sétálgatni kicsit. Azt hittem, egy csokival elleszek, amíg végzek, nem jött össze. Így megkerestem a büfét. (Szürreális, alagsor, csövek, egyebek, viszont friss szendvics, iható kávé, roppant konszolidált áron.) Dél után kerültem be az orvoshoz. Írt gyógyszert és magatartás-terápiát javasolt az ágy-alvás kontextus megváltoztatására. 

Hazavezetés, bolt(ok), felcipekedés, ebéd. (Fél 3-kor.)

Majd egy kis pihenés. Avagy majdnem, közben munkahelyről telefon (délelőtt is kerestek az anyaiskolából), házimunka. Este tusolás.

A gyógyszernek utánaolvastam. Kösz: nem. Magatartásterápia: nem tudom. Mert nem tudom, mikor tudnék pszichológust keresni. Holnap fél 7-kor indulok és munka, miegymás, mammo után kábé 7-fél 8-ra érek haza....

Hirdetés.

Mivel R., az osztálytársam, aki novemberben meghalt (és nagyon hiányzik 😥) a könyvelőm is volt, keresek könyvelőt. (Adókedvezmény az endo miatt és anyu lakásának eladása miatt adóznom kell.)

És akkor szükség lenne egy pszichológusra, lehetőség szerint Mohácson, aki segíteni tudna az alvásterápiában.

Kérlek, ha tudtok valakit, jelezzétek!

Emellett ma eldöntöttem, hogy váltanom kell munka-ügyben. Nem bírom a mai tanítósággal járó stresszt, felelősséget, a képtelen felkészülést a majd' 50 heti tanórámra, a programokat, a versenyeket, sorolhatnám. A fizetésnek sem kell ennyinek lennie (senki ne gondolja, hogy milliókat keresek, és habár borrrzalmasak az árak mindenhol, az sem érdekel, ha minimális ételre és rezsire telik). Ha maradok itt, ahol vagyok, rámegyek. Tuti biztos (sajnos).

Nem tudok jó befejezést a bejegyzéshez, holnap munka (és baromi hosszú nap), muszáj megpróbálnom aludni...

Hétfő

Ébredés: 5.14. Szokásos rutin. Mivel az illemhelyen gyorsan végeztem, maradt fél órám. Így leszedtem a megszáradt ruhákat, elpakoltam, meglocsoltam a virágokat. 6.30: indulás dolgozni. 7.00: reggeli a tanáriban (rántotta, paprika), közben Kréta beírás, egyebek. B-on kezdtem, a 3. óra után mentem át a sz-i suliba, ott fél 3-ig órám volt. (Mindkét helyen kaptam sok ölelést, sztori-mesélést, kedvességet, matricát...) Közben röpke ebéd (rántotta, paprika) a tanáriban, közben készülés órákra, Kréta-írás.

Munka után bolt. Két dologért mentem (és a visszaváltós üvegek ügyében), azt a 2 dolgot pont nem vettem meg, viszont találtam 50%-kal leértékelt olyan dolgokat, amikből (szintén) kifogyunk, ezt nem lehet kihagyni (zöldség, balzsamecet...), úgyhogy hátizsákkal és két szatyorral felmálházva másztam meg ma is a Mount Everestet harmadik emeletet. (De most nem bántam.) Kipakolás. Gyors kajcsi (tegnapi maradék: spenótos-sajtos tészta, friss saláta)... 

... kötényhúzás, főzés.

Tárkonyos zöldségleves, pörkölt, babfőzelék.

Kézi mosogatás+mosogatógép indítás, pult és tűzhely takarítás. Este fél 8-kor sikerült letennem a hátsómat. Indítottam Mimit (robotporszívó), közben lejárt a mosogatógép. Ki is pakoltam és betettem a maradék edényt a mosogatóból.

Közben hívott a kolléganőm, hétvégén sulifarsang, azt szervezzük.

És nincs nap, hogy ne gondolnék anyura, mamira, kegyetlenül hiányoznak. Ma B-on a harmadikosok kérték, hogy énekeljük el a két évvel ezelőtti német anyák napi dalt. Hát szólt. Nagyon nehéz volt visszatartanom a könnyeimet...

Farsangi időszak van, de lehet bármilyen, mamitól tanultam a német hagyományokat, minden alkalommal eszembe jut. A szeretete, az odaadása, a türelme, a tudása... Ahogy például februárban minden hétvégén másfajta fánkot sütött és tanította a fortélyokat...

És borzalmasan hiányoznak a Nagy Asztalok...

Viszont még 11 nap folyamatos munka vár, úgyhogy ildomos lenne vízszintbe tennem magam...

 

Hétvége

Nagyon nincs idő, energia blogot írni. Pedig így megvonom magamtól, amit szeretek...

A kis mosolygó virágot felfűztem a kulcstartómra, egy kedves kolléganőmtől kaptam. :)

Szombaton "szállodás" reggelit készítettem M-nak.

Kérdés mindig, mit főzzek, itt egy tipp:

Szombaton szerettem volna fotót csatolni, de a program teljesen összekeverte a képeimet, ilyen régi fotók is az újakhoz keveredtek:

Nagyon (nagyon!) hiányoznak anyuék, nagyon (nagyon!) hiányzik a hőgyészi ház...

Sütizni is voltunk, én gesztenye kockát ettem, iszonyatos tejszínes volt (finom, nem bolti tejszín, nagyon szeretem, anyu imádta).

Vasárnap (és a szombat nagy része is) pihenéssel telt. Megcsináltam a házimunkát, főztem, voltunk boltban, de pl. ebéd után lepihentem, és istenemre, nagyon jólesett.

Roppant kemény 12 napos etap következik 2 orvossal, 2 farsanggal... Isten adjon hozzá erőt...)

 

Vasárnaptól péntekig

Nem volt energiám írni...

Főztem, dobozoltam is.

Nem írtam arról sem, hogy bő másfél hete sajgott a bal felső bölcsesség fogam. Telefonálni időpontért egyszerűen nincs idő. Mivel M. itthon van, átvette ezt a feladatot, szerdára be is protezsált egy panoráma röntgenre, csütörtökön pedig mehettem is orvoshoz: jól éreztem: meg kellett szabadulni tőle. Nagyon ügyesen adta a doki a szurikat is és ügyesen húzott, a szurihatás elmúltával kellett ugyan fájdalomcsillapító, és ma is úgy érzem, mintha arcon vágtak volna egy vasrúddal, de mivel itthon hagytam a gyógyszert, elvoltam nélküle is.

A héten a munkában leginkább testben voltam jelen. Borzalmasan keveset aludtam minden nap, emellett minden nap munka után város, bolt(ok), cipekedés, itthon házimunka, sulira készülés...

A foghúzás konkrétan egy fenébe rúgás is volt: hazajöttem és semminek nem álltam neki. Irdatlan fáradt voltam, és azért csak kihúzták egy fogamat, hát fogtam magam, ledőltem. Még egy kicsit aludni is tudtam, este 6 után keltem fel.

Péntek délután a babarci könyvtár fánkoló programjára elvittem M-t is 

Ezt még délelőtt barkácsoltuk.

A. mennyi fánkot varázsolt a gyerekekkel.

Aztán kis város M-val.

Este kellett még fájdalomcsillapító a foghely miatt.