Rövid. És nem kicsit extra ...
Idén nyárra nem terveztünk nyaralást (mintha tudtuk volna, hogy ez most nem olyan nyár lesz).
De mivel a kontrollon zöld utat kaptam, tegnap este M. foglalt egy éjszakára Gunarason. Nincs a világ végén, másfél óra út, közben meg lehet állni üríteni, szállóvendégeknek ingyenes a strand, nem mellesleg én imádom ezt a helyet.
Egy csobbanást engedélyeztem magamnak. A kedvenc meleg vizes medencémet választottam. Az orvosom azt mondta, érezni fogom, hogy jólesik-e. Fura volt (mert közben végig azt figyeltem, jól vagyok-e), de végül jólesett. A második legfontosabb dolog (az első az, hogy mindig legyen nálam fájdalomcsillapító, volt és éltem is vele): a strand után azonnal szárazra törölni magam és száraz ruhát húzni. Úgyhogy én ki is lőttem magam (a mostani tolatós tempómmal), fel a szobába, tusolás, öltözés. A harmadik és negyedik intelmet is tartom: sok folyadék, vizelet ürítés, amikor csak lehet/kell.
Vacsora.
A szállodával szemben retro disco, mint minden nyáron. Átmentünk.
Egyszer csak éreztem, hogy tompábban hallok és nagyon melegem van. Annyira emlékszem, hogy M. mentőről beszélt. Aztán egy hölgy az ölébe fektetett a padon, M. felemelte és tartotta a lábaimat, rám került egy hideg vizes törölköző. Mint kiderült, görcsbe álltak a kezeim, csurom víz voltam, a szemeim először összeakadtak, majd fel, nem lélegeztem. M. szólt a szomszéd asztalnál, hogy hívjanak mentőt, ők szaladtak szólni a tulajnak, ezt hallotta egy vendég hölgy, aki egészségügyis és rohant segíteni. M. szerint olyan 3 percig tartott. Itattak velem egy nagy pohár hideg vizet. Utána mosdóba kellett mennem. Ahogy felkeltem a padról, éreztem, hogy vizes vagyok: az ájulás alatt bepisiltem...
A., az egészségügyis hölgy nagyon nyugodt volt, tudta, mit csinál, roppant kedvesen segített.
Szegény M. rendesen megijedt, nem is csodálom, emberesen ráhoztam a frászt, nem először...
A tanulság: beteg vagyok, jobb, ha maradok a hátsómon...
