2014. augusztus 30., szombat

Szombat (Ausztria 14/13.)


R: sonkás-sajtos rántotta (1 tojás, 2 szelet sonka, pár kis kocka sajt 1 ek kókuszzsíron), kávé
E: sült pulyka, uborka saláta
V: palacsinta és nagyon egyszerű csokokrém


Nem terveztem-számoltam előre, kicsit el is csúsztam az arányokkal. No de emiatt nem fogok a falnak menni :) Ma amúgy is adtam annak, amire az emberi test kitalálódott: szó szerint nem ültem összesen fél órát, hanem jöttem-mentem, emeltem, hoztam-vittem, lépcsőn fel, lépcsőről le, jobbra-balra, ordenáré irdatlan, de főleg rendszeressssssen ;) :)

Jaja, buggyant vagyok kissé, de komolyan: hulla fáradt vagyok, de mégis úgy érzem magam, mint aki bedrogozott (na jó, ez erős túlzás, mert sosem drogoztam, így aztán nem tudom, hogy érzi magát egy drogos illető). Ma nagyon ügyesen sikerült a Jelenben lennem, egyszerűen nem agonizáltam semmit, tettem a dolgomat, pedig nem volt ínyemre való (úúútálok takarítani). A konyhaszekrény lesúrolásával kezdtem. És amikor végeztem, végignéztem a csillivilli szekrénysoron, és nagyon tetszett, amit láttam. Na innentől kezdve szárnyakat kaptam és minden hiszti nélkül, mosolyogva takarítottam végig a több mint 100 négyzetmétert. És még hajat is mostam-szárítottam-egyenesítettem, sőt a csomagomat is összepakoltam.

Egyetlen trükköm volt: nem voltak ma elvárásaim. A minap egyik éjjel gondolkodtam azon, hogy a legtöbb csalódást én okozom magamnak azzal, hogy elvárásokat támasztok magammal és másokkal szemben. És természetesen minden ember más, nem várhatom el senkitől, hogy ugyanúgy viselkedjen, mint én (jó kedve legyen, ha nekem az van, segítőkész legyen, figyelmes, kedves...). És magamtól sem várhatom el például, hogy maximálisan teljesítsek mindenben, hogy tökéletes legyen az összes megmozdulásom, mert ha mindezt elvárom és nem pontosan úgy sikerül, ahogy terveztem, akkor kapásból ott van egy (két-három...) csalódás.

Jó volt a Jelenben. Amikor takarítottam, akkor takarítottam és örültem, hogy gyakorlatilag ilyen könnyű munkám van, ráadásul tényleg látható volt az eredmény. Amikor E-tel beszélgettem, akkor csak rá figyeltem, amikor telefonáltam, akkor csak arra koncentráltam. Amikor ettem, akkor élveztem a színeket, az ízeket, az illatokat.

Ezt a trükköt - a Jelent megélni elvárások nélkül- be kell építenem a mindennapjaimba. Lenyűgözően hatásos!

Facebook oldal: Boszorkánykonyha


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése