Felkelés után fürdés. Kádban. Mmm!
Reggeli.
Tar, Buddha Park.
Gyújtottunk füstölőt és gyertyát.
Aztán Gyönk, maminál.
Igen, kérdezte anyut.
Rajtam csupa fekete ruha volt, M-tól kölcsönvettem a fehér pulcsiját.
Mami a szokottnál is lassabb, merengős, nehéz szemkontaktust teremteni vele. Szinte semmit nem hall, de van papír, toll, olvasni még lassan, de simán tud, így tudtunk kicsit beszélgetni. Örült a mini kintlétnek, a februári tavasz virágainak. Én pedig örültem, hogy láttam néhány halvány mosolyt az arcán.
...
Mi délről mentünk észak felé pénteken, a húgomék Budapestről Mohácsra. Anyuhoz. Elvinni, amire szükségük van, tudják használni, ami emlék. Kegyetlen hétvégéjük lehetett. Amikor felmegyek anyuhoz (mármint a lakásába), a mai napig leginkább csak ott állok, és még a viráglocsoláshoz is nagy elszántság kell. A mai napig vannak pillanatok, hogy egyszerűen nem hiszem el, hogy nincs többé. Nagyon sokszor érzem úgy, hogy -valamilyen formában- itt van. Például ezen a hétvégén a szállásunkon olyan kerti kiülő volt, amilyen nekünk is anno Tamásiban. Olyan virág volt minden asztalon az étkezőben, mint anyué. Örökmécsesek égtek több helyen, anyu imádta ezeket. Agglegénypálma díszítette a lépcsőházat (három is), anyunak is van egy gyönyörű, hatalmas. (...) És gyakran hallom a fejemben a hangját. Fura volt, hogy többször küldeni akartam neki Messengeren a képeket a hétvégéről, egyszer majdnem felhívtam, és Hollókőn neki is kerestem kis ajándékot, aztán rájöttem, hogy már nem kell...
...
Nagyon jó volt két és fél napig csak úgy lenni, nem rohanni, nem főzni, nem mosni, nem takarítani, csodaságokat látni, cicákat simogatni, kifejezetten kedves, barátságos emberek között lenni. Jólesett a csend, a jó, friss levegő, az eltávolodás a világ zajától. Holnaptól újra mókuskerék...