"A vese sokkal több, mint ,,csak,, a vért szűrő fizikai szerv. A keleti orvosi rendszerek és a spirituális hagyományok szemszögéből úgy tekintik őket, mint életesszenciánk székhelyét, a vitalitás, a bátorság és az akaraterő forrását. Ha megvizsgáljuk a vesék egészsége és általános jóllétünk és kiteljesedésünk közötti mélyebb összefüggéseket, lenyűgöző lehetőségek nyílnak meg előttünk belső energiaforrásunk és rugalmasságunk megerősítésére." forrás
Nem tudom, honnan, ma egész nap gondolatok és kérdések cikáznak a fejemben. Ahogy így este visszagondolok, a fenti gondolathoz tér vissza mindegyik. Nincs életerőm, félek mindentől, nincs akaraterőm.
Nem részletezem a mai fizikai fájdalmaimat, senkinek nem kívánnám, legyen elég ennyi. Nagyon megvisel, és most már nem csak fizikailag, lelkileg is. Talán innen indultam a gondolataim: ha "orvosilag rendben" vagyok, ha fizikai (mérhető, látható) síkon (ultrahang, röntgen, mikroszkóp) minden rendben, akkor talán tényleg erőt kell vennem magamon és megnézni a lelki hátterét. Amit konkrétan évtizedek óta halogatok. (Mert félek, mert nincs hozzá energiám.)
Hospice Zs. mondta anno anyu haldoklásának idején, hogy mindenki maga választja a szenvedését, és most, ebben a helyzetemben, ilyen fizikai kínok közepette is azt hiszem, értem, mire gondolt.
51 éves múltam. Nem hiszem, hogy túl sok időm lenne eldöntenem, hogy akarok-e még a földi létemmel kezdeni valamit vagy nem.
3 nap a befekvésig, 4 nap a műtétig.