2018. július 31., kedd

Nyaralás 1. nap

Hétfőn megszervezve, keddtől derült égből nyaralás.



Reggel 8-ra ott voltam a gyerekekért, 9-kor indultunk onnan, fél 11-re a szálláson voltunk. És itt is maradtunk egész nap, tökéletesen tartalmasan el lehetett tölteni az időt. Csak este mentünk ki egy órácska sétára-fotózásra.

Csodás ez a hely, igazán.














2018. július 30., hétfő

Derült égből nyaralás

Az idei nyár -mivel minden változik- merőben más, mint a tavalyi volt. A húgom gyerekei minden évben jönnek Mohácsra nyaralni, ezt elég komoly egyeztetés, szervezés szokta megelőzni. A gyerekek már nagyok (12, 17 évesek), ezer programjuk van. Nekem is ezer az intéznivaló, és ugye csütörtökön időpontom van a gasztrodokihoz. 

Tegnap este már alváshoz készültem, amikor rám írt a 17 éves, hogy keddtől csütörtökig jönnének. Mivel érdemben már úgysem tudtunk volna semmit intézkedni, abban maradtunk, hogy ma megbeszéljük. A gyerekeknek lényeg a vízközelség, nekem a klíma ebben az iszonyat hőségben, és hogy ne kelljen minden nap órákig vezetnem. Délután volt két ötletem. Az első nem jött be. Nem csoda, hiszen fő szezon van, kész varázslat, ha hétfőn kapok valahol keddre szállást, ahol víz is van, klíma is, no meg belefér a büdzsébe. A második ötlet telitalálat volt. Sőt egy kis gixer miatt kedvezményt is kaptunk és jóval olcsóbban kijövünk az első itteni verziónál.



Annyiban is más lesz ez a nyaralás, hogy most M. sajnos nem lesz velünk, túl hirtelen jön ez a pár nap, szabit intézni most nem volt lehetséges.

Pikantéria: Nagyinál (anyukámnál) vannak a gyerekek Hőgyészen, oda megyek értük holnap reggel, aztán a nyaralás utolsó napján ők Budapestre mennek haza. Nagyi fogja felbuszoztatni őket, így a nyarcsiból Szekszárdra viszem majd a két gyerkőcöt, Nagyi ott várja majd őket (addigra ő oda buszozik). Én meg igyekszem haza, mert vár a gasztroenterológus.

A szervezés gyors volt és praktikus: 

- indulás és érkezés időpontja
- szállásszerzés
- M-nak legyen meg az inzulin és cukorellátó készlet
- a cukorbeteg és a "fényevő" menü (reggelik, vacsorák, az ebédet helyben megoldjuk), én csak mogyoróvajat pakoltam be magamnak, ha lesz húsleves valahol ebédre, azzal mostanság elvagyok
- ebből mit tudok vinni itthonról, mit vihetünk Nagyitól, mit kell venni
- bepakolás
- én megtanultam az útvonalat.

Holnap korán indulok, még tankolnom kell útközben, aztán végre kicsit együtt lehetek a gyerekekkel. Azt hiszem, az időjárás adott lesz egy pancsolós nyaraláskához.

2018. július 29., vasárnap

Étkezés és mozgás 5. hét (júl. 23-júl. 29.)

Étkezés és mozgás 1. hét (jún. 25-júl. 1.) itt
Étkezés és mozgás 2. hét (júl. 2-júl. 8.) itt
Étkezés és mozgás 3. hét (júl. 9-júl. 15.) itt
Étkezés és mozgás 4. hét (júl. 16-júl. 22.) itt


szerda

R: -
E: -
V: marék mogyoró, kis darab kolbász, pár falat sajt

csütörtök

R: 1 vajas-paprikás kenyér, kis kávé
E: -
V: 1 tányér húsleves

És nem is jegyzetelem. Két hete szombat este begörcsöltem. Azóta nem vagyok jól. Hányinger, no étvágy, szédülés, püffedt has. Voltam orvosnál, több helyen, eddig minden negatív. Jövő hétre gasztroenterológushoz küldtek.

Hétvégén Kecskemét, Zs. szülinapi bulija. 




Ebédke:


Vasárnap, szállodai reggeli. A kolbászkákat, az egyik sajtot nem tudtam megenni. A többi amúgy mennyei volt.




2018. július 25., szerda

Engedd el az evezőt!


Sokak szerint máshogy látom a világot, mint mások. Szerintük az "összeesküdés-elméletben" hiszek. Amíg arra gondolnak, hogy szerintem a pénz és a hatalom néhány tulajdonosa és egyre csak többet akarói irányítják a kormányokat, az országokat, nyomatják a fogyasztói társadalmat, manipulálják a médiát, ezáltal az átlagembereket, akkor igazuk van. És mindez, amit a világról gondolok, nem tetszik. Meg tudom változtatni? Nem. Emiatt rosszul kellene éreznem magam? Dehogy! Én csak egyetlen nagyon kicsiny pont vagyok ezen a planétán. Ha azért jöttem volna ide emberi formámban, mert az lenne a dolgom, hogy a világ fent említett részének a megváltoztatásán dolgozzak, biztosan azt csinálnám. De én, mint kicsinyke pont ezen a bolygón más feladatot kaptam. Ennek a feladatnak az útját járom, az elejét. Ami arról szól, hogy először is a magamhoz vezető ösvényt megtaláljam. Sok feladatot megoldottam már, haladok tovább.


Sokszor említettem Abraham-Hicks előadásait. Kezdem érteni, miről beszélnek. És elhinni, mert tapasztalom. Azt veszem észre, hogy az életem, mindenki élete egy folyó. Gyors sodrású. És mi legtöbbször harcolunk ezzel a folyóval. Szorítjuk az evezőt, megpróbálunk a sodrás ellenében evezni, márpedig ez lehetetlen. Egyetlen módszernek van értelme: ha elengedjük az evezőt. Mert ha nem tesszük, a folyó akkor is visszafordít minket és visz magával a medrében. 

Az életem tele van napi szintű döntésekkel. Lassan elárulhatom: az egyik munkahelyi. Most belemehetnék a részletekbe, hogy ez miért bonyolult, nem teszem, mert akkor megint csak markolgatnám az evezőt. A lényeg: megteszem, amit tudok, de mivel ennél többet nem tehetek, hagyom, hogy a dolgok megtörténjenek. Sosem egyenes az út, amin járunk, és hiszem, hogy nem zsákutca az, ami elvezet valahova. Ha esetleg nem jól döntöttem, ha nem oda kerülök, ahol lennem kell, az áramlat visz majd tovább.

Tény, hogy a bizonyos görcsölés óta nem vagyok egészségileg a topon. De ezen se agonizálok. Megyek tovább ezen az úton is, jövő héten újabb vizsgálat, aztán majd megoldódik. De nem agyalok rajta, nem olvasgatok a neten arról, hogy jaj, mi lehet ez, nem azon gondolkodom, mi lesz, ha..., nem ez tölti ki minden percemet. És talán ezért van az, hogy eljutok orvoshoz, kapok időpontot, halad az ügy. És mellette azzal foglalkozom, amivel tudok: azzal, mi van most, mi az, amit most megtehetek, hogyan érezhetem magam most. Mert ez az, amit eldönthetek. Persze, hogy nem egyszerű, hogy megpróbáljak akár egy korty vizet is a gyomromban tartani, de eldönthetem, hogy a hányingerre koncentrálok, vagy másra. Ma Dombay-tó. Feküdtem a parton, élveztem a simogató napfényt, a hűsítő szelet. Hallgattam a fák lombjának a susogását, olvastam, beszélgettem M-val. A szalmakalapomat az arcomra tettem, amíg háton feküdtem, és a kis szövésmintákon keresztül figyeltem az eget és csodáltam, mennyire szuper módon képes a szem fókuszálni. Felidéztem, mennyire jó volt repülni, milyen csodás, amikor a gép átjut a felhőrétegen, mennyire gyönyörű ott fent a színtiszta kék ég, a fény, a nyugalom.









Mindenkinek csak javasolni tudom: engedd el az evezőt!