Egész nap te jársz a fejemben. Mindenről eszembe jutsz.
Tamási, legkisebb unokáddal, P-val.
Szintén Tamási. De itt én már Mohácson éltem, te Hőgyészen. Gy-ékkel és az unokáiddal kiruccantunk Hőgyészről Tamásiban, a fürdőbe.
Hőgyész.
Ma 8 óra munka után hazamentem, vittem M-nak az ebédet, hogy ha hazajön, tudjon enni edzés előtt. Képzeld, terembe jár. Csoportos edzésre. Igen. És én olyan büszke vagyok rá! Tudom: te is az lennél. Úgy szeretted, mintha a saját fiad lenne. És ő is úgy szeretett téged, mint második anyukáját.
Kipakoltam gyorsan a mosogatógépet, leszedtem a fregoliról a száraz ruhát és elpakoltam, összeszedtem a szemetet a zsákba, levittem. Fogtam a hátizsákot és szatyrokat, indultam át hozzád.
Az angyalka Hőgyészen...
... és nálad. Ő vigyázott rád a haldoklásod alatt és ott volt veled egészen a legvégéig. Még most is ott van, ugyanúgy, mint -lassan- két hónapja, a szobádban, a polcon...
Pár napja járok minka után pakolni hozzád. Kidobni, ami már nem kell, megnézni, mi az, amit szeretnék elhozni tőled. Hát nagyon nehéz.
Egy szatyorban megtaláltam a keretes képeidet. Emlékszel? Azt terveztük, hogy a belső folyosó falára kerülnek majd. Aztán maradtak a szatyorban... Bátyád, F., és te, kisgyerekként. Már mindketten a szivárványon túlról figyeltek, vigyáztok ránk... (Hihetetlen.)
