Egy héttel a műtét után itt
Két héttel a műtét után itt
Péntek- három héttel a műtét után itt
Péntek- négy héttel a műtét után itt
Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
|
|
fájdalommentes
napok |
görcsölős napok |
hasmenés |
mensi |
|
március |
0 |
31 |
5 |
7 |
|
április |
10 |
20 |
3 |
20 |
|
május |
5 |
26 |
1 |
1x5, 1x7 |
|
június |
20 |
10 |
22 |
0 |
|
július |
8 |
23 |
11 |
5 |
|
augusztus |
2 |
29 |
20 |
16 |
|
szeptember |
0 |
30 |
3 |
7 |
|
október
(15-ig) |
1 |
14 |
0 |
0 |
|
összesen |
229/46 |
229/183 |
229/65 |
67 |
A fenti képen a bal oldali (állapotfelmérésre készült a kép, ezért vagyok bikiniben) a műtét előtti, a jobb oldali műtét utáni egy hónapos állapot. Nem magyarázhatom az étkezéssel, mert a műtét óta csak puffasztót nem ettem, gyümölcsöt és nyers zöldséget, a műtét előtt bélflóra helyreállító étrend ment (amivel Tubanis előtt még fogytam is). Nem magyarázhatom a mozgással, hiszen a műtét előtt sem volt mozgás, utána is csak két hete van naponta kis séta.
- A vizesedés teljesen megszűnt.
- A hízás megállt. (Sőt a műtét óta mínusz 4 kiló, ami akár mind lehetett víz is.)
- Nincs visszérfájdalom.
- Nincs hasmenés.
- A hajam egyáltalán nem hullik, a szerkezete is visszaállt a hormonkezelés előtti állapotra.
- A melleim már nem olyanok, mint egy szoptató édesanyáé, nem kemények, csak a normál mirigyállomány tapintható.
- Az alvásom a műtét óta folyamatosan alakul, az éjszakákat átalszom, nem ébredek hajnali 3-kor.
- Nincsenek depressziós hullámok, a hangulatingadozás normál keretek között marad.
- Nincs az az iszonyatos energiahiány, ami eddig volt, bár ebben az endometriózis lehetett a legnagyobb ludas.
- Valamivel javult a memóriám és a figyelem-koncentrációm.
Nem táplálok illúziókat. Nem tudom, kell-e majd hormont szednem. 24-én 6 hetes kontroll, majd kiderül. Addig is kicsit élvezem a régihez hasonló alkatomat.
Megjött a szövettan. Az én olvasatomban minden rendben. Aztán majd a Professzor megmondja a tutit 24-én, a 6 hetes kontrollon, amire 19.15-re kaptam időpontot. (Pedig a hajnali 2 jobb lett volna. ;) )
Nem is emlékszem, talán egy hónapja is van annak, hogy utoljára főztem. M. hozott barna csiperkét, ma bevállaltam egy gombakrémleves elkészítést. Roppant egyszerű és nem túl megerőltető. És nem mellékesen vállveregetősen finom lett.
Azt hiszem, egyértelműen látszik, hogy valami történt (műtét).
És az is, hogy az első hét nagyon nehéz volt.
És gyönyörűen látható, ahogy hétről hétre egyre többet tudok sétálni.
Sőt ma még a 6000 lépést is túlszárnyaltam.
Még mindig nincs erőltetés, annyit megyek, amennyi jólesik. Haskötővel. Ez a cucc tényleg áldás. Nélküle még a lakásban is nehezebb mindenféle mozgás. Ezer hála K-nak és K-nak, amiért ajánlották és M-nak, aki beszerezte!
Szerencsére a felépülésem egyenes vonalú egyenletes mozgást végez pozitív irányban. 🙏
- Harmadik napja nem kötözöm a sebeket. Csodásan gyógyulnak, az összehúzó kis tapaszok is lazulnak. Sőt egy már le is pottyant. Fájdalom a sebeknél szinte egyáltalán nincs, néha kis húzódást érzek csak. 🙏
- Kis vérzés még van, de a hüvelyváladék mennyisége folyamatosan csökken. 🙏
- Az étvágyam roppant jó. 🙏 Már folyik az élelmiszerek visszaépítése, eddig semmi visszavezetett nem okozott gondot. Azért még óvatoskodom.
- Wc-zés rendben. A pukikat még sokszor szülni kell, és nagy wc előtt a méhem helyén szörnyen görcsöl, de ez a nagy dolog végeztével meg is szűnik. Kicsit már tudok nyomni is.
- A séta hossza napról napra kicsivel nő, a tempó is minimálisan, de még mindig nagyon elfáradok.
- Megy a tusolás. 😇
- Nincs Tubanis (hormontabletta). Az alakomon és a mérlegen is egyértelműen látszik a mellékhatások elmaradása. Nem egész 3 hét alatt elértem a júniusi súlyomat. A kis fehér kabimat durván "kihíztam", na annak már fel tudom húzni a cipzárját. 😁 10 centivel kisebb a derék körfogatom és a mellemé is (én ennek örülök, mert nekem az eredeti méret tökéletesen megfelelő). A vizeletem nem sárga és nem büdös. A hajam is kevésbé hullik. A vizesedés szépen megy le. Jóval kevesebbet fáj a fejem. És a mellfájdalom is megszűnt.
- A folyadékbevitel keserves. Október 9-től kellett meginnom napi 3 litert, 14-én, a hashajtós napon 6 litert. Igyekszem meginni, amennyit csak tudok (bubomentes víz, tea), de vannak napok, amikor az 1 litert is úgy tuszkolom magamba...
- Amióta kaptam tippet az oldalfekvéshez, a kedvenc pózomban tudok aludni, ez nagyon-nagyon jó. 🙏 Ilyenkor azért húzódnak a sebek, de nem annyira, hogy ne tudnék elaludni.
- Igaz, hogy csak 3 hét telt el a műtét óta, de azóta az alvásom megváltozott. Egyik pillanatról a másikra mélyen elalszom, és ugyanígy egyik pillanatról a másikra éber vagyok. Eddig nehezen ébredtem és kótyagos voltam vagy fél óráig utána.
- Ami még változott -de lehet, hogy ez is átmeneti-, a vérnyomásom. 90-ritkán 100 per 50-60-nal voltam eddig, most nagyon ritka, ha 100 alatt van a systolés érték, olyan 110 környékén leledzik. Szerencsére a vérnyomás-méréssel nincs bajom.
- Anyu mondta a minap, hogy mérjem meg a vércukromat. Egyértelmű és határozott NEM volt a válaszom. Annyit bökdöstek és bökdöstem magam mostanában, hogy köszönöm, jóóóóó darabig elég volt a tűből.
- Továbbra sincsenek endós fájdalmaim 🙏🙏🙏🙏🙏, ami van, ez a "leszakad belül mindenem" érzés, az műtéti. Régóta nem szedek már rá fájdalomcsillapítót, a gyomrom is roppant hálás ezért (gyomorvédő ide vagy oda). Tartom a kapcsolatot B-val és Sz-val, akikkel egyszerre (pontosabban egymás után, de ugyanazon a napon) műtöttek. Ők is kb így vannak, mint én.
- Továbbra is sok segítséget kapok, a héten anyu volt itt máig, most este egyedül leszek, holnap jön M. és vasárnap is. Állítólag gombapörit főz nokedlivel. Nyami. Iszonyatosan élvezem, hogy 3 hete folyamatosan főznek rám, hogy elalhatok a porszívó zajára (imádom!), mert ugye nem én takarítok, mosnak, teregetnek, vasalnak helyettem. Jövő héttől már elkezdek "önállósodni", anyu csak 2-3 napra jön, M. majd rám-rámnéz, ahogy a munkája engedi. Kajában is még jövő héten menni fog a "dorbézolás" (most ehetek liszteset, cukrosat lájtosan), aztán lassan visszaállok a lisztmentesre, az ízvarázs mentesre, a tejmentesre. Csak, mert az jobb nekem.
Ma reggel éreztem, hogy az erő velem van. 😁 Nem próbáltam -ahogy Yoda mester tanácsolta-, hanem megtettem: megnéztem, hogy be tudok-e menni a kádba és kijönni. És: ment! Úgyhogy tusoltam egy jót. (Utoljára a műtét napján, október 15-én zuhanyoztam a fertőtlenítő szerrel a klinikán.) Hát nagyon jólesett! 😊 A lábfejtörléshez kellett egy új technika, mert ekkorát hajolni még nem tudok, de az is megoldódott.
A sors szövevényes utakon, eseményeken, váratlan “meglepetéseken” keresztül igazabb útra térít mindannyiunkat, még ha ez sokszor fájdalmas is.
Havonta 3-4 napig görcsöltem 32 évig. A 46. életévemet napi szinten végiggörcsöltem. Ájultam el, vitt el mentő. Hánytatott a kolleganőm a tanáriban, M. jött értem, mert nem tudtam volna hazavezetni. Sok programot le kellett mondanom, az utolsó fél évben már a munkámat is alig tudtam ellátni, nem beszélve magamról.
Ahogy telt a fájdalmas idő, egyre jobban megtanultam, mi az, ami fontos. És nagy örömömre szolgált megtapasztalni, milyen odaadó, szerető családom van. M., anyu, a húgom időt és pénzt nem sajnálva állnak mellettem, K., J., és itt a kezdőbetűkhöz az abc összes betűjét begépelhetném, mert rengetegen vannak, támogatnak, érdeklődnek, vannak lélekben velem.
Az endometriózis nem halálos betegség, amennyiben az ember el bírja viselni a fájdalmat. Folytonosan, havonta, vagy mint én is, egy teljes évig folyamatosan. Nem ismerni a kiváltó okot és nincs konkrét gyógymódja. Nálam a hormonterápia nem vált be, viszont hatalmas lehetőséget kaptam a műtéttel. Ezzel van esélyem a tünetmentességre.
A fájdalommal szeretetet, odafigyelést, gondoskodást is kaptam, a csillapíthatatlan fájdalommal még többet. Szerencsés vagyok, amiért ilyen ismerőseim, kollegáim, családom van, akik támogatnak, mellettem állnak. Mert hogy ez egy endo beteg környezetének is óriási kihívás. Hiszen nekem állandóan fájt, folyamatosan fáradt voltam, nem tudtam boltba menni, főzni, takarítani... Ilyenkor keményen kiderül, ki az, aki "bírja a gyűrődést". Mert ez nagyon nem egyszerű.
Augusztusban már nem mindig tudtam hinni magamban, abban, hogy ez a helyzet valaha is megváltozik. Ahogy csökkent a hitem önmagamban, úgy nőtt valami másban. Ez valamiféle tudat volt, egy meggyőződés, hogy elengedhetem az evezőt, nem kell keményen lapátolnom az árral szemben, mert valami nálam nagyobb itt van és fogja a kezem. Ez olyannyira megnyugtató érzés volt, hogy teljesen rá mertem bízni magam. Ezért nem izgultam a műtét előtt, még akkor sem, amikor felmásztam a műtőasztalra.
Most, a műtét után nincsenek endós fájdalmaim. Ezért, ennek minden egyes percéért örökké hálás leszek. Van bennem viszont valamiféle ismeretlen bizonytalanság. Ezt még nem tudom megfogalmazni. Csak annyit érzek, hogy nem kell emiatt sem izgulnom, mert minden rendben lesz.
| kép: mai séta |
Mintha tegnap lett volna, amikor írtam a műtét utáni egy hetes állapotról. Robog az idő...
Ahogy a szakirodalom is írja: két héttel a műtét után sokkal jobban van az ember. És ilyenkor kell igazán figyelni, nem megcsinálni a megszokott rutin(os) mozdulatokat, mert attól, hogy az ember jobban érzi magát, szép a sebe, a laparoszkópia miatt nem fájnak a sebek a felszínen, azért nem csak a bőrt vágták, vannak ott mély sebek is, ráadásul egy szerv eltávolítása után tele van az ember vágással, heggel, belső varratokkal, amiknek még bőven kell idő a gyógyulásra.
Szóval 14 nappal a műtét után:
- A közérzetem sokkal jobb.
- Szuper az étvágyam.
- A műtét utáni 4. naptól napi rendszerességgel van székletem.
- Már a műtét napján, a katéter eltávolítása után volt vizeletem és azóta is. Rengeteget (!) járok mosdóba.
- Nehéz dolog a wc-zés, mert nyomni még nem tudok, meg kell várni, amire minden kicsurog-kipottyan.
- A sebek a felszínen nem fájnak, gyönyörű szárazak. A felszín alatt azért húzódnak. Már nem kell minden egyes mozdulatot mérlegelni, de oda kell figyelni, mit hogy csinálok.
- A levegő folyamatosan megyeget kifelé. Bal oldalon már határozottan látszik, a jobb oldalról meg majd megindul.
- A méheltávolítás helye fájogat, sok mozdulatra húzódik. Nagyon nehéz ülni, olyankor nyomódik az egész belső mindenség. Feküdni még mindig csak háton tudok. Ennek óriási hátránya, hogy már nagyon fáj a tarkóm, a fejem hátul, főleg, hogy alapból bal oldalon alvó vagyok, felhúzott lábakkal, magzatpózban. Próbálkozom pár napja, hogyan tudnék csak egy icipicit oldalra fordulni, de még nem megy, minden fáj-húzódik-szúr-nyilall olyankor a mélyben. Sokáig állni sem tudok még.
- 4 napja járok ki sétálni. Az első nagyon fárasztó volt, tegnap már el tudtam menni anyuval az 500 m-re lévő boltba, de mire hazaértünk, kipurcantam.
- Nagyon hamar elfáradok. Olyankor -mindegy, milyen napszak van van hány óra- ledőlök és már alszom is. Van, hogy fél órát, van, hogy egyet, de előfordul, hogy hármat.
- A műtét előtt azt gondoltam: ha majd itthon leszek, lesz időm sok mindenre. A műtét napja alvással és fájdalomcsillapítással telt, a másnapja fájdalommal és sétával, a 3. napon jöhettem haza, de szinte semmire nem emlékszem a hazaútból. És az első itteni hét nagy része is homály. Ezen, a 2. héten tisztult ki az agyam, és jöttem rá, hogy bakker ez nem arról szól, hogy én jól vagyok itthon, hanem bizony megműtöttek, és iszonyat gyenge és fáradt vagyok, itt a dolog a felerősödés, a sebgyógyulás kint és bent, nem az, hogy majd itt ezt meg azt csinálom meg intézem.
- A műtét előtt több műtöttel felvettem a kapcsolatot, akik sokat segítettek, majd mit, hogyan. Az egyik legjobb ötlet az volt, hogy használjak haskötőt. Előtte azt sem tudtam, hogy ilyen létezik. Még Koncsek Kriszta (Őrangyalom, gyógytornász) is ajánlotta, M. pedig volt olyan rendes, hogy felhajtott és beszerzett nekem egyet. Itt is köszönöm. Állítom: a haskötő egy áldás. Roppant sokat segít a mozgásban (is) amellett, hogy összetartja a hasfalamat és segít regenerálódni.