Egy éves az autóm. Hihetetlen, hogy ennyire gyorsan telik az idő...
Egy éve pakoltam itthon. Az anyutól áthozott dolgokat. Mamikám imakönyve is előkerült, ugyanott van ma is, ahová akkor tettem. Benne a -nekem- híres fénykép, és mami papitól kapott első virága lepréselve.
Minden elhunyt szerettem nagyon hiányzik...
A hétfő-keddi rövid hétköznapi kiruccanás (Somogytúr, Hársas Vadászház) azért megviselt. A jó kis magyar utakon sok-sok kellemetlen, sőt fájdalmas élményem volt. De autóval voltunk, meg lehetett állni pisilni, ez nagyon jó dolog volt. Maga a kiruccanás nagyon jól sikerült, jó élmény volt. (M-nak köszönet.) Az út utáni felcuccolás után megint véres volt a vizeletem. Erről előre szóltak a kontrollon: bármit csinálhatok, a "megterhelés" utáni véres vizelet garantált. Szóval bármit csinálhatok, csak legyen nálam mindig fájdalomcsillapító, és érezni fogom, mennyit/mit bírok.
Szerdán és csütörtökön itt volt a húgom. Nagyon jó volt kicsit vele lenni, hogy jelen volt, velem volt, beszélgettünk sokat, meghallgatott, segített, együtt főztünk, elgondolkodtatott, kizökkentett... Itt is köszönöm!

