(Persze nem csak a tanárokra igaz, de találó kép.)
Pénteken időben mentem aludni. Ma reggel 7-ig 1-2 megébredéssel aludtam. És nagyon kellett is, kegyetlenül elfáradtam a munkahéten. (A jövő hét sem lesz könnyebb, még szombaton is munka, a rá következő héten pedig 3 nap alatt meglesz majdnem a 40 óra, úgyhogy nem is ragozom.)
Délelőtt ruhásszekrény szanálás. Egy nagy szatyornyi göncöt fogok elajándékozni újra. És még mindig sok ruhám van.
Ebéd után másfél óra szunya. Aztán cipősdobozokba gyűjtött fotók-régi iratok között szortírozás. Bolt, kis filmnézés, most blog, aztán megint időben alvás lesz.
Reggel előétel: Progastro, víz, Quamatel, Cataflam. Reggelire pár falat rántotta, kis sajt, 1 pogácsa, némi paradicsom és mikrozöld. Ebédre krumplis tészta, savanyúság (M. főzte tegnapelőtt.) Vacsora: 1 kefír, kis sajt, egy kis paradicsom, 2 szelet bagett. desszert: Cataflam. (És napi 3x1 a szájpadlásra kapott gyógyszerből.)
Szörnyen rossz a gyomrom folyamatosan, ugyanilyen az emésztésem. Sokszor éhes vagyok, de nem nagyon megy az evés, és szinte semmi nem ízlik. Ma például ebéd után valami édesre vágytam, fogtam egy kis kanál nutellát. De nem ízlett. Kérdeztem is M-t, hogy ez eredeti? (Az.) Mert totál másnak érzem az ízét. Nem kívánom a kávét, sem a kólát, vagy egy hónapja nem ettem vajat. M. egyik nap hozott nekem a Menüpontból frankfurti levest, na az nagyon finom volt. Meg a múlt héten a tojáslevest tudtam jóízűen bekanalazni. Fogyni nem fogyok attól függeltenül, hogy tényleg nagyon keveset eszem.
A bal alsó és felső fogsorommal is valami komolyabb bibi lehet, mert 5 fogam sajog, az ínyemen folyamatos gennyzacskós gyulladás. A most kezelt fogam javul, de még nem a legjobb. Járok rendszeresen fogorvoshoz, remélem, megoldódik.
98%-ban víz a folyadékom. Figyelek a megfelelő mennyiségre (munkanapokon is) és a mosdózásra is. Két kollégám is mondta, hogy az esetemből tanulva ráálltak a vízivásra és az erre való tudatos odafigyelésre, mert csak hallva is elég durva a sztorim, nem szeretnék átélni, és habár soktényezős a vesekő kialakulása, a rendszeres vízfogyasztással az egyik kiváltó okot ki lehet zárni.
.......
Ma jutott eszembe. Gyerekszáj.
Amennyit csak tudok, beszélgetek a gyerekekkel. Új prüntyő jött az elsőbe. A Családok Átmeneti Otthonában (CSÁO) élnek most.
én: - M., hol laktok most?
- Hát a csávóban!
.......
én: - Megtennéd, hogy ma nem harapsz meg senkit?
ő (felhúzza kis kezeivel a felső ajkát, ártatlan szemekkel mondja): - Nem tehetek róla! Nézd meg, vámpírfogaim vannak!
Pár nap múlva látom órán (nem tudtam már odaérni), hogy ugyanez a mini hirtelen odafordul a padtársához és beleharap annak a karjába. Dupla vastag pulcsi volt a padtárson, szerencsére nem érhette a fog a húst. Óra végén értékeltem a gyerekeket, a kis vámpírunkat megdicsértem, amiért csak egyszer harapott. Könnyes-hálás szemmel köszönte meg. Szerintem ő is büszke volt magára. :) (Mindig igyekszem a gyerekeket önmagukhoz mérten és pozitívan megítélni "értékeléskor", és nem elsősorban az órai munkát, hanem mindazt, amiben látom, hogy kicsit is fejlődtek. Amikor van rá idő, még azt is megbeszéljük, mi lehet a következő lépés a fejlődésben (nagyobbaknál a gyerek is meg tudja fogalmazni kis segítséggel).
És ha már itt tartunk. A világ kegyetlenül sokat változott és folyamatosan, irdatlan tempóban folyik ez a változás. Itt nincs "bezzeg az én időmben", mert egyszerűen mások (nagyon mások) a gyerekek, a családok, a társadalom, a körülmények (...). Tanító vagyok. Nekem be kell mennem a gyerekcsapatokhoz, legyenek bármilyenek, meg kell velük találnom a hangot, enélkül a tanulást sutba vághatom. Én múlt századi vagyok, ők nagyon mostaniak, sajnos nagyon kevés kicsi kap otthonról stabil értékrendet. Rengeteget kell tanulnom, fejlődnöm azért, hogy megértsem őket, hogy elnyerjem a figyelmüket (sokszor lehetetlen vállalkozás :( ). SNI, ADHD, autizmus, ezer más "másság", én pedig általános iskolai tanító vagyok, aki a "normál" gyerekekkel tud dolgozni, csakhogy alig akad "normál". Úgyhogy tanulnom kell a "speciális eseteket", hiszen ott vannak minden teremben, nincs bent az órán velünk fejlesztős vagy gyógypedagógus, pszichopedagógus, nekem kell mindent megoldanom: szétszedni a verekedőket, megvédeni valakit a másik rúgásától, lenyugtatni az ordítozókat, nyugalmat biztosítani a nem specifikus idegrendszerűnek (de se tér, se más nincs hozzá, így be szoktam engedni a tanári asztal alá, amíg megnyugszik, mert ha nem tud megnyugodni, jön a meltdown, a teljes idegi kimerülés, abból pedig hosszú ideig tartó ordítás, káromkodás, ütés-rúgás lesz, ez pedig senkinek nem jó). Félelmetesen sok a beszédhibás elsős, sokukat egyszerűen nem is értem. Nekem a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy megteremtsek egy olyan légkört, ahol már lehet játszani, körjátékozni, mondókát tanulni, füzethasználatot bevezetni. Őszintén bevallom: van egy gyerekcsapat, ahol vért izzadok, szó szerint ömlik a víz rólam már az óra elején, ahonnan szinte minden óráról úgy jövök ki, hogy annyira fáradt vagyok, hogy azonnal el tudnék aludni. A kutakodás, tanulás pedig idő, sok idő és energia, ami a -legtöbbször hosszú- munkanap végén már nemigen akad... (Ezt sem ragozom tovább, nem érdemes. És az sem biztos, hogy jól gondolom.)