Milyen fiatal voltam még akkor... Anyu melírozta a hajamat Hőgyészen... Mami meg csak ámult...
Akkor éppen felszolgálóként dolgoztam.
Istenem, mintha ezer éve lett volna...
2025. június 8., vasárnap
Pünkösd vasárnap
Egy éve ilyenkor mami temetésének másnapján elmentünk a Krisna-völgybe.
És csodás hétvégét töltöttünk ott, már másodszor. (És mennék még.)
Nem tudom, miért, de ott egyszer sem sírtam anyu és mami halála miatt. Valahogy megnyugtató az a hely, barátságos, szeretetteljes.
Ma a húgomék jöttek hozzánk. Szerintem karácsonykor találkoztunk utoljára, de olyan volt, mintha egy hete lett volna. Nagyon jókat beszélgettünk, és most már nem csak anyu és mami halála volt a téma. Mondjuk volt frissebb halálozás is, húgom párjának, L-nak halt meg az édesanyja másfél hete...
Nagyon jó volt együtt lenni kicsit.
Zöldség krémlevest főztem, sajtos karaj volt, rizs, "majdnem francia saláta" (savanyú ubit elfelejtettem venni, de volt keresztanyumtól savanyúság lé, azért az dobott rajta), és csokis muffint sütöttem.
A húgom engedélyével ide teszem a fotokollázsát, én nem fotóztam.
Óriási, hogy délutánra-estére legalább egy kicsit hűvösebb lett.
Köszönök minden mait.