Motivácó

Egészségesen élni? Igen: kemény dolog. Nap mint nap előre tudni, mit fogsz enni, ezekhez az alapanyagokat beszerezni, előkészíteni, főzőcskézni, mosogatni, dobozolni másnapra, csomagolni (...) nem egyszerű.

Edzeni? Sokszor nagyon kemény. Mert meg kell rá teremteni az időt, sokszor az ember éhes, fáradt, ezer más dolga lenne.  Ráadásul macerás, mert nem mindegy, mit és mikor eszel előtte, és nem mindegy, mit és mikor eszel utána. Plusz át kell hozzá öltözni, az Asylumhoz a lakótelepi lakás legnagyobb szobájában is mindent el kell pakolni, hogy legyen hely pl. az ugrásokhoz; és ugye edzés után tusizni kell, újra átöltözni, blabla.

Fogyni? Na, akkor szoktam idegzsábát kapni, amikor egyes sikertörténetekben azt írják: "csak úgy olvasdtak le rólam a kilók". Lehet, hogy csak azért gondolom így, mert eddig minden egyes dekagrammért nagyon keményen megharcoltam. Szóval nagyon tudatosnak, fegyelmezettnek és kitartónak kell lenni, ha az ember tényleg komolyan gondolja. Ez pedig rengeteg szervezést, tervezést, körültekintést igényel. És mellette nem árt, ha az ember megismeri a saját testét: mire hogyan reagál, mi hogy működik.

Viszont az is tény, hogy az is kemény dolog, ha az ember túlsúlyos. Nekem a plusz 20 kilómmal nagyon meggyűlt anno a bajom. Eleve hájas voltam, szörnyen néztem ki és úgy is éreztem magam a bőrömben. Gyakrabban voltam beteg, sokkal fáradtabb voltam. Fársztó volt egy hosszabb séta, egy nagyobb bevásárlás, és fújtattam, amikor felértem a harmadik emeletre.

Betegnek lenni is kemény lehet, sokaknak a túlsúlya miatt alakul ki a magas vérnyomás, a cukorbetegség, és egyéb komoly gondok.

Na, akkor most melyik a leginkább nehéz?

 

Nincs nap, hogy ne jutna eszembe, hogy nem csinálom tovább, naponta benyomok egy tortát az acomba, kiflit eszek kiflivel, kilónyi mézes kenyeret, piskótát cukrozott gyümölccsel (...). De ez csak egy pillanat, mert azt hiszem, nem tudnék visszatérni már a régi énemhez és étkezési szokásaimhoz. Mert ha ma is azt enném, amit anno ettem, ugyanannyit nyomnék a mérlegen, amennyit akkor nyomtam, vagy többet. No, no! 

És hogy kemény az edzés? Hogy miért az Asylumot csinálom, miért nem valami egyszerűbbet? Mert szeretem. Mert ez az az edzés, amit nem tudok megunni. Mert ez az, amivel eddig a legtöbbet tudtam alakulni. Mert szépen formál. Mert képes vagyok még keményebben végigcsinálni mint az ezt megelőző 3 kört ugyanebből. Mert ami ma fájdalom, holnap az tesz erőssé :)

 

Ma mondta az egyik ismerősöm, hogy lassan úgy olyan alakom lesz, mint egy húsz évesnek. És ez most különösen jólesett. Mert legtöbbször legszívesebben bekuckóznék valahova egy rakat szénhidrát és forró kakaó társaságában. Mert állandóan fázom, állandóan ennék, állandóan aludnék, mint a medve vagy egy mormota, azt hiszem, átállt téli-tartalékolósra a szervezetem. :) Szóval nem könnyű nekiállni a mai edzésnek, de mivel tegnap pihenőnapot tartottam (edzésterven kívülit), ma végképp nem lehet kifogás. Akkor hát: Back to core! :)