Korábban képes voltam hosszú ideig rakosgatni az ételt a tányérra, szerkeszteni a képeket, feliratozni, hogy faca legyen minden. Most a két mai képen (is) látszik, hogy belelóg a kés, nem vágtam le aképernyőfotóról a fekete sávokat (2. kép), és még a kezem is belelóg. Mert már nem tartom fontosnak.
Ma reggel korán feltettem a csontot főni. Későn reggeliztem:
Találtam a babfesztes táskámban még egy ott vásárolt fülbevalót. :)
Tegnap is és ma is egész nap ténykedtem, és azért 1-2 helyen még meg is látszik. :)
I. kolléganőmtől kaptam pénteken terápiás leves-csontcsomagot (itt is nagyon szépen köszönöm!), ma reggel feltettem, este levettem, kiporcióztam. Marad a hűtőben is és megy a fagyóba is.
Ma részletekben megnéztem egy filmet. Nem is tudtam volna egészében, annyira "kikészített". Ha kész leszek rá, írok róla.
Mamit ma két éve temettük. ♥
Szép vagy! 😊
VálaszTörlésMielőtt Ági kommentjét olvastam volna, megfogalmaztam magamnak: a "félképen" is szép vagy, de jobb lett volna, ha egészben láthatunk. És hát ügyes vagy, nekem nem lenne türelmem az ilyen csontleves porciózásokhoz, pedig amúgy sokat "szöszmötölök" az egyszemélyes háztartásomban a konyhában, és ha bármire ráéhezek, azonnal összeütöm magamnak:)))
VálaszTörlésHááát... Te szépnek látsz, én egyelőre küzdök azzal, hogy bele merjek nézni a tükörbe... A terápiáshoz semmi nem kell, mint pár perc. Én most kitartok és remélem, megéri.
Törlés