Négy hónap inaktivitás, fájdalomcunami, szobafogság után ma volt az első munkanapom. Ráadásul félig új munkahelyen. Sok éve tanítok B-on, tavaly Sza-ra kellett áttanítanom, idén Sze-be. Sokat paráztam az utóbbi napokban a kezdés miatt. Ennyi csend, befelé fordulás, akkor pihenek le, ha szükségem van rá után sok-sok ember, zaj, időpontok, csengetés és sok minden máshoz alkalmazkodás mellett azért megint csak új iskola, kollégák, új gyerekek, más szokásrend (...). De amennyire izgultam, olyan simán lement a nap. (És csak a telefonom maradt itthon.) Mondjuk amikor a 3. szünetben autóztam át B-ról Sze-be, már ájulásig fáradt voltam, de hát tudtam előre, hogy az első hét nem lesz fáklyás menet, energetikailag biztosan nem. A régi suliban ismertem a kis elsősökön kívül mindenkit, bár a kicsikkel is találkoztam tavaly az oviban, a suliban is az Iskolanyitogató foglalkozásokon. A gyerekek nem változtak. Nagyon vártak, jöttek, ölelgettek, kérdeztek, meséltek. Az új suliban is meglepően kíváncsian várt sok gyerkőc, sok csillogó szempárt láttam, többen jöttek, kérdeztek, meséltek (hihetetlenül közvetlenek a mai gyerekek).
Annyi kedvességet, szeretetet, odafigyelést, segítséget, támogatást kaptam ma, hogy az valami csuda.
A betegsége(i)m azért megtanított(ak) néhány dologra.
Reggel első dolgom volt a gyógytorna. Mert kell és pont.
Megettem időben a reggelimet. A tízóraira csak délben került sor. Az ebédre 1 körül, a felét tudtam megenni (az ovis mennyiségű babfőzelékemnek, viszont itthon fél 5-kor megettem uzsonnára a maradékot, és vacsoráztam is, a tervezett tonhal salátát).
Reggel lement fél liter víz, a munkahelyen majdnem másfél liter, és 2 óránként elmentem mosdóba (az orvosom azt mondta, ha ez megy, az oké). Este még fél liter.
Igyekeztem nem aggódni a közeljövőn, a következő órák, percek miatt. Reggel, indulás előtt mondtam magamnak: most öltözöl. Aztán vezetés közben, ha eszembe jutott, hogy mindjárt odaérek és kezdődik: most vezetek. És így ment egész nap.
Kegggyetlenül elfáradtam. A blogot nem ilyen későn, hanem részletekben írtam, csak most fejeztem be.
Kellemes pihenést, jó éjt mindenkinek!
❤️
VálaszTörlésMinden nap egyre könnyebb lesz, fizikailag. Lelkileg nem tudom, attól főgg mennyit terhelnek majd Rád. De bízom abban, hogy leküzdöd az akadályokat, ahogy eddig is. ♥
VálaszTörlésGratulálunk❣Szuper vagy Timikém❣💖💞
VálaszTörlésMeglepetésként és ajándékként ért, hogy az első, zsúfolt napod után még ilyen hosszan írsz is a napodról. Biztosan sokan drukkoltunk Neked egy ilyen jó kezdéshez. Hallatlan akaraterőd van, és a módszer is nagyon jó, hogy mindig az adott pillanatban légy csak benne, és ne aggódj az előtted álló feladatok miatt. (Saját ezeréves serkentő gondolatom: A dolgok megoldják magukat!) Kívánom, hogy az öngyógyító erőd jó sokáig kitartson.
VálaszTörlés"A dolgok megoldják magukat" -ez de jó mondás...Én is ezt tapasztaltam. Timinek sok energiát kívánok a szeretet erejével! D.Éva
VálaszTörlés